Pletykaellenes tippek, avagy hogyan nőtt Zsuzsánnának szakálla?

Az egész a faluban kezdődött és egy vén fővárosi bérházban végződött, azaz mégse! Mert körforgalom van. A pletyka miatt. Zsuzsánnának szakálla nőtt Valaholfalván. Zsuzsánna pedig nem afféle bolgár nagyasszony. Magyar szépasszony. De egyes jól értesültek tudni vélték, hogy szakállt növesztett...

Mottó:

"Juli néni Kati néni,
- letye- petye- lepetye -
üldögélnek a sarokba,
jár a nyelvük, mint a rokka,
- letye- petye- lepetye!

Bárki inge, rokolyája,
- letye- petye- lepetye, -
lyukat vágnak közepébe,
kitűzik a ház elébe
- letye- petye- lepetye!"

(Weöres Sándor: Pletykázó asszonyok)

Az egész a faluban kezdődött és egy vén fővárosi bérházban végződött, azaz mégse! Mert körforgalom van. Mármint a pletykálkodásban. Ami elindul, visszajut. Igaz, a végén nagyobb lesz, mint volt. 

A pletyka mindig körforgalom. Zsuzsánnának szakálla nőtt Valaholfalván. Zsuzsánna pedig nem afféle bolgár nagyasszony. Magyar szépasszony. Régebb ideje egyedül bír fehér kis Polskival falu szerte. Ergo mindenki tudja, hogy ha fehér kis Polski megy végig a falun, akkor Zsuzsánna megy végig a falun. Egy bitor szomszédfalusi pasi pedig fehér kis Polskit vett. Szakállas ember. Zsuzsánna és a fehér kisautó pedig évtizedek óta egyenlők egymással. Így hát falu szerte elterjedt, hogy Zsuzsánna mostanában nem köszön, - dudál, villog, integet, - az ismerősöknek, sőt, egyes jól értesültek tudni vélték, hogy szakállt növesztett. Skandallum. Később kiderült a turpisság. Zsuzsánna továbbra is jól nevelt. Kisautója a szerelőnél pihen hetek óta, a Szomszédfaluba költözött új koma pedig egy ugyanolyan színű és márkájú autót vett. Mindezt egy lerobbant fővárosi bérházban tudtam meg, telefonon. No nem Zsuzsánnától!

Csak róla. - Mert jól értesültnek kell itten lenni kérem! -mondja postás bácsi. (Aztán hordja tovább a leveleket meg a pletykát.) 

Jobban működik ez, mint az internet, mert a pletykanet információs sztráda nem életkor és számítógépes konfiguráció-függő. Mindenki automatikusan kompatíbilis, nyitott, szem és éles nyelv kell hozzá.
Belépő kód: Más szemében a szálkát, magaméban a gerendát ... Legyen két, vagy kétszáz éves a kedves felhasználó, mindegy. Ez az információs sztráda egyidős a kommunikációval!

Íme; A pletyka lélektana. Bolhából gyártott elefánt. Ugye ismerős?
Mindannyian találkoztunk már vele így, vagy úgy. Dolgozzunk monstrum asszonyfarmokat alkalmazó cégnél, vagy három adminisztratív nőneműből álló munkahelyen, lakjunk kis faluban belterjes hírviszonyok között, vagy akár ódon bérházban "Gizike nénikkel" körülrakva, Magyarországon, vagy a legkisebb szomáliai faluban, a pletyka lélektana mindenütt azonos!

Csak a nők pletykásak?
Kérdezzünk meg néhány katonaviselt férfit a témáról! Vagy olyat, aki koleszos volt. Arra a végeredményre fogunk jutni, hogy a pasik is pletyiznek, csak legfeljebb másról, máshogy. A nők diszkrétebben, diplomatikusabban tudják "kavarni". A férfiak inkább ugratásnak, vagy "jó" szándékú, rosszul megfogalmazott figyelmeztetéseknek, néha jóízű, máskor keserű bukást hozó nagyotmondásoknak esnek áldozataivá. (A pecasoron végigrohanó híreket biztos ismered, a kifogás pillanatában X cemntis példány, mire a híre végigér a horgászok közt X+20 centissé növekszik. Mindenki csak egy kicsit tesz hozzá, fölkerekít... Hát így fut a pletyka.) 

A pletyka kétélű fegyver! Ha tudod, ki gerjesztette a pletykát ellened, gyárthatsz ellenpletykát! Ugyan ez már részvétel a játékban, de így Te jelölöd ki a határokat!

