Gasztrohákli: elszabadult indulatok az asztal körül
Címlap / Szépség-Egészség / Gasztrohákli: elszabadult indulatok az asztal körül

Gasztrohákli: elszabadult indulatok az asztal körül

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2024-03-29

Vigyázat: az alábbi szöveg a nyugalom megzavarására alkalmas a röhögéstől a felháborodásig - különösen, ha te is gasztroszektás vagy! 

Tanúja voltam a vonaton két család beszélgetésének. Láthatóan régi barátok voltak, de már rég nem találkoztak. A szó a táplálkozásra terelődött: nem kellett egy perc ahhoz, hogy a barátságos beszélgetés után a két család összeugorjon. Az egyik pár ugyanis vegetáriánus volt, a másik a paleolit táplálkozásban hitt. Megdöbbentem a vad indulaton, ami elszabadult. A vega szemében a húsfogyasztó ember ártatlan állatok gyilkosa – a paleolit felfogás szerint az állatoknak az a dolga, hogy tápláljanak bennünket, ahogy már az ősembert is táplálták, bizony növényi koszton kihalt volna az emberiség már a jégkorszakban, a liszt pedig civilizációs átok, valóságos méreg!

Hasonló élményem volt egy születésnapi bulin is. Próbáltatok mostanában házibulit szervezni, ennivalóval? Nem egyszerű. A vega nem eszik húst, ez egyértelmű. Van, aki tojást sem, illetve semmit, amiben akár nyomokban is előfordulhat tojás. Vigyázat, a csokiban marhavérkivonat lehet. A tej kisbociknak való, nem az emberi gyomornak, ugye. Ha vendégünk a Krisna-tudat követője, vagy legalábbis kacérkodik az indiai életfelfogással, akkor gombát, hagymát és paradicsomot se kínáljunk neki. A paleolitos nem eszik kenyeret, se másféle tésztát, annak mákos muffint süss, liszt nélkül, míg ősmagyar hagyományőrző barátunk teljes kiőrlésű tönkölykenyeret kíván – lehetőleg házi kemencében sültet – mangalica szalámival. Sokan esznek húst, de – vallási indoktól függetlenül is - sertést nem, mert az „tisztátalan, ránézésre is koszos, büdös, alantas állat”. Az ápdétesek nullkalóriás nasikat esznek (többnyire hozzák is magukkal). Az AB-vércsoportú pulykát kér a csirkemell helyett, ugye, az enzimek miatt. Az ortorexiás ragaszkodik a bióhoz. Sóból csak himalájait, abban nincs rovarirtó. A makrobiotikust ne kínáld déligyümölccsel. Az Atkins-diétásnak ne adj sajtos pizzát, mert a sajt fehérje, a tészta meg szénhidrát. Alap, hogy parizert nem eszünk (ki tudja, mi van benne), de szóját se (génmanipulált lehet, meg emiatt irtják az esőerdőket), ha pedig antiglobalistákat is meghívtunk, tüntessünk el minden, nagy bevásárlóközpontra utaló nyomot a lakásból. Legegyszerűbb a testkontrollossal, az este hat után már nem eszik semmit!

Ha jobban belegondolunk, nem túl nagy közös halmaz marad.


Pedig eredendően mindenki jót akar. Magának, a környezetének, a bolygónak. Íme a pokolba vezető, jószándékkal kikövezett utak egyike!

A buli vége az volt, hogy mindenki a magával hozott kis kajácskáját ette, miután mindenki mindenkivel jól összeveszett és a barbárnak kijáró lenéző pillantásokat vetett a másik elemózsiájára.

Egy másik, evéssel kapcsolatos tapasztalatatom Kambodzsában volt. Egy vendéglőben – utcára, járdára kipakolt székek, asztalok – vacsoráztam, nem tudom, mit, mindenesetre volt neki csontja. Egy rongyos kis koldusgyerek óvakodott az asztalhoz, lába körül sündörgő kis korcs kutyával. A gyerek jelezte: elkérhetné a lerágott csontot? Persze, odaadtam neki, gondoltam a kutyának szánja. De nem. Lerágta még egyszer, majd a kutyának adta a csontot, hogy az lerágja harmadszor is. És ez is a Föld bolygó.

Talán nem véletlen, hogy a gasztrovallások a jól szituált fehér emberek körében terjednek ennyire, legfőképp természetesen Amerikában. Onnan sok okos dolog jön, ugye. De már nálunk is akad mindenféle: azért nevezem ezeket gasztrovallásnak, mert minden adott, ami a szektákat jellemzi: titkos jelzések és szokások, érzelmi zsarolás, a pogányok kirekesztése, erőszakos térítés, az eretnekek üldözése, inkvizíció és gőgös felsőbbrendűségi tudat. Már rég nem magáról az ennivalóról szól mindez! Egy igazi vegetáriánus, például, hisz az erőszakmentes életben, ezért nem eszik húst. Ha ő hiteles, akkor a személye maga a kedvesség, a mosoly, az erőszakmentesség. Sok ilyet ismerek. Kedvesen mosolyogva elutasítja, ha szalámival kínálják (de olyat is ismerek, aki elfogadja a szalámit, mert szeretettel adták, és fontosabbnak gondolja ezt a szeretetet a saját táplálkozási szokásainál… Majd visszakínál valami különlegesen finom vega falatot, és ha az tényleg jó, a „szalámis” ember úgyis szép csendesen átszokik az effélékre…)


Ám ha az illető dührohamot kap és erőszakosan becsmérelni kezdi a húsevőket, akkor ő maga nem vegetáriánus, hanem egy olyan húsevő, aki éppen nem eszik húst – emiatt azt érzi, hogy erőszakot tesz magán, kemény áldozatot hoz, lemondást gyakorol, így hogy jön ahhoz a másik, hogy szégyentelen módon, gátlástalanul húst egyen?! