Üstökösként tűnt fel 1993-ban az amerikai Star Search tehetségkutató versenyen, amelyet meg is nyert. Mindenki Janis Joplint látta benne és sajnos majdnem úgyis végezte. Szerencsére nagy nehezen kiszabadult a kábítószerek rabságából, már régóta "tiszta" és az utóbbi időben jobbnál jobb lemezeket készít.
Már amennyiben az angol énekesnő egy budapesti fellépésén a tömegközlekedést részesítené előnyben. Ez ugyan kevésbé valószínű, mint ahogy a most 65 éves magyarországi útiterve sincs egyelőre napirenden.
A 60-as években Anglia egyik legtehetségesebb blues-gitárosának tartották. Aztán ő lett a Rolling Stones második korszakának szólógitárosa. Nem kért azonban öt évnél többet a sztáréletből, visszahúzódott a "második vonalba", és azóta is játszik, még ha nem is róla szólnak a hangos riportok.
Amikor a csúcsponton volt, alig-alig vették észre, hiszen a The Doors-ban minden tekintet Jim Morrisonra irányult, még akkor is, ha az együttes ereje éppen a négy fiatalember egymásra hangoltságában volt. Holott ő volt az Ajtók között a legkiválóbb zenész, a csendes, vörös, bongyor fejű gitáros.
Csendes kis róka, dübörgő basszussal, vagyis John Paul Jones, aki nyugodtan eljátszhatta volna Vuk szerepét, ha magyarnak születik, hiszen kicsi, vörös (most már kevésbé), enyhén ijedt arcú, de mégis van vonásaiban valami nagyon ravaszdi.
