Az egyik leggyakoribb kérdés, amivel megkeresnek, az az önbizalom témaköre. „Nincs önbizalmam” hangzik a megszokott mondat. Ilyenkor mindig megkérdezem az illetőt: miből is lenne? Megpróbáltad, megtetted, belementél? A „nincs önbizalmam” sokszor azt jelenti, „nem tettem semmit, hogy legyen önbizalmam”. A sikerünk ugyanakkor függ a környezetünktől is. Erre az önbizalom-kérdéskörre azt kérdezem: honnan jön számodra a taps? Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a környezetünk bohóca legyünk, és a tapsért küzdjünk – mindenáron. Tudni fogod, érezni fogod, amikor jó úton jársz, és amikor az a taps az igazi vastaps. Vajon honnan? Elsősorban a visszajelzésekből.

Nem vagyunk a visszajelzések országa…
A mi kultúrkörünkben ritka az, hogy igazi visszajelzést kapjunk a teljesítményünkről, vagy akár tágabb értelemben: a tetteinkről, személyiségünkről. Nem is vagyunk igazán hozzászokva: sem ahhoz, hogy igazi, építő módon fogalmazzuk meg a véleményünket, sem ahhoz, hogy azt nyitottan fogadjuk, esetleg keressük is. Ha így van, és nem kapunk elég visszajelzést, akkor hamisak a tükrök, hamis az önbizalom, és borul, ha baj van, nincs elég erőnk, amikor szükségünk lenne rá.

Objektív vélemény…
...ugyanakkor nem létezik.  Rossz hírem van: minden ember külön szűrő, minden mondatunkban-véleményünkben benne vagyunk, az értékítéletünk, a tapasztalataink, a világszemléletünk, a gondolataink. Ez pedig ahány ember, annyiféle. Nincs végső és egyetlen igazság, bár kitartóan keressük. (Ezt vedd figyelembe mind akkor, amikor adod, mind akkor, amikor kapod a visszajelzéseket.) Ezért szükséges az, hogy minél többet, minél többször kérj visszajelzéseket. Legalábbis eleinte, amikor kezdesz hozzászokni a dologhoz, ha eddig nem tetted volna. Ha sok ellentmondásos véleményt kapsz magadról, akkor tudhatod, mit rontasz el. Ha a sok-sok vélemény már közelít egymáshoz, egyre biztosabb lehetsz abban, hogy hitelesen, őszintén élsz, és a taps, amit az előbb emlegettem, tényleg neked szól. A visszajelzések keresése az önismeret növelésének egyik legjobb-leghatékonyabb módja. Persze, ismét hangsúlyozom: nem kell, hogy a környezeted „rabja” légy: a saját véleményedet se hagyd figyelmen kívül: ehhez mérd, hogy úgy érzed, igazuk van-e vagy sem, ha nincs, dolgozz az imidzseden! Légy bátor ugyanakkor visszajelzéseket kérni: azok minden valószínűség szerint pozitívabbak lesznek, mint ahogy azt várnád. Ha kapsz negatívat is: oda se neki, tanulj belőle, és örülj neki, hogy a tükrödet csiszolja ez is!

Kritika? Visszajelzés?
Minden bizonnyal a félelem az, ami megakadályoz minket abban, hogy kérjünk-kapjunk „tükröt” másoktól. Vajon mit is hallunk majd? Vajon lerombolja ez a magunkról alkotott képünket (bármennyire is állítjuk az ellenkezőjét, magáról a legtöbb egészséges ember pozitív dolgokat gondol)?

Ahogy láthattad, a „tükör” szinonimájaként igyekszem nem a „kritika”  szót használni, hanem helyette inkább a „visszajelzés”-t. Bár a „kritika” szó szótári értelmezésében csupán a véleményalkotás, ítélet szerepel, mégis tartalmaz ez a szó valamiféle negatív felhangot. A kritikát sokszor értelmezzük úgy, mintha az csak negatív lehetne, a „pozitív kritika” kifejezés faramucinak, kifacsartnak tűnik. 

Nem, nem fogja lerombolni a visszajelzés az önképedet. Javítani fogja, akármilyen is az. Ha ügyes vagy, a visszajelzéseket magadba építed, és ha majd szükség lesz rá, tudni fogod, mire használd az ebből származó  információkat. Megvédhetnek kritikus helyzetektől, alapot adhatnak arra, hogy miben változz.

Adj is, ne csak elvárj…
Az ellen személyesen Te, olvasó is tehetsz, hogy nyitottabbak legyünk akár társadalmi szinten is a visszajelzésekre. Ha tetszik valami a párodban/barátnődben/ismerősödben, mondd el neki! Ha épp jól sikerült a legutóbbi frizurája, vagy azt is, ha olyat tett, ami szerinted elismerésre méltó. Először meg fog lepődni, hiszen nem szokott hozzá a dicséretekhez.

Ha pedig valami előnytelent fedeztél fel rajta-benne: természetesen ekkor sem feltétlenül kell hallgatnod. Viszont: megbántanod sem kell az illetőt. Győződj meg róla, hogy kíváncsi a véleményedre, és épp nyitott is rá. Hogyan tedd mindezt? Kérdezd meg tőle, hogy mondhatod-e, hogy épp jókor jön-e. Sose hagyd ki a „játékból” a saját tévedésed lehetőségét, visszajelzésedet mindenképpen építő módon fogalmazd meg. Gondolkodj el rajta, hogy ez valójában az ő épülését szolgálja-e, vagy netán csak saját magadat szeretnéd igazolni?

Ha éppen nem nyitott, vagy nem kíváncsi a véleményedre, akkor tartsd azt magadban. Minden kapcsolat alapja az elfogadás: fogadd el őt úgy, ahogy van, hibáival, gyengeségeivel együtt - hiszen valamiért közel áll hozzád, és gyengesége mindenkinek van. Nem ezért, hanem ennek ellenére szereted őt. Ahogy ő is téged. 

Viszont fenntartom: ha pozitívat látsz valamiben-valakiben, azt ne mulaszd el megjegyezni. Minden dicséret ajándék. 

Sok dicséretet kívánok Neked,

Tímea

Képek: piqs.de

(November 03-tól december 22-ig 7 héten át tartó nyereményjátékunkon való részvétel feltétele, hogy hozzászólj a cikkekhez. Ha nyerni szeretnél, kommentáld az olvasottakat, mondd el a véleményed!)