Szexanomáliák

Mi a természet ellen való? Főleg ha a szexről beszélünk. Ha valamiről azt állítjuk, hogy természetellenes, azzal nem csak más emberek viselkedését, hanem saját viselkedésünket, fantáziánkat, igényeinket jellemezzük. Egy kételyektől megkínzott ember állít magáról például olyat, hogy "nem vagyok meleg". Ő az, aki szexuális furcsaságokat fedez fel magában, és kérdőre vonja saját magát. Perverz vagyok-e?

A társadalmi normák útvesztőjében bolyongva alapvető kérdésekkel találkozunk. Mi a normális? Az átlag? A heteroszexuálisok átlaga?

Az átlagtól eltérni


Az átlag bizonyos szempontból mindig zavart, káros, destruktív statisztikát produkál, tehát nem érdemes egy vélt átlaghoz hasonlítani magunkat. A normák és az értékek igen ritkán állnak összhangban egymással. A mi saját dolgunk, hogy kitaláljunk az élet sűrűjéből és megtaláljuk a saját boldogságunkat. Azok a célok, amiket el szeretnénk érni, szintén főleg a neveltetésünktől, környezetünktől, szociális korlátainkból és szokásainkból fakadnak. Függnek a szociális kulturális és tradicionális felfogástól, vagyis egy csomó dologtól, amit a társadalom rögzített a számunkra.

A szertartások hálójában


Az evést, mint egyszerű folyamatot a világ számtalan országában más és más tradíciók övezik. Gondoljunk csak arra, milyen nehéz egy kisgyermeket megtanítani arra, hogy szépen –vagyis az elvárásoknak megfelelően – egyen. Ha az étkezésnél ilyen bonyodalmakkal akadunk össze, akkor a szex ügyeiben még nagyobb a káosz. Az etikai rendszer, ami a szexualitást körülveszi, igen bonyolult. Ilyen az esküvő szertartása, a nászéjszaka, a szexualitást szabályozó szokások, törvények, tabuk, vagy vallási utalások. Nem segít a természet megfigyelés sem. A méhecskéken és virágokon már mindannyian túlestünk.




Monotonogámia, vagy páviánszex?


Attól függ, mire akarok példát felmutatni az állatvilágból, hogy éppen a gólyát és az ő monogám kapcsolatát, vagy éppen a csinos kis háremet tartó pávián fiút tartom-e követendőnek az állatvilágból. A morál csupán a fejünkben létezik tehát, és sem cáfolni, sem erősíteni nem lehet. Mert ezek csak axiómák. Mindegyikük igazolható és ugyanolyan könnyen cáfolható.

Az értékrendünk és a vágyaink harca: a bűntudat


A bűntudattal könnyebben, vagy nehezebben, de a legtöbb ember megbirkózik magától. Ha ez nem megy, akkor jó dolog szakértő segítségét kérni. Ezek a bűntudatforrások a szexuális aberrációkon való fantáziálástól, a szüzességgel kapcsolatos félelmeken át, a házasságon kívüli szexig, az önkielégítésig, vagy a homoszexualitástól való elfojtott félelemig széles palettán mozoghatnak, vagyis bármik lehetnek.

Lelkiismeretünk békéje


A társadalmi és a lelki fejlődés párhuzamosan halad. Mi magunk is változatunk a társadalmi szabályokon, és folyamatosan lazítjuk feszítjük és szorítjuk a korlátokat magunk körül. A személyes cél egy erős személyiség megtalálása. A lelkiismeret és a szabadság látszólag ellentmondó dolgok, mégis összhangjuk teremti meg az ember belső harmóniáját és saját értékrendjét. Jóban lenni önmagunkkal pedig olyan cél, amit nem lehet elég sokszor hangsúlyozni, de nagyon nehéz megvalósítani.