Az ősz kincse: a csipkebogyó
Címlap / Szépség-Egészség / Az ősz kincse: a csipkebogyó

Az ősz kincse: a csipkebogyó

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2024-03-29

Ha az előző hetekben valaki kihasználta a gyönyörű kirándulóidőt és egy kellemes séta vagy túra során alkalma nyílt az őszi természet szépségében gyönyörködni, észrevehette, hogy a télre készülő, halódó erdei világ, amellett, hogy lehullajtja lombkoronáját, és ezáltal kissé szomorúvá, színtelenné válik, még mindig mennyi csodás termést kínál embernek, állatnak egyaránt, amelyek szinte mindenhol megtalálhatóak: a kökényt, a galagonyát, a csipkebogyót, illetve az igazi kedvencek közül, hogy csak néhányat említsünk: a mandulát, a naspolyát és a mogyorót.  

A C-vitaminban rendkívül gazdag csipkebogyó nemcsak finom lekvárnak vagy teának, de hólyagproblémákra és ízületi panaszokra is gyógyír lehet. Balobás Ferenc tanácsadónk ötleteket ad, hogyan gyűjtsük, dolgozzuk fel és hasznosítsuk a vadrózsa különleges termését.

Ebben az írásban mindenekelőtt a vadrózsára szeretném felhívni a kedves olvasó figyelmét. Erdőszéleken, hegyoldalakban, napos és félárnyékos helyeken szinte mindenhol megtalálható. Virágait a Bach-virágterápia is felhasználja. A keresztezett fajok (damaszkuszi rózsa, százlevelű rózsa) virágszirmainak lepárlásával pedig rózsaolajat nyernek. Terméseinek, a csipkebogyónak magjaiból vadrózsaolaj készül, amely száraz bőr esetén bőrvédő, bőrápoló szerként használható. Mi házilag az érett csipkebogyó magjait körülvevő húsos részt hasznosíthatjuk.

Hatóanyagai:
Az érett csipkebogyóhús tartalmaz C- és B2-vitamint, pektint, szerves savakat (alma- és citromsav), csersavakat, nyomokban pedig A-, K-, és P-vitaminokat.

Felhasználási területei: A csipkebogyóból készíthetünk teát csakúgy általános használatra, mint meghűléses, influenzás megbetegedésekre, vagy erősítőszerként fertőző betegségekre is. Az időjárástól függően szeptembertől decemberig gyűjthetjük, de még mindenképpen az első fagyok előtt szedjük le.

 


A leszedett csipkebogyókat a szár-és csészelevél maradványoktól tisztítsuk meg, majd éles késsel vágjuk ketté és távolítsuk el a magvakat. Ezután jöhet a napon vagy a sütőben (30 percig, 80 Celsius fokon) való kiszárítás. (Én a napon való szárítást kedvelem.) A magvak eltávolítása nagyon időigényes munka, ezért én általában csak fölvágom a csipkebogyót több darabra, hiszen száradáskor, forgatáskor a magok egy része úgyis kihullik magától. Teakészítéshez így is teljesen elfogadhatónak tartom. A csipkebogyóhúsban rekedt magok pedig a tea leszűrésekor könnyen elkülöníthetők.

Adagolása: 2,5 gramm csipkebogyóhúst tegyünk 1 csésze forrásban lévő vízbe, majd hagyjuk 10 percig állni. Naponta 2-3 csészével fogyaszthatunk belőle.

A csipkebogyó C-vitamin tartalmát legegyszerűbben vízben való áztatással nyerhetjük ki. Ehhez 5-6 darab csipkebogyót vágjunk fel, de elég lehet az is, ha csak belevágunk több helyen. Ezután 2dl vízben áztassuk egy-két napig. A kiázott magvakat és egyéb darabos részeket leszűrve hidegen fogyaszthatjuk.

A csipkebogyóvelő kinyerése nagyon időigényes folyamat a magvak körülményes eltávolítása miatt. A kinyert csipkebogyóvelőből viszont nagyon finom lekvárt készíthetünk.  Elkészítéséhez többféle receptet találhatunk. Az egyik recept szerint a kimagozott terméseket rögtön felfőzik, a másik szerint áztatják 3-4 napig. Itt most az utóbbit ismertetem. A kimagozott csipkebogyóhúst áztassuk vízben 3-4 napig, majd a megpuhult csipkebogyót passzírozzuk át szitán. Az így nyert masszát főzzük össze harmadrész cukorral, de ne hagyjuk felforrni. Még forrás előtt vegyük le a tűzről, majd folyamatos kevergetés mellett töltsük üvegekbe és hagyjuk kihűlni.

A csipkebogyó gyűjtése:
A gyűjtés nagy türelmet és ügyességet igénylő, lassú folyamat. A horogszerűen visszahajló tüskék miatt pedig korántsem veszélytelen! Elég egyetlen rossz mozdulat, és máris foglyai lehetünk a vadrózsa tüskés karmainak, amelyektől csak véráldozat árán szabadulhatunk. Ezért mindenkitől óvatosságot és tiszteletet kíván a csipkebogyó gyűjtése.

 

A teának való csipkebogyót az időjárástól függően szeptembertől decemberig gyűjthetjük, de mindenképpen még az első fagyok előtt. A csipkebogyótermések egész télen az ágakon maradnak, de a fagyok beálltával húsuk megpuhul. Ha a szárát letörjük és a termésből a keletkezett résen át a velőt ujjainkkal kipréseljük, azt azonnal meg is kóstolhatjuk. A lekvárkészítéshez tehát a fagyok után gyűjtött puha termések felelnek meg a legjobban. A megpuhult termések szobahőmérsékleten hamar tönkremennek, ezért gyorsan fel kell dolgozni őket.

A népi gyógyászat a csipkebogyó magjának teáját vese- és hólyagproblémákra, reumatikus panaszokra és köszvényre is ajánlja. A középkori orvoslás a csipkebogyót máj- és tüdőbetegségekre, valamint hasmenés ellen is alkalmazta. Német kutatók vizsgálatai szerint a csipkebogyóhús fogyasztása hatékony az izületi gyulladásokkal szemben, csökkenti a fájdalmat, és segíti az izületi gyulladásban szenvedők mozgását.

Aki kedvet kapott a gyűjtéshez, annak sok sikert kívánok. Akiknek viszont nincs idejük az erdei kirándulásra, azok a piacokon is találkozhatnak a terméssel. Én ismerősöknek, barátoknak is szoktam gyűjteni, ezért ha valaki levélben jelzi, hogy mekkora mennyiségre lenne szüksége, elképzelhető, hogy tudok majd segíteni neki. A témával kapcsolatos további kérdések felmerülése esetén pedig igyekszem azokra a legjobb tudásom szerint válaszolni.

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

Képforrás: Canva Pro adatbázis.




 
 
[ 14424 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot
 
 
x