Add ki, ami benned él! - Interjú Dr. Grandpierre Atillával

Hogy vajon hogyan férhet össze a tudományos kutatás és a színpadi koncertezés világa? Dr. Grandpierre Attila, ismert csillagász, zenész és a Vágtázó Csodaszarvas nevű zenekar alapítója elárulja, az ő életében hogy működik ez a kettősség.

-Idén már harmadik alkalommal teszed tiszteleted az Everness Fesztiválon. Az előző két évben előadást és koncertet is tartottál - mi a legizgalmasabb emléked, ami azonnal beugrik az eseményről?

Az az örömhullám, amit a Vágtázó Csodaszarvas koncert alatt átéltünk! Már előtte is jó néhányan kerestek meg bennünket azzal, hogy mennyire várják a koncertet. Végig nagyon érezhető volt a közönség lelkesedése, és ez, mintha egyre fokozódott volna a koncert alatt. Úgy éreztük magunkat, mintha sok-sok társunk nőtt volna ki a földből. Egymásra talált a zene, a zenekar, a befogadó közösség, és a hangulat szabadon közlekedett a lelkek között a legteljesebb örömzuhatagban.

- Mi jut eszedbe először ha meghallod: Everness?

Az a ritka és nagyszerű közösség-érzés, ami az egész fesztivált jellemezte. Sokszor éreztük, , mintha az időgépből egy évszázaddal később szálltunk volna ki, és a Gyönyörű zöld című film valóra vált volna: az emberiség rátalált a jó útra, a közösségek virágzásnak indultak és valóságos szeretetforradalom tör ki.


- Általában készülsz az előadásaidra, vagy inkább a helyszínen sodródsz szabadon a gondolataiddal?

Szeretek jól felkészülni az előadásaimra, jó érzés ezekkel a gondolatokkal foglalkozni és továbbvinni őket. Az élő Világegyetem pedig maga a korlátlanság! A Világegyetem minden létező egységes egésze, tehát nincs rajta kívül semmiféle létező, ami akadályozhatná. Teljes a szabadságom a felkészülésben is, és ez még életszerűbbé válik az előadás során. A legjobb, ha megelevenedik bennem az előadásom lényege, mert attól kezdve átveszi az irányítást és vezet a végkifejlet felé.
 
- Hogyan fér meg a csillagász és az énekes benned? Mi a közös pont?

Azért lettem csillagász, mert vonzottak a Világegyetem titkai, tudni szerettem volna, milyen kapcsolatban áll az ember a mindenséggel. Több évtizedes munkával felfedeztem, hogy a Világegyetem lényege megismerhető, mégpedig teljes egészében. Az a leglényegesebb, ami a legtöbb jelenséget képes megmagyarázni. Mivel a fizika alapelve, a legkisebb hatás elve minden fizikai jelenségre képes magyarázatot adni, ez tekinthető a fizika lényegének. Hasonlóan, az élet alapelve, a Bauer-elv tekinthető a biológia lényegének, és az értelem alapelve tekinthető a leendő pszichológia lényegének. Rájöttem, hogy az anyag, az élet és a tudat alapelvén kívül nincs is több. Tehát lényegében teljes képet nyertem a Világegyetemről! A három közül pedig az élet alapelve az, amelynek segédeszköze a másik kettő, így a Világegyetem legvégső alapja az élet. Ez a Kozmikus Élet az, amiből minden fakad, köztük a mi személyes életünk is. Egy nap mindannyian ráébredünk arra, hogy az élet nem egy apró szikra valahol a testünk mélyén, hanem maga az egész mindenséget átölelő, végső valóság.

- Hogyan változtak a Halottkémek Életerővé benned?

Annak idején azért adtam a zenekarnak a Vágtázó Halottkémek nevet, mert úgy gondoltam, az emberiség túlnyomó része tetszhalott életet él, és halottkémekre van szükség ahhoz, hogy kitörjenek a lefojtottságból, és őserejű vágtázásra, hogy felébredjenek a hipnózisból. 2009-es újraalakulásunkkor vállaltuk a folytonosságot a VHK-kel, de igényt formáltunk az újrakezdésre is, ezért választottuk a Vágtázó Életerő nevet, de pár év múlva visszavettük a VHK nevet. 2005-ben megalakítottam az őserejű népzenét játszó Vágtázó Csodaszarvas zenekart. Három lemezünk jelent meg, ebből kettő platinalemez lett. 1982-ben felfedeztem, hogy az őserejű népzene eszméje Bartók Bélánál is központi jelentőségű, „A magyar népzene” című írásában kifejti, hogy ezt tekinti igazi népzenének. Ez az ősi népzene engem is bámulatba ejt a forma tömörségével és kifejezésteljességével, az eszközök gazdaságosságával, másrészt frissességével és közvetlenségével. Más szóval: életteliségével! Maga az élet zuhan az arcunkba, közvetlen közelről - mégpedig az élet tisztább, sűrítettebb formája, színtiszta lényege, bámulatos képességei, lenyűgöző szépsége és rendkívüli hatóereje. Rájöttem, hogy ösztönösen ez a zene tört ki belőlem már tizenéves koromban is, és annyira elragadott, hogy megszűnt körülöttem a külvilág. Bekerültem egy fénylő, színekben gazdag, örökké forgó világba, ahol zenék fakadtak a szökőkutakból, és ha rácsodálkoztam valamelyikre, hallottam és értettem énekét – mintha egy-egy élet közvetlenül megnyílt volna bennem, elragadott és kitört belőlem az ének, mint egyfajta végső elégtétel a világ tetején. Amikor visszatértem a szokásos prózai külvilágba, a többiek, akikkel addig zenéltem, csak annyit mondtak: Atilla, nem tudtuk, hogy egy müezzin lakik benned!

