Baba-közelben, kételyek között

Ahogy megérkezik a kisbaba, az anya magányossá, kiszolgáltatottá válik. Szétfeszít a kétely: felvegyem? Elkényeztetem? Kinek van igaza? Azok az anyák mernek több gyereket vállalni, akik úgy érzik, hogy számíthatnak családjukra, rokonaikra, barátaikra. A SOTE kutatásának leginkább mellbevágó eredménye, hogy a kétezres évek elejétől radikálisan csökken a kisgyerekes anyákban a társas támogatottság érzése.

Anyátlan anyák
Sokszor megrendít, hogy – munkámból adódóan – szinte naponta találkozom kimerült, kétségbeesett, elbizonytalanodott anyukákkal, akikről többnyire kiderül: valójában anyátlan anyák. Vagy távol élnek a szüleiktől, vagy összevesztek, ezért eltávolodtak, vagy, ha találkoznak is, abban nincs sok köszönet. A nagymamaság jelentőségét illetve „jó nagyik” hiányának hatásait több tudományos kutatás bizonyítja. A SOTE Magatartástudományi Intézetének felméréséből kiderül, hogy a kisgyerekes nők a mi társadalmunkban rendkívül túlterheltek. Azok az anyák mernek több gyereket vállalni, akik úgy érzik, hogy számíthatnak családjukra, rokonaikra, barátaikra. A kutatás leginkább mellbevágó eredménye, hogy a kétezres évek elejétől radikálisan csökken a kisgyerekes anyákban a társas támogatottság érzése. Pedig a gyereknevelés és a háztartás ellátása soha egy társadalomban sem volt magányos feladat. Mindig a nagy család, a rokonok, vagy az egész közösség vette a vállára ezt a terhet. A nagymamák, nagynénik, nagyobb testvérek ugyanúgy részt vállaltak belőle, mint az anya.


Anya és baba - Kiszolgáltatva egymásnak

Ahogy az ipari forradalom lehetővé tette, sőt egy idő múlva kényszerré, hogy a fiatal családok elszakadjanak az idősektől, és oda költözzenek, ahol a gyár munkát adott, a nők magukra maradtak. A mi térségünkben azóta sem sokat javult a helyzet, sőt, az értékrend változásából és a felgyorsult élet hatására már sok fiatal nem is kíván az idősebb generációval együtt élni. Ez sok szempontból érthető és kényelmes, hiszen nem kell alkalmazkodni, élhet mindenki a saját tempójában. De ahogy megérkezik a kisbaba, az anya magányossá, kiszolgáltatottá válik. Sokáig a társadalom erre azt a megoldást kínálta, hogy a pici baba minél korábbi nevelésére tette a hangsúlyt.

A jól tartott csecsemő = csalódott?
A „jól tartott csecsemő” óramű pontossággal eszik, meghatározott mennyiséget, evés után mosolygósan játszik, utána alszik, éppen annyit, amennyi a nagykönyvben meg van írva. Idejének nagy részét kiságyban vagy hempergőben tölti, nem zavarja a szüleit, végigalussza az éjszakát. A magára maradt anya így elég időt tudott fordítani a háztartásra, férjét rend és tisztaság várta. Azt, hogy a baba ilyen „jó” legyen, úgy lehet elérni, ha a picit következetesen sírni hagyjuk, amint megpróbálja kifejezni saját igényeit. A csalódott baba aztán egy idő múlva abbahagyja a kísérleteket, beletörődik, hogy nem érdemes szólnia, látszólag még jól is érzi magát. A legújabb kutatások azonban kimutatják, hogy az így nevelt babák szervezetében rendszerint rendkívül magas a kortizol- (stresszhormon)-szint még akkor is, amikor nyugodtnak tűnnek, és amikor éjjel alszanak. Felnőtt korukban nehezen kezelik a stresszt, párkapcsolatuk során is sok konfliktusba keverednek, önértékelésük pedig sokszor a béka feneke alatt van, ám ezt éppen agresszivitásukkal vagy pökhendiségükkel palástolják. Megéri? Ugye nem?

Anyák és a belső egyensúly
Ma már nem szeretnénk így nevelni a piciket. Tudjuk, hogy testközelségre, válaszkész gondoskodásra van szükségük, ami régen, nagy családi közösségekben természetesen, különösebb szervezés és erőfeszítések nélkül járt a pici csecsemőknek, hiszen ha az anya nem volt erre éppen alkalmas, hát ideiglenesen átvette valaki más a pici babát. Ma az anyák többsége reggeltől estig egyedül végez olyan munkát, ami szellemi és fizikai szempontból is több embert venne igénybe. Valójában ilyen körülmények között csak nagyon kiegyensúlyozott lélekkel és békés temperamentummal állhatja meg a helyét bárki. Sajnos sokan nem rendelkeznek ilyen adottságokkal.


Ezek az anyák, akik szeretnék megérteni a kisbabájukat, megadni számukra a szükséges szeretetet, érzékenyen figyelni az igényeit, sokszor összeomlanak, hiszen az általuk értékesnek tartott nevelési, gondozási elvek nem illeszkednek a jelen társadalmi felállásba. Magukra maradtak, néha jogosan érzik, hogy szeretnének egy picit elszabadulni, majd, ha ezt megtették, bűntudat gyötri őket. A környezettől, sőt sokszor szakemberektől is ellentmondásos tanácsokat kapnak. A káosz egyre nő. Szerencsére ma már sok anyacsoport, egymást segítő közösség alakul, ahol sokan elég támogatást kapnak. Ám akinek komolyabb a problémája, és szakemberhez fordulna, sokszor olyan tanácsokat kapnak, amelyek nem támogatják a kötődő nevelés folytatását.

A Padlás Konzultációs Műhely nem ilyen. Itt az összes szakember ismeri a kötődő, válaszkész nevelés elveit, sőt gyakorlatát is testközelből.  A közös szemlélet segít abban, hogy a szoptatási tanácsadó, fejlesztő pedagógus, pszichológus, nevelési tanácsadó egymást segítve dolgozzon, ha szükséges, konzultáljon, ha kiderül, hogy az adott kérdés nem a saját kompetenciájába tartozik, a műhely másik szakemberére bízhassa a segítségkérőt. Itt a család segítséget kaphat abban, hogy megtalálja a saját útját a ma adott körülmények között.

Sződy Judit pszichológus

Képek:
piqs.de: Daniel Faßbender - Lucca mit Mamma
piqs.de: GaBaur - Sind so kleine Hände ...