Átölelni a világot - Szubjektív élménybeszámoló Amma...
Címlap / Ezotéria / Átölelni a világot - Szubjektív élménybeszámoló Amma müncheni látogatásáról

Átölelni a világot - Szubjektív élménybeszámoló Amma müncheni látogatásáról

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2024-03-29

Mata Amritanandamayi, vagy ahogy nevezik, Amma a jelenkor egyik legfontosabb adakozója. A hajdani dél-indiai kislány életét a rászorulók segítésére tette fel, miután erős megtapasztalásai voltak Istenről. A többi guruval, élő szenttel ellentétben Amma egyáltalán nem megközelíthetetlen, sőt. Nem vár tanítványokat, hanem éppenhogy ő járja a világot, húsz éve, adományokat gyűjtve - olyan fáradhatatlan tempóban, alvás nélkül, háromnaponta más városban felbukkanva, ami pár év alatt kinyiffantaná a legkeményebb rockbandát is. Azonban Amma nem csak gyűjt, hanem ad is: tanítása elsősorban abból áll, hogy teljes, elfogadó szeretetével átöleli az elébe sorjázó embereket, immár több, mint huszonhét milliót. 

Ellenérzések után
Magam részéről az alábbiaktól szaladok világgá: guru, tömeg, személyi kultusz, buszos csapzódás Európa-szerte, valamint, nem utolsósorban: vadidegenekkel ölelkezni. Ezek után egyértelmű volt, hogy ezt látnom kell, ott a helyem Münchenben…

Kora reggel, szakadó eső, hátizsák, benne a négy napra felhalmozott ropikészletekkel. Nagy fehér busz a Nagyvárad téren – már Tatabánya után lerobbant. Lehet, hogy én vagyok az oka, tucatszor voltam már buszonalvós úton legalább, és mindig elromlott a járgány valahol. A régi Ikaruszokkal ez nem gond – tavaly Görögországban kigyulladt a motor, a fiúk lefújták poroltóval és mentünk tovább – de ezek a modern Mercik kukacos gyümölcsök. Röpke négy órás várakozás az autópálya szélén. Egészen vidáman telik, ragyog az őszi nap, szó szerint árok-party van. Meglátszik, hogy szellemi utazókkal van dolgom, senki se esik a másik torkának.

Nincs határ!

Egyszer csak németre váltanak a feliratok az út szélén. Megállunk egy helyen – igen, ez Ausztria, csak az osztrákoknak juthat eszébe kápolnát építeni egy kamionparkoló közepére. Többen ún. f*ngópárnát vásárolnak a shopban, aztán mantrákat nyomatunk, sajátos ritmusszekcióval. Semmi álszentség! Jó csapat ez!

Átröppenünk Ausztrián, a busz orrára Amma A4-es képe van celluxozva - fejlett pr... És, íme, München. Nemzetközi diákszálló, németesen puritán és patyolattiszta. A busz ólmelege után szinte belém harap a hideg. Már este 10 óra van, szegény szervezőinknek fülére nőtt a mobil, hogy a késésünket egyeztessék. Sikerült! Becuccolás után Zenith Halle. Ez olyan, mint nálunk a Syma csarnok, csak kint van a fenében valami Mercedes gyártelep mellett. Bent már javában megy a darshan (az istentisztelet, fogadás, tiszteletadás egy fajtája), vagyis hosszú sor várja, hogy sorra kerüljön Ammánál. Indiai illatok szállnak, curry és füstölő, a falakon óriás mandalaképek lógnak, zenészek játsszák a bhajanokat (zenés istentisztelet), vagyis az indiai muzsikát, meglehetős erősítéssel. Szerencsére fűtenek, merthogy le kell venni a cipőt. Kiderül, hogy eltették a sorszámos jegyünket („darshan ticket”), ami példátlan gesztus.

