Erkölcs vagy lojalitás?
Címlap / Karrier / Erkölcs vagy lojalitás?

Erkölcs vagy lojalitás?

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2024-03-29

A mai kiélezett munkaerőpiacon a munkavállalóknak nagyon sok fogalmat kell megtanulniuk és tartalmukat magukévá tenniük. A "lojalitás" jó példa erre, amit a magyar munkavállalóknak meg kellett tanulniuk és azonosulni kellett a fogalom tartalmával.  

Mi is a lojalitás?
Céghűséget jelent. No, itt senki ne gondoljon a szocreál korszakból jól is-mert „törzsgárda-tagságra”, mert ez a hűség nem igazán azt jelenti, hogy az aktív korszakunkat egy munkáltatónál kell eltöltenünk. Nem is ez a cél, hiszen a „life long learning” (élethosszig tanulás), valóban nagyon fontos dolog. Az ember élete során biológiai mivoltából mindig is törekszik az új dolgok megismerésére, befogadására és azok alkalmazására.
Jelen munkapiaci helyzetben elvárható egy cég valamennyi alkalmazottjától, hogy munkaadójának cégfilozófiájával, a munkamorállal és a cége eszméivel egyetértsen.

Nincs is ezzel semmi gond, hiszen az emberierőforrás akkor használható fel jól, ha mindkét fél kölcsönös megelégedésére szolgál a munkakapcsolat. Bizonyíthatóan akkor teljesít jól a munkavállaló, ha a munkakörnyezetében jól érzi magát; és a rábízott feladatot a megfelelő felkészültségi szintjén, a cég érdekeit (is!), szem előtt tartva látja el.

De hol a határ az erkölcs és a lojalitás között? Meddig kell, meddig tud, meddig akar illetve meddig képes egy munkavállaló azonosulni a munkaadójával?

Valószínűleg ez a kérdés nem vetődik fel abban az esetben, ha a felek a törvények betartásával együtt tudnak működni.
A kérdés felvetése akkor jogos, ha valamelyik fél (mondjuk ki bátran, ez a gyakorlatban szinte mindig a munkavállaló), erkölcsileg már nem tartja elfogadhatónak a munkáltatója cselekedetét, kérését.

Konkrét példával szeretném illusztrálni a fentieket. Jó nevű, jól működő, jól fizető, külföldi tulajdonban lévő építőipari cég kezdetben banális (a munkát konkrétan nem érintő) szóváltásba elegyedett egyik középvezetőjével. A meg nem beszélt gondok, ki nem mondott gondolatok ellenségességet szültek a tulajdonosok és a szóban forgó vezető között. A dolog röpke egy hónap alatt odáig fajult, hogy a munkáltató, más eszköze nem lévén; egy előre megírt (természetesen számára teljesen előnyösen egyoldalú) „közös megegyezést” tett az alkalmazott elé azzal a céllal, hogy a kialakult helyzetben mindkét félnek az a legjobb megoldás, ha egymás nélkül boldogulnak tovább. Mivel a vezető nem tudta mire vélni a dolgot; és észrevette az okmány egyoldalúságát, megtagadta annak aláírását. A munkáltató erre egy (szintén előre elkészített), felmondást tett a dolgozó elé azzal, hogy olvassa el azt, a maga részéről már csak azt hajlandó aláírni. Mivel a munkáltatói felmondásban a dolgozó munkájával kapcsolatos hibák, hiányosságok voltak rögzítve, a vezető azt sem írta alá, mert nem találta a leírtakat megalapozottnak, igaznak. Ezek után hosszú percekig döbbent csend következett; a felek farkasszemet néztek egymással. A feleslegessé vált munkavállaló kérte munkaadóját, hadd beszélje meg a dolgot egy hozzáértővel; esetleg ügyvéddel; hisz érezte, hogy olyan csapdába kényszerítik, ahonnan csak vesztesként tud majd kimászni. A munkáltató nem adott időt. Az addig zárt ajtó mögötti csöndes tárgyalás hirtelen a munkáltató részéről hangoskodássá fajult, melynek fültanúja volt a cég központjában dolgozó valamennyi jelenlévő kolléga. A munkáltató, kihasználva helyzeti és hierarchikus előnyét, fenyegetően, fizikálisan szinte kidobta (addigi) munkahelyéről a korábban megbecsült dolgozóját.


