Ember állat egymás mellett

"TANULJUNK meg egymás mellett élni, avagy még egy lépés a harmonikus ember-állat kapcsolatért" Budapesten a lakosság 29%-a tart kutyát és 17%-a macskát, vidéken ez az arány nagyobb. A felelõs minisztérium viszont felelõtlenük kivonul a kérdés megvitatása elõtt! Miért?

Szemléletváltás hosszú távon
A konferencia célja felhívni a szakemberek figyelmét arra, hogy a felelõs állattartás problémáit csakis hosszú távra tervezett szemléletváltással kiegészítve lehet megoldani. Továbbá az iskolai oktató programok hatékonysága érdekében célul tûztük ki az állatvédelmi és felelõs állattartási nevelésben érintett civil szervezetek és hatóságok munkájának összehangolását, amelyhez reményeink szerint rendezvényünk jelentõsen hozzájárul majd.

Hazánkban nemzetközi viszonylatban is sok házi kedvencet tartanak
A kutyák száma óvatos becslések szerint is megközelíti a kétmilliót. Budapesten a lakosság 29%-a tart kutyát és 17%-a macskát, vidéken ez az arány nagyobb. Egy közelmúltban végzett felmérésünk szerint a kutyák közel fele gyermekes családban él és jelentõs részük támadt már gyermekre valamilyen okból. A hatóságoknál bejelentett kutyaharapások száma is drasztikus növekedést mutat. Budapesten például 1975-ben 630 esetet jelentettek be, 1997-ben viszont 3000 esetrõl tudunk és azóta is 2-3000 kutyatámadással számolhatunk évenként– említi elõadásában Prof. dr. Solti László, a FÁBE Tudományos Tanácsának elnöke.

A kutyát is nevelni kell!
A probléma összetett, ezért úgy gondoljuk, hogy a helyzet javításához sincs egyértelmû megoldás, de az bizonyos, hogy mind a gazda oktatása, mind a kutya tanítása szerves részét kell, hogy képezze hosszú távú eredmények eléréséhez. Nem elég, hogy a gazda ismerje kedvence igényeit és azokat biztosítsa, elengedhetetlen a kutya nevelése is. A társként tartott kutyák számára pedig létszükséglet az emberekkel való biztonságos együttélés megtanulása. Ha ember és állat együttélését sikerül harmonikusabbá és fõként biztonságosabbá tenni, ez nem csak a harapások számának csökkenésében mutatkozik meg, de egy magasabb színvonalú állattartási kultúra meghonosodását is jelenthetné – hangzik a következtetés. Dr. Sátori Ágnes állatorvos szerint az 1970-es évek végéig az a nézet uralkodott, hogy a kutyák agresszivitásáért gazdáik tehetõk felelõssé, hiszen nem nevelik õket kellõképpen. Ezt az elképzelést az is alátámasztotta, hogy az agresszív kutyák gazdái általában félénkebbek, aggódóbbak, engedékenyebbek és gyakran neurotikusak is. A mai viselkedéskutatási eredmények szerint, az agresszivitás is -sok más tulajdonsághoz hasonlóan- genetikailag meghatározott. (A genetika azonban önmagában nem felelõs, illetve okos fajtaválasztással elejét lehet venni a genetikai kérdésekbõl adódó esetleges gondoknak, illetve a genetika az attitûdöt is magában hordozó dolog, amit a nevelés során teljesít ki az állat. [A tanácsadó szerkesztõ.]) Ezen elképzelés alapján a tulajdonosokat vádolni kedvenceik viselkedési problémáiért megtévesztõ és alaptalan dolog. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a kutyák többsége szoros kapcsolatban él az emberekkel, s megfigyelhetõ, hogy viselkedésükre nagy hatással van gazdájuk személyisége, temperamentuma és aktuális lelki állapota is.

A civil szervezetek felelõs állattartási programjainak célja, hogy korunk sajátosságaihoz igazodva elõdeink letisztult erkölcsi üzenetét saját tapasztalatainkkal kiegészítve a legeredményesebben juttassuk célba.  A hatékonyság záloga az, hogy az átadni kívánt ismereteket könnyen feldolgozható formában, izgalmas “élménybe csomagolva” juttatjuk el a társadalom valamennyi rétegéhez, de elsõsorban a gyerekekhez. Ez a misszió nem csupán az állatok életfeltételeinek javításán fáradozik, hanem a társadalom morális fejlõdését is szolgálja, hisz egy erkölcsileg fejlettebb társadalomban egymás iránti magasabb szintû toleranciánk jótékonyan befolyásolja az élettelen és élõ környezetünkhöz –így az állatokhoz való viszonyunkat is .

Hollie Sevenoaks a Dogs Trust szervezet munkatársa Angliából érkezett, hogy megossza a hallgatósággal a nemzetközileg is jól mûködõ oktatási rendszerük tapasztalatait. Elõadásából kiderül, hogy az Egyesült Királyság iskoláinak több mint felébe eljutottak már, heti 40 órát tartanak és szorosan kapcsolódnak a nemzeti alaptantervhez, valamint együttmûködnek a helyi önkormányzatokkal. Programjuk az Internetrõl ingyenesen letölthetõ. Sevenoaks kiemeli, hogy a jövõ kutyatulajdonosainak oktatása az egyik legalapvetõbb preventatív eszköz, amellyel a felelõs állattartás elõsegíthetõ. Jó hangulatú tanórákkal, amelyek a felelõs állattartás fontosságát okítják, arra ösztönzik a gyerekeket, hogy jól gondolják meg, mielõtt egy kisállat gazdái lesznek. A tanároknak rengeteg tudást kell átadniuk, és ha be tudják építeni a felelõs kutyatartást a tanmenetbe és a tanítás vezérfonalait a képzéseikbe, az a tanároknak és a szervezet munkatársainak is könnyebbség.

Sajnos Magyarországon más a helyzet, az állatvédelmi oktatás még gyerekcipõben jár. A kormányzati szervek semmilyen szinten nem kapcsolódnak a civil programokhoz. Erkölcsileg ugyan támogatják a különbözõ kezdeményezéseket, de idézve az Oktatási és Kulturális Minisztérium levelébõl, amelyben konferenciánk védnökségi kérelmét utasítják el, világosan látszik, hogy nem kívánnak behatóbban foglalkozni ezzel a kérdéskörrel.

"Ezúton tájékoztatom, hogy a közoktatási szakterület részérõl nem látjuk indokoltnak, hogy az oktatási tárca védnökséget vállaljon, és a témában érintett kollégáink leterheltsége nem teszi lehetõvé, hogy a rendezvényükön részt vegyünk. Tájékoztatom, hogy a Nemzeti Alaptanterv és az arra épülõ biológia kerettanterv most is tartalmaz az állatvédelemmel kapcsolatos utalásokat, és annak alapján kell az iskolákban nevelni a diákokat."
Úgy gondoljuk, hogy ez nem elegendõ, ezért a célunkat - miszerint a felelõs állattartás részét képezze a tantervnek - csakis az azonos célokért küzdõ szervezetekkel közösen érhetjük el, ezért a konferenciát követõen az állatvédelmi oktatásban résztvevõ civil szervezetek kerekasztal-beszélgetést tartanak. Célunk, közösen összeállítani egy olyan nyilatkozatot, amely a hazai állatvédelmi oktatás szükségességére hívja fel a figyelmet, és egyben magában foglalja az ezirányú oktatás fõbb irányvonalait, amelyet az illetékes minisztériumokhoz eljuttatunk.

Felelõs Állatbarátok Egyesülete, Temesváry Kriszta