Célkitűzések, közeli és távlati tervek

A célkitűzések meghatározásában érdemes szakértő segítségét igénybe venni. Optimális esetben terhelés-élettani vizsgálat segítségével állapítható meg a kiinduló szint, futószalagos vagy kerékpár ergométeres próbával. Az edzésprogram összeállítása függ az aktuális állapottól és az elérendő céltól. Az egyénre szabott edzésterhelés kulcsfontosságú programunk szempontjából.

A célkitűzések meghatározásában érdemes szakértő segítségét igénybe venni. Optimális esetben terhelés-élettani vizsgálat segítségével állapítható meg a kiinduló szint, futószalagos vagy kerékpár ergométeres próbával. Az edzésprogram összeállítása függ az aktuális állapottól és az elérendő céltól. Az egyénre szabott edzésterhelés kulcsfontosságú programunk szempontjából. Teljesítése önbizalmat ad, folyamatosan fenntartja a növekedés érzését, erősíti önértékelésünket. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy az edzésterv aktuális élethelyzetünknek megfelelően módosítható és ez nem jelenti csökkentértékűségünket. Mindíg legyünk szinkronban magunkkal. Haladjunk saját tempónkban, saját ritmusunkban. Irreális célok kitűzése felesleges feszültséget okozhat és megkeseríti az edzésmunkát. Mindig tartsuk szem előtt, hogy sportolásunk örömszerző tényező. A folyamatos munka teljesítmény növekedést hoz és az idő nekünk dolgozik. Türelemre és okos szervezésre van szükségünk. Érdemes távoli és közeli célokat is kitűzni. Boyce vizsgálatai szerint azok, akik konkrétan meghatározzák céljaikat, eredményesebbek, mint akik csak arra gondolnak, hogy megtesznek minden tőlük telhetőt. A sportolás során mindíg újabb kihívásokkal szembesülünk. S előbb-utóbb igényszintünk is emelkedik. Először csak az a cél például, hogy fél év múlva folyamatosan le tudjuk futni a fél órát, saját tempónkban. A többi már jön magától... A célkitűzésekkel kapcsolatosan gyakran emlegetik a hegymászás hasonlatot. Amikor kiválasztjuk a hegyet, amelyet meg fogunk mászni, ez a hosszú távú célkitűzésünk. Amikor elindulunk, már a lábunk elé kell néznünk és lépést lépés után kell megtennünk. Amikor elfáradunk, rápillantunk a csúcsra és erőt merítünk a látványából. Örömmel állapítjuk meg, hogy milyen sokat haladtunk fölfelé, s nem gondolunk arra, hogy milyen sok van hátra. Ettől inkább elcsüggednénk. Indulás után buzdító szavakat használunk, mint pl. gyerünk, rajta, csak így tovább.

Igényszint, teljesítményszint

Ha az olvasó kíváncsi igényszintjére és teljesítményszintjére, ezt egy egyszerű feladat segítségével tesztelheti. Gyufaszálakat kell egyenként, egy kézzel áttenni a másik oldalra, tízszer egy perces sorozatokban. A távolság kb. 20-25 centiméter legyen. Minden egyes sorozat előtt határozzuk meg, hogy mennyit vállalunk, azaz hány gyufaszálat rakunk át. Az egy perc letelte után számoljuk meg a teljesítményünket és jegyezzük fel. Az elsőt próbasorozatnak tekintjük, a többi eredményéből készítsünk grafikont. A vállalásaink jelzik igényszintünket, az átrakott szálak a teljesítményszintünket. A két görbe egymáshoz való viszonyából megállapítható, hogy sikerorientáltak, vagy kudarckerülők, éppenséggel kudarckereső típusúak vagyunk. Aki mindíg egy kicsivel vállal többet és előbb-utóbb teljesíti azt, tehát a két görbe emelkedik és “ölelkezik”, az optimista, sikerorientált beállítottságú. Ha a két görbe jelentős távolságra van egymástól, érdemes elgondolkoznunk teljesítménnyel kapcsolatos beállítódásaink felől.

Edzésterv

Az optimális edzésterv segíti fejlődésünket. Megelőzhetjük a túlfáradást, a letörést. A kezdők számára összeállított, szakmailag megalapozott és sokszorosan kipróbált edzésprogramok biztosítják fejlődésünket. A tervezést meghatározza, ha egy bizonyos időpontra szeretnénk formába lendülni, pl. el szeretnénk indulni egy tavaszi vagy őszi versenyen. A tervtől egyéni fejlődésünk ütemétől függően eltérhetünk, nem szabad, hogy kényszerré váljon. Általános szabály, hogy az edzésterv iránytű, keretet ad. Kényszeres végrehajtása sérülésveszélyt rejt magában, lelkileg felesleges feszültséget okozó tényező. A növekvő teljesítmény újabb kihívásokat rejt magában, az ennek való megfelelés igénye rendjén is való. Először lehet pl. az a cél, hogy legyalogoljuk a két km-t, aztán, hogy lefussuk a 3,6 km-t, majd következnek a 8-10-12 km-es távok. Sokan itt megállnak, de vannak, akik megcélozzák az elérhető távolságot, a félmaratont, vagy a maratont.