Vidéken más jellegű a pletyka. Mindig megkérdezi egy-egy "jóakaratú" szomszéd: Hová mégy? Honnan jössz? Mikor mész és miért? Akár jót, akár kibúvósat válaszolunk, az is mindegy! Ő már úgy is tudja, hogy kivel akar együtt látni és ezt már csak egy hajszál választja el attól, hogy a kép összemosódjon a fejében a valósággal. És ez a hajszál gyakran hiányzik is. Lehet, hogy ez a modern kor kínos népmeséje, melynek - ha mi vagyunk a főszereplői - áldozatai lehetünk? Ezért kell a falusi embernek jobban vigyázni a jó hírére? Bár mindenki jó hírét ki lehet kezdeni, megfelelő aknamunkával. Megfelelő pletykaismereti felkészültséggel a legellenállóbb baszk szeparatistát is kiszolgáltatott helyzetbe hozhatja egy asszony nyelve. Mert mi, asszonyok ilyennek születünk. Nyelvünket az Úr vitriolos páclében érlelte, mielőtt Éva anyánkat megteremtette. Mi csak élünk az örökséggel. És betanítottuk erre a férfiakat is, aztán csak csodálkozunk az eredményen. 

A falusi ember jó hírénél már csak a városlakóé kényesebb. Minden házban vannak pletykafészkek. Kivétel ez alól az a szomszédmentes övezetté nyilvánított tanyaház, ahol egymagában lakik az ember fia/lánya - és nagy árat fizet a pletykátlan magányért. 

Először is: Tudomásul kell venni: VAN!

Másodszor: Játszani kell vele! Pletyka országban minden lehetséges. Még Zsuzsánnának is lehet szakálla! Sőt! Tekintsük a humor és a jobb megértés forrásának! Annál jobbakat mulathatunk, minél több furcsaságra derül fény!

Harmadszor: Ha lehet, mi csak ártatlan, vélemény nélküli hallgatói legyünk!

Negyedszer: Tilos pletykafészekké válni! Ne terjesszünk pletykát!

Ötödször: Tilos a hallottakhoz hozzátenni, elvenni belőle beleavatkozni, vagy bármilyen módon belefolyni!

... ha lehet... Ha csak nem vagyunk mi is azok közül valók, akik szenvedélyesen szeretünk kavarni! Ha igen? Akkor bizony nincs más hátra, mint az, hogy elfogadjuk: Érdekesebbé válik az életünk, attól, ha a pletykázásban részt veszünk! Mi is céltáblái leszünk ugyan a pletykálkodásnak, de megéri! Minden csoda három napig tart, minden "titok" kitudódik egyszer. Mindenki lemeze előbb utóbb lekerül a lemezjátszóról, új lemezt forgatnak a miénk helyett, míg csak újabb korongot nem gyártunk viselkedésünkkel!

Ahhoz, hogy a pletykálkodást jó ízűen tudjuk viselni, harmóniában kell lennünk önmagunkkal. Az őszinte életet élő embert lehet legkevésbé kikezdeni. Egyszerűen azért, mert amit mond, tesz, gondol, cselekszik, amiről véleményt alkot, összhangban vannak egymással. Az összhangban pedig nehéz hamis dallamot találni. Amint azonban felborul az életünk, (márpedig az életünknek gyakran van ilyen jó szokása, hiszen attól, szép mert zajlik) máris rengeteg kifelé tisztázatlan kérdést nyújtunk a környezetünk pletykás egyedeinek. Akiknek pedig ugyancsak lenni mit seperniük saját portájuk előtt. Csak a más portáján kereskedni érdekesebb, mint a sajátunkon rendet rakni. A legtöbb ember azért válik ilyenné, mert ha már neki rossz, nehogy valaki másnak véletlen jó legyen! Hogy a saját rosszából kigyógyulva neki is jó lehetne? Á kérem, az túl veszélyes, hosszan tart és ahhoz szembe kell néni azzal: A rossz és a hiba bennem van. Igaz, a megoldás kulcsa is!

A pletykások általában az álszemérem áldozatai. Arról pletykálnak, amit elfojtanak, vagy pszichológusul mondva; amit szublimálnak. Aki a szomszéd új kocsiját, vagyonát kezdi ki, valószínűleg szegény. Anyagi jólétre, birtokra, tulajdonra vágyik. Aki a munkahelyen a munkakörömmel kapcsolatosan "fúr meg", valószínűleg sehol nincs hozzám szakmailag, avagy a kavarásban jobb, mint a szakmában. Mi hiányzik annak, aki fűvel fával összehoz, miközben én a Rózsabokorral ... ? Megsúgjam?

Azaz a pletyka témája valójában a pletykát gerjesztő személy pszichés fogyatkozásait mutatja be. Eléggé élénken!
Gondoljuk meg tehát, miről is pletykáltunk legutóbb a barátnőnkkel? Miért is? Mi hiányzik nekem? Mi az, amit kifogásolok másokban? Az a dolog, amit nem tudok elfogadni magamban, amit a szőnyeg alá seprek.
Játsszunk hát a pletykával, de ne váljunk rabjává! Kezeljük annak, ami! Játék, információk forrása. A konkrét valóságtartalma ugyan kevés, de a mögöttes tartalma, mind a pletyka tárgyáról, mind a mesélőjéről és persze rólam, mint a pletyka hallgatójáról, nagyon árulkodó! Ki meséli? Kiről? Miért engem gondol vevőnek a témájára? Mind ezek nem véletlenek!

A leggyakoribb pletyka témák:

Ki kivel? - Miért nem velem?

Hűséges, hűtlen? - Remélem, őt is csalják!

Mennyije van? - Miért él jobban, mint én?

