Az ember sorsszerű útja
Címlap / Ezotéria / Az ember sorsszerű útja

Az ember sorsszerű útja

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2024-03-28

Az ember hosszú évszázadokon át tanulmányozta a világmindenséget. Megfigyelte a csillagok mozgását, és önmagát a világegyetem középpontjának tekintette. Űrfelvételeken a Föld kék gömbnek látszik, amely fehér felhőtakaróba burkolva forog és kering a téren át. A naprendszer pereméről készített fotókon a Föld csak parányi pontnak tűnik. Ezen a gombostűfejen milliárdnyi lény küzd éjjel-nappal az életfeladatával. Miközben a Föld a világmindenség "kertjein" keresztül halad, a földlakók eme "kertek" törvényeinek vannak alávetve.  

A Föld mágneses tere és a többi égitest mágneses tere között ugyanis kölcsönhatás áll fenn. Ez határozza meg a Föld különböző területeinek életfeltételeit. És egyszer csak kisgyermek születik ezen területek egyikén.

A szülők teste a lakóhelyük sugárértékeihez kötött atomokból áll. Ezeket a sugárértékeket meg lehet mérni. Mindenütt különbözők, és nagymértékben függnek attól, hogy az illető terület melyik szélességi körön található, milyenek ott a domborzati viszonyok, és milyen a kőzet. Az ember vagy otthon érzi itt magát, vagy nem. Aki otthonosnak találja életterét, az összhangban van e terület jellemzőivel. Aki elvágyik, azt más sugárértékek űzik el onnan, vagy vonzzák máshová. Ezek lehetnek például földrajzi jellegűek, egészségi okokra visszavezethetők, gazdaságiak a megélhetés indokával, vagy politikaiak a környezet összeférhetetlenségére hivatkozva.

Az ide születő gyermek mindegyik jelen lévő értékből megkap valamennyit. Az ország és a nép asztrális szerkezete többek között az anyanyelvben és a szokásokban nyilvánul meg. Ahány ország, annyi szokás. Aki azonban soha sem dugja ki az orrát otthonról, az a saját vidéke sugárértékeinek foglya marad. Így fordulhat elő, hogy egyes falvak évszázadokon át a külvilágtól elzártan tudnak létezni. Sőt, ez egész országokra is érvényes lehet, mint például Japánra, amely évszázadokon át zárva tartotta határait a külföldiek előtt.

EGY HELYEN MEGÜLNI BEROZSDÁSODÁST JELENT

A dialektikus életterület egyik jellemzője a virágzás és hanyatlás. Minden kultúra vagy civilizáció kicsiként indul, aztán megél talán egy pillanat nagy hatalmat, végül azonban újra aláhanyatlik. Nincs ebben semmi új, és most is megismétlődik. Európa a sötét középkorban felkerült a mélységből, és most gazdasági és politikai egységre törekszik. A romlás azonban már aláássa eszményeit, és az európai kultúra máris veszít befolyásából. Ugyanezt a felívelést és hanyatlást élik meg kisebb méretekben az országok, népek, városok, falvak, családok és egyének.
Egy adott ember bizonyos erőtérnek az anyagban való megnyilvánulása. A megnyilvánulás pillanatában az erőtér sugárértékei alkalmasak rá, hogy az illetőnek megtanítsanak bizonyos életleckéket. E célból a tudatot egy megfelelő helyre „letétbe helyezik” az élet számára, mégpedig bizonyos szellemi, légköri és anyagi körülmények között. Ebben a „bölcsőben” építik ki és szilárdítják meg földi életének alapjait, egészen addig a pillanatig, amikor tudatának új, önálló lépést kell tennie az életben. Ekkor kirepül a gyermek, és saját létet épít fel magának.


 
A KOZMIKUS VISZONYOK MÁSODPERCENKÉNT VÁLTOZNAK

A Föld azonban tovább kering a világmindenség kertjein át, amivel a kozmikus viszonyok is megváltoznak. Ehhez alkalmazkodnia kell a Földnek és a földi életnek, a természetnek, az embernek és a többi élőlénynek mint az ember természetbeli társának. Földrészek jelennek meg és tűnnek el, tengeráramlatok és uralkodó szelek változtatják meg vonulási útjukat. Kultúrák mennek feledésbe, és uralkodó normák változnak meg. Egyes növény- és állatfajok kihalnak, és mások jelennek meg helyettük. Az ember – mint közjáték az időben – mindeme változások közepette ébred öntudatra. Részesül benne, de ennek még nincs eléggé tudatában. Az élet okát tanulmányozza és kutatja.

