Újjászülető, tiszta vizű hívők- HarmoNet -

A magyar rock-rajongók szívesen ferdítették el annak idején kedvenceik nevét, vagy egyes slágerek címeit. Így lett a Spencer Davis Group Gimme Some Lovin,-jából "Kiviszem a lovam", a Rolling Stones Satisfaction-jéből "Getnó", a Ten Years Afterből "Tenyeremzaftos", a Creedence Clearwater Revivalból pedig egyszerűen "Kredenc". A kaliforniai négyes 40 éve indult, és 5 évvel később már fel is oszlott, káprázatos fél évtized után.

A Creedence óriási sikere annak volt köszönhető, hogy egyszerre voltak "slágerlista-képesek" és tehetséges, igényes muzsikusok - éppen e kombinációból volt nagy hiány 1967-68 táján. Azóta sem született olyan banda, amely olyan tökéletesen egyesítette volna a rock and roll, a blues, a soul, a country, a rockabilly és a pszichedelikus hangzás bizonyos elemeit, mint ők. Mindehhez jött John Cameron Fogerty hihetetlenül erőteljes, rekedtes-nazális hangja. Fazonjuk sem volt mindennapos: a Fogerty-fivérek, a két gitáros, a kockás inges John és a hetyke bajszos szőke, rojtos hasított bőr dzsekikben pompázó Tom nyugodtan elmentek volna egy western-film pozitív hőseinek, a dobos Ray Douglas "Cosmo" Clifford álmos szemeivel, sűrű szakállával leginkább egy kiérdemesült aranyásóra emlékeztetett, még Stuart Cook, a bajszos-szemüveges, külsejében az akkori John Lennonra emlékeztető basszusgitáros tűnt a leginkább "jófiúnak", bár ő is elment volna egy ilyen filmben a fizimiskájával, mint egy banditák által kirabolt bank pénztárosa. Persze a látszat csalt, mert a „ritmusszekció” legalább olyan „állat” tudott lenni, mint a testvérpár.

Az együttest 1967-ben, születése pillanatában csaknem megölte a vietnami háború, Johnt és Dougot egyaránt be akarták sorozni, végül Fogerty megúszta egy tartalékos állománnyal, míg Clifford az amerikai parti őrség ugyancsak tartalékállományú tagja lett. Feltehetően ez az ügy is erősítette bennük a háborúellenességet, és később több sikerdaluk, a Who’ll Stop The Rain, a Wrote A Song For Everyone, a Run Through The Jungle és a Fortunate Son vált a Vietnamban harcoló amerikai katonák és a béketüntetők kedvenceivé.

Az első, az együttes nevét viselő albumon (képünkön), amely 1968 őszén jelent meg, még nem John szerzeményei domináltak, mint később, de a két "kölcsönvett" dal, az I Put A Spell On You, és a Suzie Q valósággal "berúgta" a rockvilág ajtaját. Az elsőt érdemes összevetni más ismert verziókkal: az eredeti Screamin’ Jay Hawkins – lelőhelye Jim Jarmusch: Florida, a paradicsom – Nina Simone, Van Morrison, Animals, Nick Cave, Diamanda Galas, Natasha Atlas, sőt még Marilyn Manson is, de a legtömörebb talán éppen a CCR-é. A Suzie Q (itt is vannak más verziók: Bobby Vee, Rolling Stones, José Feliciano) pedig hosszú, lebegő-szédítő gitárszólójával vált híressé. (Ennek is van némi Vietnam-vonzata: felcsendül Coppola: Apokalipszis, most-jában).

