A belső átalakulás sokkal kevésbé látványos, mint a külsőnk átalakulása. Egyik a másik nélkül nem is igazán képzelhető el.

A nagy átváltoztató show-k, legtöbbször nem veszik figyelembe azokat a lelki szempontokat, melyek az átalakított személyt jellemzik. Így az átalakulás csak rövid ideig tart – maximum a fotózás erejéig, míg áll a frizura, míg marad a smink. A kedves átalakított delikvens soha a büdös életben nem veszi fel többé a feszengős, 100% nejlon dizájner cuccot, vagy a cuki kis retikült, amibe egy bérlet meg egy papír zsebkendő fér. Sem ideje, sem kedve sem tudása nem lesz olyan dögös sminket és frankó frizkót csinálni, mint a műsorban. Az átváltoztatás, bár látványos volt egy napig, igazából semmit nem ért. A célszemély visszabújik a kényelmes életébe, macinacijába, flip-flop strandpapucsába és visszatér a jól bevált lófarokhoz. Egy nagyszerű kaland volt, s egy ígéret: - ha lenne napi 12 órád saját szépségedre, ilyen is lehetnél. Lehet, hogy lelkileg még csak rontott az illetőn, nem javított sokat. A show jellegű átváltoztatások helyett a folyamatot érintő változások sokkal erőteljesebbek, s mivel belülről fakadnak, tartósabbak.


Mély, belső átalakulás
Voltál már osztálytalálkozón? Mién vénebb vagy, kedves Olvasó, s minél nagyobb szám volt a legutóbbi osztálytalálkozód meghívóján, annál durvább élményben lehet részed. A lelki átalakulásról van szó – nem csak arról, hogy a Szabó Dezső tök kopasz lett és a Kiss Ági nem változott semmit. Arról beszélek, hogy a Dezső, aki egy nünüke összes önbizalmával érvényesült és egy egész hangyaboly szorgalmával tanult, ma egy magabiztos, szilád fickó, s az Ági, aki dögösebb, mint egy playmate, még mindig szólózik, mert nem leli az igazit, pedig az érettségi előtt 4 kérője is volt … Az ember ugyanis nem csupán öregszik – jelleme is változhat.

Teher alatt nő a pálma!
Fogalmam nincs, miféle botanikai kataklizma szülte ezt a mondást –az viszont tény, hogy a belső átalakulások akkor lesznek igazán erőteljesek, ha valamilyen mély krízis ér bennünket. A krízisben a lelkünk jelentős változáson megy át. A változás lehet pozitív is, negatív is – ám a leggyakrabban csupán egy előjel nélküli tapasztalatcsomaggal leszünk gazdagabbak, melyek a viselkedésünket változtatják meg. Dezső önbizalma megnő, megérti, hogy eszével érvényesülhet, míg Ágit megviselik a párkapcsolati csalódások, kapcsolati krízist él át. Ki-ki másként, habitusától függően reagál egy-egy durva élethelyzetre.

Mindenkit más-más módon próbál meg az élet
Van, aki folyton a pénz csapdájában vergődik, mások a kapcsolataik (emberi vagy párkapcsolatok) nehézségeit próbálják kiheverni élethosszig. Vannak, akiknek leég az otthonuk, tragikus módon meghal az akit a legjobban szeretnek, vagy maguk esnek egy komoly betegség rabságába, hogy aztán megmérettessek: - meghalsz, vagy sem? A teher alatt össze is lehet roppanni, betegségbe, depresszióba is lehet esni és szembe is lehet nézni vele. Le is lehet küzdeni, sőt akár az is egy választási lehetőség, hogy permanensen viaskodunk ugyanazzal a szélmalommal. Sőt, van aki inkább beletörődik, és csöndes elfogadással lelkében belehal a megpróbáltatásokba. Mindenki egyéni módon oldja meg élete nagy kihívásait. Mindenki alakul, változik.