A találkozás pillanatai
Igyekeztem elegánsan öltözni, hiszen egy élő szentet illik megtisztelni – az összhatást némileg lerontja bilikék bolyhoszoknim, amire valami elvetemült kínai macifejet horgolt. A közönség összetétele vegyes, úgy kétezer-ötszáz ember lehet az óriási csarnokban, többnyire huszonöt és negyven közöttiek. Van néhány rasztás hippi, a helyi indiai közösség sötétbarna bőrű tagjai, de a többség német és családos. Némelyek indiai ruhában, de még több a „bio-család”: lenvászon zsákruhás, kasmírkendős, hosszú hajú anyukák nemezelt tatyókkal és kedves mosolyú, szakállas, pulóveres apukákkal. A gyerekek gyönyörűek és nagyon jól érzik magukat – szaladgálnak, játszanak, én a három nap alatt síró vagy hisztis gyereket egyet se láttam. Itt megvalósul a világbéke, nincs nyelvi nehézség. A padlón nyolcévesforma kisgyerek alszik, szétvetett karokkal – pléden termett kis-Krisztus.

HarmoNet tipp: Az önzetlen szeretet felszabadít! >>

Sorba térdeplünk. Ez nem a szektásság miatt van, hanem azért kell, hogy Ammának ne kelljen hajolgatnia. Egy-egy ölelés pár másodperc csupán, kinek-kinek a fülébe súgja az illető anyanyelvén, hogy „édes fiam, édes lányom”, mindenki kap egy szentelt rózsaszirmot és egy darab édességet. Minden német hatékonysággal zajlik, tehát nem kell sokat várni. A terem közepén táblán jelzik a betűkódos sorszámot. Amma maga, pici, fekete, mosolygó gyöngy, eltűnik a segítők, szvámik, áldásért folyamodók tengerében. Én szinte csak közvetlenül előtte pillantom meg – ragyog a szeme, és észrevehetően nem egy „embert” képvisel, hanem valami nagyobb erőt, teljes önátadásban adja magát, nemám tessék-lássék ölel, sokan sírnak. A szívemre teszem a kezem, és azt képzelem, kivirágzik. És Amma ölelése tényleg megérinti a szívemet.


Így megy ez hajnalig, Amma fáradhatatlan, velem ellentétben. Ülök a morajló tömeg, a meleg légáramlatok, energiák tengerében, mintha egy élményfürdő meleg vizes medencéjében lennék, meditációba merülve, félálomban – repül az idő.

A másnap este is a Zenith Halléban talált minket – ezúttal nem maradtunk le a megtisztító szertartásról (púja - ejtsd: púdzsáról) és Amma énekéről – erős, tiszta hangon énekel a zenekarral, időnként extatikusan felkiált, hátravetett fejjel. Sugárzik róla, hogy boldog. Beszédet is mond gurgulázó malajalam nyelven – ez úgy hangzik, mint egy fordítva lejátszott magnószalag – amit németre fordítanak, de mivel németül se tudok valami sokat, inkább elmerülök az „élményfürdőben”. Ma is kapunk ölelést, ami újfent megtiszteltetés, a rendezett káosz közepette. Sokáig ül az arcomon egy enyhén őrült vigyor.

Szeretet-város
A teremben önkéntes segítők serege nyüzsög, látható szeretettel végzik munkájukat. Valóságos város épült ki, Internet-pontokkal, konyhával, ereklyeárusítással, könyvesekkel, önkéntestoborzókkal, elsősegélyhellyel, kávézóval, masszázshellyel és alvósarokkal (nem mintha könnyű lenne aludni). A belépés a rendezvényre ingyenes (!), a szolgáltatások igénybevételéért fizetett pénz Amma jótékonysági alapjába megy. Nincsenek testőrök, se csomagátvizsgálás, se motozás, semmiféle biztonsági előírás, a csomagokat bárhol ott lehet hagyni, nem tűnik el semmi (és tényleg nem), az egyetlen probléma visszaemlékezni, hogy mit hol hagyhattam.