pixabay

Eddig tart az alaptörténet. Miután a vezető távozott az irodából, a munkáltató epés megjegyzéseket tett rá, a jelenlévők előtt. Akik amúgy sem tudták mire vélni a helyzetet, hisz korábban hasonló eset nem fordult elő (legalábbis azoknak ők nem voltak fültanúi; csak céges mende-mondák keringtek egy-két hirtelen kilépőről).
Most érkeztünk el a cikk címében szereplő „Erkölcs vagy lojalitás” kérdéshez.

Történt ugyanis, hogy a cég tulajdonosa (addigi szokását meghazudtolva), behívatta beosztottait, és arra kérte őket, hogy tanúskodjanak egy, a munkáltató részéről kezdeményezett rendkívüli felmondásban. Konkrétan arra kérték (egyenként), a beosztottakat, hogy a cég mellett tanúskodjanak a középvezető ellen. Olyan ügyben, melynek nem voltak fültanúi, a történtek-nél nem voltak jelen.

Természetesen volt olyan kolléga, aki a tanúskodást egyértelműen megtagadta (ma már máshol dolgozik…); volt aki időt kért (nem kapott a negyedéves jutalomból, viszont munkáját, időbeosztását rendszeresen, az indokoltnál sűrűbben ellenőrzik…), és volt természetesen olyan, aki gondolkodás nélkül vállalta a – mondjuk ki őszintén – hamis tanúskodást. De most se lepődjünk meg! Nem kapott semmi extra ellenszolgáltatást a munkáltatójától! Csupán egy elismerő vállveregetést, miszerint ilyen lojális, cégével maximálisan azonosulni tudó kollégákra van szüksége a vállalatnak.

Tudom, hogy sokan elítélik a példában szereplő „lojális” kollégát. Azonban, mint az ismert csokireklámban is hallható: „Ne ítélj elsőre!”
Nem mintha a magam részéről követendőnek tartanám ezt a fajta lojalitást, sőt, ha így lenne nem írtam volna cikket ebben a témában!

De gondoljuk csak végig a lojális kolléga döntésének lehetséges okait!

Talán:
  • olyan ember, aki úgy érzi máshol nehezen találna ehhez hasonló, számára bizonyára megfelelő munkahelyet
  • olyan ember, aki úgy gondolta, ha munkájával nem is, de az ilyesfajta magatartásával rászolgál (milyen választékos a magyar nyelv! ráSZOLGÁL, ebben az esetben keresni sem lehetne jobban kifejezőt!), egy elismerésre, kinevezésre, anyagi ellenszolgáltatásra
  • olyan ember, aki nem volt jóban a középvezetővel, és arra gondolt, hogy most jól kiszúrhat vele, korábban, önerejéből erre úgy sem volt meg a megfelelő eszköze
  • olyan ember, aki bérből és fizetésből él, családja és saját létfenntartásáért küzd (bármi áron)
  • olyan ember, aki nem ismeri a régi Piramis számot („A becsület ennél mégis többet ér!”)

Végül, mit tegyünk, ha mi kerülünk hasonló helyzetbe, amikor munkáltatónk olyan dologra kíván rávenni, ami bántja az igazság érzetünket? A fenti találgatásokon túl, bizonyára több, személyre szóló érvünk és ellenérvünk lehet. Gondoljuk át ezeket alaposan. Nem biztos, hogy egy dolgozói ellentmondásnak mindig munkahelyváltás a vége. De soha ne felejtsük el, hogy ezek apró jelek a munkáltató részéről. Talán próbálkozások, amik a becsületünkre irányulnak. Vegyük észre ezeket az apró jeleket! Döntésünk meghozatalakor azonban tudjuk pontosan azt, hogy hol van a mi saját határvonalunk erkölcs és lojalitás között!

Gemela Gabriella
Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

Képforrás: Canva Pro adatbázis.


 
 
[ 16188 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot
 
 
x