Miből él? - Titokban feljelentem adócsalásért, látom-e a "forró nyomon" aktuális
számában?

Hogy nyerte el a pozícióját, ha egyszer hülyébb nálam? - Nem tudom, miért veszik meg jobban, mint engem.

Minden nő és férfi találkozik a pletyka valamilyen válfajával. Az ÖTYE - bulik a lányokkal veszélyesek lehetnek, ha az ÖTYE tagjai nem igazi barátnők, akik saját észrevételeikkel segítik a többieket a probléma megoldásában és mentesek a képmutatástól. Ha ez nem így van, akkor az ÖTYE a legveszélyesebb pletykahelyek egyike! Itt aztán mindenki kiönti a szívét, melyből a többiek kiváló pletykákat gyártanak. A felállás természetesen olyan "három testőrös" : Mindenki mindenkiről...

Ha nem akarunk belemenni a pletyka című össznemzeti játékba, megtehetjük ezt is!
Hogyan?
Az életünket - mint azt már mondtuk - tartsuk egyensúlyban. Ha a személyünket pletyka éri, azonnal tudnunk kell három fő szempontból vizsgálódni:
Mit gondolok erről én?
Mit gondol, aki a pletykát gerjesztette? (ld. Korábban!)
Mit gondolhatnak erről mások? (Barátok, idegenek) ... azaz mennyire befolyásolja a pletyka a helyzetemet?Ha ezt átgondoltuk, akkor máris nevezzük nevén a pletyka forrását, tartalmát, tárgyát, mondjuk ki azonnal a pletykával kapcsolatosan az igazságot! Vagy, ha ez nem hihető, vezessük rá a pletykálót az igazságra! Hogyan? Kérdésekkel!

Például így:
Titkárnő 1.: Már megint azt hallottam, hogy lefeküdtél a főnökkel a fizetésemelésért! Mondd, igaz ez?
Titkárnő 2.: (gondolkodik) - Pletykálnak rólam. (megállapítja, közben végiggondolja:
Mit gondolok én erről: nem igaz, sért a feltételezés.
Mit gondol a pletyka gyártója: Ez az ember csak kifeküdni tudja, mert nincs rá
tehetsége. Csinosabbnak tart magánál. Lehet, hogy irigy.
Mit gondolnak mások: Vagy elhiszik, vagy nem, de ez a dolog csak kettőnket érint,
valamint a főnököt, hiszen mi dolgozunk egy irodában.
Következtetés: Ez tulajdonképpen a kettőnk rivalizálása a kolléganőmmel.
Visszakérdez: - Mit gondolsz Te erről?
Titkárnő 1.: - Hát én nem is tudom, mit gondoljak.... (elbizonytalanodik)
T.2.: - Mit szólnál, ha mások azt gondolnák rólunk, hogy kurvák vagyunk, és lefekszünk a főnökkel! Ma rólam mondják ezt, lehet, hogy holnap rólad kezdik ezt a pletykát! Pedig ez mindkettőnk esetében alaptalan! Szerinted, hogy lehetne az ilyen rosszízű szóbeszédnek elejét venni?
T1.: - Nem is tudom! Mondjuk, ha kevesebbet látnak együtt a főnökkel, ritkábban zárkóztok be. Vagy ilyesmi.
T2.: - Azt hiszem, igazad lehet! Mostanában úgy is fárasztó volt a sok túlóra! Mi lenne, ha beosztanánk, hogy egyik nap te mész be levelet diktálni, másnap én? Mondjuk el a főnöknek, hogy ez az új tervünk! Így igazságosabb lehet a munkamegosztás, a pénz aránya kiegyenlítődik és a főnök jó híre sem szenved csorbát! A mienkről nem is beszélve!

Mi is történt itt?
A pletyka gerjesztőjéből kicsiholta, hogy milyen változást vár, közös előnyt kovácsolt belőle és szövetségesre talált. Ha azonban tiltakozni kezd, vagy kikéri magának, csak tápot ad a pletykálkodás további terjedésének!
És még egy! A pletykálásból való kimaradáshoz egy mondatot kell törölni egyszer és mindörökre a szótárunkból:
Ki mondta?
Ha ebbe belemegyünk, máris a pletyka kellős közepén találjuk magunkat. Ez amolyan óvodás dolog: - Azzal kezdődött, hogy a Pisti visszarúgott! Az első tett, ami a pletyka alapját szolgáltatta, valamikor Éva anyánk idejében hangzott el!

Ön hogy oldja meg a pletykákat?
Mit kellene tennie ahhoz, hogy sikerüljön kikerülnie a pletykálkodás középpontjából? Miért szeret pletykálni a barátnőivel? És miért pont arról? Gondolkodott már ezen? Ha nem, itt a jó alkalom, hogy elkezdje! Ha igen, úgy jó úton jár! Közelebb fog jutni önmagához!

...ha már a pletykánál tartunk: Az én autóm is fehér és kis Polski. Holnap pedig Zsuzsánnához készülök, egy jó kis pletyka partira! Mindenesetre viszek egy szakálborotvát! Sose lehet tudni...

G.K.