1969-ben három albummal is kirukkoltak: a Bayou Country-n már Fogerty viszi az abszolút prímet. Itt hallható egyik védjegyük, a Proud Mary - ennek nem kevésbé szenzációs átdolgozásával Ike és Tina Turner "visszaadta a kölcsönt" a fehér zenészeknek, főleg a bevezető tökéletes Ike „dörmögésével” - és egy újabb idegborzoló dal, a 8 és fél perces Keep On Chooglin,. Little Richard Good Golly Miss Molly-jában pedig JCF úgy ordít, hogy Richard Wayne Penniman sem jobban…

A következőn, a Green Riveren a címadó mellett a Commotion, a Lodi és a Bad Moon Rising egyaránt bekerült a kor alaphangjába, de a Night Time Is The Right Time-ért sem kell az eredeti előadónak, Ray Charles-nak szégyenkeznie.. A leginkább country-s hangzású lemezük, a Willy and The Poor Boys is még 1969-es, de két Leadbelly-dal is ráfért: a Cottonfields (lásd még Beach Boys) és a Midnight Special című börtöndal (Lonnie Donnegan is műsorra tűzte). . A csúcspontot 1970-ben érték el a Cosmo,s Factory-val. A Who’ll Stop The Rain szomorkás fájdalma és a Run Through The Jungle sziréna-szájharmonikája mellett itt csendül fel a mindent elsöprő Travelin’ Band, a vidám Lookin’ Out My Backdoor, amely egy kicsit ki is gúnyolja a „turistáknak szóló”, nyálas country-t, valamint Bo Diddley Before You Accuse Me-je (kicsit durvább, mint Eric Claptoné) és Marvin Gaye nagy slágerének 11 percre nyújtott kísérteties verziója, a I Heard Through The Grapevine. Kövezzenek meg az isteni Marvin hívei: a CCR-változatnak poros nyomába sem lép! Ekkor már tízezrek próbálták őket utánozni, amatőr zenekarok a világ minden táján koppintották le a dalaikat, a gitárosoknak alapfokú lecke volt "Kredencet nyomni.".

Sajnos John túlságosan maga akart mindent csinálni, az 1971-es Pendulum lemezen már szaxofonozik és orgonál is, és ezt főleg bátyja, Tom viselte nehezen. Hiába született itt is néhány örökbecsű, mint az ördöngős Pagan Baby, a szívszorító Wish I Could Hideaway, vagy a lírai Have You Ever Seen The Rain, a csapat megbomlott, az idősebb Fogerty távozott. Trióban még folytatták egy évig, még Európába is eljutottak, de már nem volt az igazi. Ebből az időből is maradt azért 1-2 emlékezetes felvételük: a Mardi Gras albumon (1972) csendül fel Gene Pitney Hello Mary Lou-ja (ezt is sokan ajkukra tűzték, koncerten még a Led Zeppelin és a Queen is), és a Sweet Hitchhiker. Még egy koncertalbum belefért az életükbe…Névjegyüket azonban akkor már véglegesen letették, és olyan muzsikusok merítettek vitték tovább a Creedence-hang elemeit, mint Bruce Springsteen vagy a Dire Straits.

Tom 1971-ben önálló lemezzel jelentkezett, amelyen még Jerry García is játszott. Két évvel később a Zephyr national című albumán utoljára szerepelt együtt a nagy négyes valamennyi tagja. Közben egyre nőtt a szakadék John és a többiek között, mert az ifjabbik Fogerty minden jogdíjat magának követelt, és bátyjával éppen egy ilyen peres ügy miatt szakított örökre. Tom 1990-ben egy szerencsétlen vérátömlesztést követően meghalt AIDS-ben.

John azóta már több kiváló lemezzel jelentkezett, igaz, ezek között néha 5-10 év is eltelik. A legnagyobb sikert az 1985-es Centerfield, majd a 2004-es Déjá Vu aratta, ez utóbbi, a régi hagyományokat folytatva, az iraki háborút vette célba. A napokban jelent meg Revival című albuma, amely a Billboard listájának 14. helyén kezdett. Állítólag Stu és Doug szívesen játszana vele újra együtt, Fogerty erre nem hajlandó - még akkor sem osztozott újra a színpadon régi társaival, amikor 1993-ban a Creedence Clearwater Revivalt beiktatták a Rock and Roll Dicsőségcsarnokba.
1995-ben Cook és Clifford megalakították a Creedence Clearwater Revisitedet. John Cameron Fogerty, hamisíthatatlan kockás ingével, gitárjával és hangjával – valamint a Kredenc-örökséggel - 2007-ben a glastonbury és a torontói fesztiválok egyik sztárja volt.

Rhythm-and-Love