Peterdázik kínai és török ...

A petárda egyáltalán nem új találmány. Az õsi Kínában használták elõször.

A petárda egyáltalán nem új találmány. Az õsi Kínában használták elõször.

A kínai petárda neve baozhu
A kínaiak a lõport (huoyao = tûzszer) a Song-dinasztia idején találták fel, melybõl a lõfegyverek mellett a petárdát is készítik. Kezdetben vékony bambuszszár-szeleteket töltöttek meg lõporral, amelynek végét egy rövid kanóccal látták el. Manapság a petárdának vörös színû papírborítása van. Kínában a petárdákat nem egyesével robbantják, hanem füzérbe fûzik, amely akár több tucat vagy több száz petárdából is állhat.

A petárdadurrogtatás az ünnepek, fõleg az újévi ünnep elengedhetetlen része, amely elûzi a rossz szellemeket és a démonokat. Az újévi, jókívánságokat közvetítõ képeken is rendszerint megjelennek a petárdafüzért tartó, petárdákat gyújtó gyermekek. A petárda szó bao tagjának homonimája a bao ’bejelent’, ’közöl’, ’hírnök’ jelentésû szó, így általában a petárdát ebben a másodlagos jelentésében kell értelmezni.

A magyar hagyományban elõször a török idõkbõl való feljegyzések szólnak a petárdáról. Így ír az egykori krónikás:
„Van itt olyan fegyver, amit »hajnalcsillag«-nak neveznek, s amit a várfalak megrohanásakor használnak, vagy pedig a rések védelmezésénél. Azután láthatók égetett agyagból való fazekak, amik nyúlós és maguktól meggyulladó matériával vannak töltve, hogy az ellenség közé dobassanak.” Tata várát egy éjjel vették be mégpedig úgy, hogy petárdával szakították be a kapuját. Na nem a mai petárdával, hanem annak harci eszközzé fejlesztett õsével.

Ma a petárdát fõleg balhézásra használjuk, nincs már köze az ostorcsattogtatós, durrogtatós gonoszûzõ hagyományhoz. Ha tehetjük inkább válaszunk más szórakozást!

(Tóth József összeállítása)