„Nincs időm”. „Nem tudok elmenni”. Meghirdetek egy karriergyorsító programot és kiküldöm a honlapom feliratkozóinak.

Többen is visszaírnak, hogy jönnének, de… Aznap külföldi út. Vagy tanfolyam. Vagy családi program.

És az indoklás úgy szól, hogy „nem tudok menni”. Mert „nincs időm”.

Javaslom, hogy ezt többé soha ne mondd ki. Miért?
Azért, mert minden alkalommal, amikor kimondod, pont azt programozod be a tudatalattidba, hogy „nem tudsz menni”. És hosszú távon a tudatalattid gondoskodni fog róla, hogy tényleg ne tudjál elmenni valahová. Pont azt fogod elérni, hogy nem lesz időd.

De Te nem ezt akarod. Te azt akarod, hogy mindenhová, ahová szeretnél és érdemes, el tudjál menni. Hogy mindenre, amit szeretnél megtenni, legyen időd.

Az esetek döntő többségében nem azért nem mész el valahová, mert „nem tudsz”. Hanem azért, mert úgy döntesz, hogy nem mész el. Mert ismered a céljaidat, a pillanatnyi helyzetedet és úgy ítéled meg, hogy ha elmennél oda, az nem nyújtana annyit, mint amennyit más lehetőségekből remélsz.


A „nem tudok” csak konkrét fizikai akadályoztatás esetén áll fenn. Például börtönben vagy. Na, az már közelebb áll ahhoz, hogy nem tudsz. Persze, ha nagyon, nagyon ügyes vagy, egy szökést is el lehet képzelni…

Vagy kezed-lábad törve, műtét után 2 nappal a kórházban vagy. Nyilvánvaló, hogy az emberek többsége azt választaná, hogy feküdjön nyugodtan a gyógyulás érdekében, de ha tudatodnál vagy – és mondjuk rászánod a pénzt – akár azt is el lehet képzelni, hogy egy két-három fős, egészségügyi személyzetből álló csapat kíséretében – az ők segítségükkel - eljutsz valahová. Vihetnek hordágyon, mentőautóban, kerekesszékben, bárhogy – a lényeg, hogy ha nagyon akarod…

Mindig van időd  – és ez az egyetlen, amiben mindenki egyenlő. A multimilliárdosnak és a hajléktalannak, a nyolc általánost végzett embernek és az egyetemi professzornak egyaránt napi 24 órája van.  Ezért mindent meg tudsz tenni, amiről eldöntöd, hogy meg fogod tenni.

Miért fontos még, hogy ne mondd ki, hogy „nincs időm”?
Azért, mert kiemelkedően sikeres csak 100%-os felelősségvállalással lehetsz. És a felelősség vállalása azt jelenti, hogy minden, ami Veled történik, az azért történik, mert szabad vagy és Te azt szabad akaratodból eldöntötted, hogy történjen.

Amikor azt mondod, hogy „nincs időm” vagy „nem tudok elmenni”, az azzal egyenértékű, mint ha azt mondanád, hogy „nem vagyok ura a lehetőségeimnek, ki vagyok szolgáltatva a külvilágnak”. Ezzel azt közvetíted mások felé – és a saját tudatalattidnak is – hogy áldozat vagy.

Áldozatfelfogásból az emberek nem hoznak létre sem szép karriert, sem harmonikus párkapcsolatot – és nem is lesz több pénzük.

Vedd észre a tagadhatatlan valóságot: SZABAD VAGY. És sokkal, de sokkal kevesebb az olyan helyzet az Életedben, amikor tényleg tehetetlen vagy és valamit tényleg nem tudsz megtenni.


Ezentúl ahelyett, hogy azt mondanád, hogy „nincs időm” vagy „nem tudok elmenni”, mondd azt, hogy „úgy döntök, hogy erre nem fogok időt szánni”, vagy egyszerűen azt, hogy „nem fogok elmenni”.

Ne feledd, ez nem a másik emberről, nem arról a lehetőségről szól, amivel nem fogsz élni, hanem Rólad. Ezzel nem sérthetsz meg senkit. Még akkor sem, ha a másik ettől megsértődik. Ha megsértődik, azért ő a felelős, nem Te.

Egy ilyen döntést persze nem mindegy, hogy hogyan közölsz a másik féllel. Javaslom, hogy tedd hozzá azt is, hogy „más körülmények között szívesen mennék…” vagy „…remélem, megérted, hogy ez nem rólad szól, hanem rólam”.

Vagy „kérlek, hívj meg legközelebb is, mert igenis szeretnék menni, csak most egyéb prioritások okán úgy döntök, hogy nem megyek el”.

Tagadd le, hogy szabad vagy, ezt fejezd ki gyakran szavakban is – és lesz egy ellaposodott karriered, párkapcsolatod és pénztárcád.

Ja igen, pénz….azt milyen gyakran mondod, hogy „nincs pénzem”?

Boér Tamás
www.sikertervezes.com
Képek: Piqs.de