A mozgás, mint hozzászokás?

Amíg a sportolás nem lesz öncélú és nem lép a hétköznapi tevékenységek helyére, addig megtartható az egészséges egyensúly. Aki viszont egyéb tevékenységeit elhanyagolva, csak sportolással tölti ki idejét, arról megállapítható, hogy sport vagy mozgásfüggőségbe került. Ideges, ingerült lesz, ha napi adagját nem tudja teljesíteni. Izolációs elhárításnak nevezzük a jelenséget. Életvezetési zavar és személyiségprobléma egyaránt meghúzódhat a háttérben. Ilyenkor az a kérdés, hogy mi helyett sportol az illető? A probléma megoldásához vegyük igénybe szakember segítségét, mert a függőségnek biológiai vonzatai is vannak. Ez a veszély azonban a kezdő amatőröket igen kevéssé fenyegeti.

Edzésnapló

Nem kötelező, de sokan szívesen rögzítik eredményeiket. Ajánljuk, mert segít a későbbi tervezésben, az aktuális állapot megítélésében. Tanácsos a pulzusértékek feljegyzése. A nyugalmi és a terhelés utáni pulzus jól jelzi, terhelhetőségünket. Az edzésnapló egyben sikereinkről is tudósít.

Időbeosztás

Aki szabadidejében sportol, végül is mindegy, mikor teszi ezt, bár a vizsgálatok szerint a reggel 8-10 óra közötti időt és a délután 17 óra utánit tartják optimálisnak. Hétvégén általában hosszabb sportolás is belefér a programba, de csak ekkorra koncentrálni a testmozgást nem szabad, aránytalan eltolódást eredményez és a szervezet számára a lökésszerű terhelés kifejezetten káros is lehet.

Kezdeti nehézségek

Több tényezőből is összeadódhatnak. Elsőnek említhető a nem megfelelő felszerelés. A hibásan megválasztott edzőcipő komoly zúzódásokat okozhat néhány napon belül. Érdemes a különböző lábboltozati eltéréseket saját magunk által legyártott puha szivacsbetétekkel korrigálni. A műszálas ruházat kidörzsöléseket okozhat, melyek nem megfelelő ellátás esetén felülfertőződhetnek. Az aránytalan terhelés korai fáradáshoz vezet és a közérzet javító hatás helyett az ellenkezőjét tapasztaljuk. Aprólékos megfigyeléssel kell kitapasztalnunk saját terhelhetőségünket. Tartsuk be a fokozatosság elvét és módosítsuk programunkat rugalmasan. Lázasan ne edzünk. Betegség, sérülés után egyenletesen emeljük az edzésadagokat, teherbírásunk függvényében. Amennyiben terhelhetőségünkben jelentős változást tapasztalunk, forduljunk sportorvoshoz. Hiányállapotok, pl. vashiány, nagyfokú fáradékonyságot idézhet elő, amit az eröltetett edzéssel csak tovább ronthatunk. Szervezetünknek optimális fejlesztő ingert kell kapnia. El kell különítenünk a fáradást, ami az edzés közben jelentkezik, és ha nagy mértékű, növeli a sérülési hajlamot. Fáradtságról akkor beszélhetünk, ha 24 óra elteltével sem tudtuk kipihenni magunkat. Túlfáradás esetén nem érzünk késztetést a mozgásra, telítődtünk, nem esik jól az edzés. A túlfáradás legerősebb formája a letörés, ami már érzelmi (emocionális)jegyeket is mutat, pl. kedvetlenség, agresszió. Ilyenkor pihenő időszak beiktatása kötelező. Az említett két utolsó fokozat elkerülhető önmegfigyeléssel és az edzésnapló figyelemmel kísérésével. Gondot okozhat napirendünk változása is, valamint környezetünk reakciói. Ha lehet, vonjuk be őket is, közösen könnyebben rászánjuk magunkat a mozgásra. Ahogyan futószakemberek fogalmazták tréfásan és egyben komolyan: a vízválasztó a küszöb átlépése futóruhában. Onnan már nem szoktak visszafordulni…Minden kezdet nehéz és ez sem lesz könnyű.

Szerző: Dr. Lénárt Ágota
Egyetemi adjunktus