- Ha ismeretleneknek egy saját szerzeményeddel kellene bemutatnod magad, melyik lenne az?

Ha egyetlen számot kellene erre kiválasztanom, talán a Napkapu lenne az vagy az Aláírhatatlan történelem vagy az Emberélet, esetleg a Pótolhatatlan halhatatlanság.


- Legújabb könyvedben, a Hélioszban többek között azt fejtegeted, hogy a napunk nem csak egy gázgömb, hanem bizonyos szempontok szerint: élőlény. Elképzelhető szerinted, hogy a különböző naprendszerek napjai kommunikálnak egymással, mint mi emberek?

Igen, azt hiszem, hogy közvetlen tudati kapcsolatban áll minden élőlény minden élőlénnyel. Ez a természet nyelve, amit őseink még ismertek. Népmeséinkben a vérző mesekő tanúskodik erről. Amikor a vérszerződést fogadott testvérek egyike meghal, a mesekő, amibe késüket szúrták, vérezni kezd, innen ismeri fel az egyik, hogy a másik bajban van. Nemcsak anyag-anyag, hanem lélek-lélek kölcsönhatás is létezik. Amíg az anyag a külső érzékszerveink számára adódó térben létezik, addig a lélek a lelki szemeink számára adódóban létezik. Testi szemeinkkel csak azt láthatjuk, ami előttünk áll. Képesek vagyunk ellátni addig, ameddig a fény elér, ahonnan a fény felénk száll. Lelki szemeinkkel viszont mindent megláthatunk, ami számunkra fontos, ami érzéseinkben képes megelevenedni. És ha így van, akkor a Nap, mint eleven, égi élőlény, érzéseivel elárasztja lelkünket, és ha képesek vagyunk újra teljesebben érezni, akkor megérezhetjük a napfényben rejlő érzést. Ráadásul a Nap nem egy teljesen különálló élőlény, hiszen az élő mindenség mindent átfogó belső világában él. Ezért gondolom úgy, hogy a csillagok képesek egymással a természet nyelvén kapcsolatba lépni.


 

- Van kedvenc bolygód, kisbolygód vagy holdad?

Minden bolygó, égitest csodás nekem, különösen a Holdunk, ez a rejtelmes égitest. Számtalan sok titkot őriz a Naprendszer, a Föld, a földi élet keletkezéséről, bensőséges kapcsolatok milliárdjai kötnek össze bennünket a Holddal és a Nappal. Számomra mégis talán a Nap a legkedvesebb égitest. Ragyogása, kimeríthetetlen életereje, legyőzhetetlen tündöklése fényes tanúsága az alkotó élet alaptörvényének: bentről kifelé! Add ki, ami benned él! Törjön ki Belőled a legmagasabb szépség legteljesebb fényében!

- Szerinted hol van az univerzum vége?

Az anyagi világegyetem addig terjed, amíg az anyagi világ, vagyis ezen túl, rajta kívül az létezik, ami nem anyagi: a lélek, a szellem világa. Mi anyagi, lelki és szellemi lények is vagyunk, és ott élünk, ahol ez a három világ találkozik. A világ végén élünk, mind az anyagi, mind a lelki-szellemi világ végén, és onnan pillantunk ki, ezért olyan végtelen az életünk, illetve ezért olyan mély a szerelem, hogy elérjen a csillagokig.

A 2016-os Everness fesztiválon előadóként fellép még James Redfield, A mennyei prófécia írója, Wm. Paul Young, A viskó című könyv szerzője, Dr. Grandpierre Attila, Kalo Jenő, Fenyő Iván, Soma Mamagésa, Kassai Lajos, Balogh Béla, Dr. Angster Mária és Bihari Viki, a Dumaszínház humoristája. És ez még csak a kezdet, a lista folyamatosan bővül!

Early bird jegyed február 29-e éjfélig veheted meg>> 

Csatlakozz az Everness Fesztivál Facebook oldalához>>

Kövesd a részleteket az esemény Facebook oldalán>>