Neked mit jelent a sport?

Szórakozást, kellemes időtöltést, társasági életet, egyedüllétet, kikapcsolódást, izgalmat, nyugalmat? Vagy inkább a zűrzavar jut róla eszedbe, amiket a tv-ben látsz, verekedés, agresszió, értelmetlen szenvedés, csalás, feszültség?

Szerinted mit jelent a sport a mozgássérültnek, a kisgyereknek, a dolgozó felnőttnek, a műtét után lábadozónak, a győztes gól szerzőjének, az olimpiát nyerőnek, az edzőnek, a profi sportolónak?
És miért?

Miért imádják annyira? Miért tesznek meg mindent érte? Miért a sok áldozat?

Gyerekkoromban a szüleim egyik fegyvere a sporttól való eltiltás volt. Rengeteget sírtam emiatt, olyan volt, mintha nem hagynának élni. Nem értettem, miért vesznek el olyat, amitől csak több leszek. Nekik semmit nem jelentenek a sikereim, az örömöm, a tisztelet, amit kiérdemlek és az a rengeteg élmény és erény, amit a sport által szerzek? Nem, mert nem tudták mi az, soha nem is kérdezték és ezzel sokan vannak így.


3 hónapja műtötték a térdemet. Arra gondoltam, hogy soha többé nem kockáztatok meg még egyet. Nem ér annyit! Soha többé ennyi szenvedést! De ahogy épülök fel, halványul bennem a fájdalom és csak a jóra emlékszem. Amikor 4 gólt rúgtam egy 4:3-ra megnyert meccsen, vagy amikor a félpályáról találtam be, amikor megnyertem a 1500m-es futást a főiskola felvételin, amikor a versenyzők között edzhettem a thai boksz edzésen, amikor ötösre úsztam a fősulin, és amikor szinte önkívületi állapotban mutattam be a tornagyakorlatomat, ami előtte sosem sikerül. Azokban a percekben voltam a legboldogabb, akkor éreztem, hogy az idő minden pillanatát teljes mértékben meg tudom élni. Olyankor nincs bánat, nincs fájdalom, nincsenek problémák, nem számít semmi más, mert a dicsősség az enyém. Az enyém örökre.
A sport megtanított dolgozni a céljaimért, büszkén elviselni a szenvedést és alázattal megélni a sikert. Megtanultam, hogy semmi sem állandó. Ha rosszul mennek a dolgok, csakis az hoz változást, ha még jobban küzdök, ha pedig jól mennek, akkor azt meg kell becsülni, mert előbb-utóbb vége lesz.

A kórházban megismertem egy 19 éves, kézilabdás lányt, aki a negyedik térdműtétjére várt. Azt hittem őrült, és hogy ez nem normális.

De hát ezt jelenti a sport. Megőrülsz a normális életedért.


Szívós Zoltán
www.szivoszoltan.hu