Megváltoztam, s így jobb nekem!
Amikor valamilyen élethelyzetben a változás mellett döntünk, ha megváltozunk belülről, a változást nem mindig könnyű sikeresen fenntartani. Ahhoz, hogy a változásunk ne kudarcérzéssel végződjön, tudnunk kell, hogy környezetünk reakciói természetesek, tipikusak.

Amikor valaki egy nagyobb belső átalakuláson megy keresztül, az alábbi dolgok a leggyakoribbak:

• A környezet nem veszi észre az egészet. Például még mindig elvárják tőlünk, hogy ugyanúgy viselkedjünk, mint az átalakulás előtt. Ám azzal a viselkedési mintával mi már végleg szakítottunk. Ilyenkor tegyük egyértelművé nyugodt, békés hangon, akár százszor is: Én többé nem …. (a megfelelő mondattal behelyettesíthető). Például: Én többé nem takarítok utánatok, ha rendet akartok, csináljatok rendet magatok után. Akkor sem fogom megcsinálni helyettetek, ha patkányok tanyáznak a szobátokban. Magam körül tartok csak rendet. Ez olyan érzés lehet, mintha valaki egy régi fényképünknek beszélne, miközben mi magunk már ott állunk a kép mellett, mostani valónkban.
   
• A környezet dühödten, felháborodottan reagál a változásra. Úgy érzik, hogy változásunk kárukra vált, valamit elvett tőlük. Lehet, hogy ez így van – ám ha a változás a mi lelki egyensúlyunkat, javunkat szolgálta, akkor helyén is van. Ha azonban a változástól csak tovább sérültünk, érdemes átgondolni, nincs-e igazuk véletlenül? Például ha a környezet a fenti példát alapul véve felháborodik azon, hogy elvesztettek egy jó kis ingyen cselédet, akit anyunak hívtak, bizony a felháborodás érthető. De a változás is jogos igényből fakad. A gyerekeknek javukra válik, ha megtanulnak gondoskodni magukról és anyuknak is jó, ha végre pihenhet, olvashat kedvteléseinek élhet egy kicsit. Ilyenkor tényleg nem könnyű kiállni a változás mellett.
   
• A környezet látszólag üdvözli a változást, ám valójában nem veszi tudomásul. Jó példa erre az alkohol-, vagy drogbetegeké. Ha lejönnek a függőségükről, ha meggyógyulnak, ezzel találják szembe magukat. A szeretteik egyfelől azt mondják, hogy örülnek a változásnak, ám nem adnak lehetőséget, gyanakvóak velük szemben, nem hiszik el hogy a változás megtörtént. Sok szenvedélybeteget éppen ez a kettős érzelem sodor vissza a drog, vagy az alkohol karmaiba. Másik tipikus példa lehet a jómódú, családját a zárt ajtók mögött ütlegelő férjtől elváló felség. Egyfelől sokan mondják neki, hogy nagyszerű, hogy végre szakított a bántalmazójával, de éreztetik vele, hogy egy hülye, aki kiszállt a jóból egy bizonytalan jövő kedvéért.

Ritka eset, hogy a környezet befogadja, örömmel veszi, megérti a változásunkat, de ez is elő szokott fordulni. A lelki változások gyakran járnak együtt külső változással. Az illető megváltoztatja hajviseletét, lecseréli ruhatárát, meghízik, vagy éppen lefogy (mindkettő lehet stressz és harmónia tünet is – egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál) egyszóval külső jelekben is mérhetővé válik a változás. Változásunkat legjobban mi magunk értjük és ismerjük. Mi tudjuk, mennyi munka, megpróbáltatás volt mögötte, s mint ilyen a változásaink saját lelkünk kincsei, gyöngyszemei. Nehezek, ám értékesek ezek a kincsek, s mi magunk bánjunk velük úgy, ahogy kincsekkel szokás.

Fotók: Dalí,  http://www.amymarshall.com/