HarmoNet tipp: Ammá: tízezrek anyja - Találkozás Ammá magyar követőjével >>

A harmadik este különleges, a neve Dévi Bhava (jelentése egyfajta transzállapot, megtisztultság asszonya lehetne), ahol Amma királynői öltözetben magát az Anya-ságot jeleníti meg, a női isteniséget. A felhajtás óriási, most már tele van a terem, vagy ötezer embert dirigálnak kedvesen, de határozottan a szervezők, és láss csudát: VIP jegyet kap a magyar csoport. Az első sorban ülhetünk a padlóra leterített szőnyegen. Filmvetítés a jótékonysági aktivitásról, elképesztő adatok a cunami után felépített házikókról, ingyenes iskoláról, szegény családok és bántalmazott nők segélyezéséről - ilyen állapotok közepette, hogy jut eszébe bárkinek is még a nőket bántalmazni??? -a szerk. -, kórházról, amelyeket mind Amma alapította és tartja fenn. Ez teszi érthetővé az Amma hajszálát tartalmazó babákat, ruhadarabjainak ereklyeként való árusítását, az őt dicsőítő dalokat. Mindezek közepette ül ő maga, kedves mosolyával, egyáltalán nem úgy néz ki, mint aki el lenne szállva magától, pedig huszonkét millió dollárt gyűjtött eddig össze karitatív célokra. Ő volt az, aki a Katrina hurrikán pusztítása után egymillió dollárt küldött Bush elnöknek – egy asszony az amúgy koldusszegény Indiából… Amma megmutatja, mivé lehet, mire képes egyetlen ember a szeretet, hit és áldozatos munka révén, vagyis ha átengedi magán Istent…

Ismét éneklés, púdzsa, kapunk megszentelt vizet kis műanyag tégelyben, meditáció, zúg az „Ommm”. Aztán villámgyorsan kialakulnak a sorok Amma ölelésére várva – nem szeretem, ha mégoly kedvesen is, de németül dirigálva vezényelnek engem be egy sorba, bocsánat – viszont mindez zökkenőmentesen zajlik, nagyon profin.



Az ölelés ismét megérint bennem valamit, Amma lényének energiája érezhetően betölti a Zenith Hallét,
közelébe érve jóval erősebbé válik, jó ideig ülök még a színpad szélén, a félhomályban másokkal együtt, míg ismét „földet érek”, és eszembe jut a valahol letett cuccom az útlevéllel és a pénzemmel. Amma közelében ez sem volt fontos. Kicsit játszom – hol közelebb húzódok hozzá észrevétlenül, hol távolabb, figyelem, hogy közelsége mit vált ki belőlem. Mély hálát érzek. Ismét alámerülök a lent ülő emberek közé, aztán eszembe jut, hogy csak két zacskó ropit ettem egész nap, és még egy zacsival képtelen lennék. Tehát bevállalom a nyolceurós indiai menüt, és nem bánom meg. Finom és szeretettel főzték. Kapok egy gonosz kinézetű paprikát, azt is megkóstolom, a szemben ülő indiai család elismerően hümmög. Robbannak az ízek. A őszülő szakállas szvámi gyönyörű énekhangja betölti a termet. Amma hajnalig végzi a darshant, mi jóval éjfél után elindulunk haza, Magyarországra…

A „szenteltvizet” végül az útlevelem tokja itta meg, talán nagyobb szüksége volt rá, mint nekem, pár nappal a következő utazásom előtt.

Hálám és elismerésem a végtelenül korrekt és szeretetteljes magyar, és külföldi szervezőké, közreműködőké! Talán megérik rá az idő, hogy Ammát Magyarországon is láthassuk…

Halász Alexandra
Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

Képforrás: Canva Pro adatbázis.


 
 
[ 3819 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot
 
 
x