A sugárértékek megváltoznak. Az erő és a hatalom térségei körülveszik a földet, és megérintik az embert. Egyesek ellenállással reagálnak, mások megértéssel. Egyesek megpróbálják a sugárértékeket maguk alakítani, alkalmazni és védőköpenyként használni. Mások inkább együtt sodródnak az árral, hogy egy új jövőbe vitessék magukat.

Így alakítja mindenki a saját jövőjét, tudatosan vagy öntudatlanul. Gondolataival, érzéseivel és cselekedeteivel megteremti a sugárviszonyokat egy következő lépéshez, ahhoz, ami őt éppen „megilleti”. Mikor aztán ez a dolog bekövetkezik, az többnyire nem túl örvendetes. Mégis el kell fogadnia, és okulnia kell belőle.

MOZGÁSBAN A MODERN VILÁG

Mivel a modern kommunikáció bőséges információt kínál a világ eseményeiről, láthatjuk, hogy a földön nincs egy pillanatnyi béke sem. Mindenütt parázslik, izzik vagy robban egy tűzfészek. De ez mindig is így volt. Ez kezdettől fogva hozzá tartozott a dialektikához, csak éppen nem volt mindig ilyen naprakész áttekintésünk a világszerte folyó eseményekről. Európa évszázadokon át kizárólag a Földközi-tenger vidékére vonatkoztatta a „történelmet” – e területen kívül számára semmi sem létezett.

Régészeti ásatások azonban azt bizonyítják, hogy egyetlen, valaha fennálló életrendszer sem élt harc nélkül. Ám az olyan lenyűgöző emlékművek, mint a gizai piramis és Borobudur*, egy magasabb rendű, minden harcnak fölötte álló életről tanúskodnak, amely mindennek ellenére mégiscsak létezik.

VAJON SAJÁT MAGUNKAT NEM ÁLLÍTHATJUK HELYRE?

Minthogy életterületünknek, a földi természetnek olyan rezgése van, amely egyáltalán nem hasonlít a halhatatlan élet rezgésére, az ember nem tudja magát regenerálni. A születés, élet és halál körforgásába zártan folyton veszít erejéből. Így egy számítógépes rendszer segítségével akár modellezhetjük is a Föld és a Naprendszer végét. A földi természet annak az erőnek van alárendelve, amely magát Istennel állította szembe. A dialektikus életterületet Lucifer kormányozza, akit az ember kénytelen követni.


ERŐÁRAMOK VESZIK KÖRÜL A FÖLDET


A Föld a Naptól kapja az energiát. Teremtményei úgyszintén, és a természetüknek megfelelően élnek belőle. Míg azonban az ember természetlénye Lucifer erőire van utalva, a benne rejlő halhatatlan szellem csírája a Nap mögött álló Napból, a mindenség megtámadhatatlan teremtőjéből táplálkozik.

A luciferi erők szintúgy körülveszik a Földet.Bizonyos helyeken felhalmozódnak, és híveik révén megerősödnek. Jaj annak, akinek ebből kell élnie! Ám az isteni erőáramok befolyása következtében Lucifer erői is újra meg újra feloszlanak. Ekkor „békéről” beszél az ember. A kerék azonban forog tovább, és a harc visszatér. Így gyűjt tapasztalatokat a tudat, és így érkezik el lehetőségeinek határához. E határ mögött van az az érintési pont, amelyből kiindulva az isteni eredet más jellegű erőáramlatai befolyásolják az életet.


FOLYAMATOS ÉRINTÉS A SZÍVBEN

Anyagi születése révén az ember olyan energia-áramlatba kerül, amely a továbbiakban is képes a segítségére lenni. Beleszülethet például a legnagyobb nyomorba és szegénységbe, hogy ebben a korlátozottságban megtanulja megismerni önmagát. Dúsgazdag környezetbe is születhet, hogy megtanuljon eloldódni tőle. Számtalan változat létezik; egyetlen élet sem hasonlít a másikhoz. A világkarma elárasztja a Földet, és a fájdalmas tapasztalatok útján magával sodorja annak lakóit. Csakhogy Isten szeretete is körülragyogja a Földet, szüntelenül küldve hívását a szívekhez, hogy a lelket felemelje végre szenvedéséből.
Az ember erre vagy harccal vagy odaadással reagál. Ha küzd ellene, akkor újra Lucifer erőáramlatai ragadják meg. Ha viszont átadja magát az isteni világosságnak, akkor elvben már képes Lucifertől megválni. Ekkor a szellemi halál legyőzetett. Ekkor a földi halálnak már nincsen fullánkja! Ekkor feltárult az örök életre nyíló kapu.



Pentagram > 2001-es évfolyam
 
Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

Képforrás: Canva Pro adatbázis.


 
 
[ 4820 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot
 
 
x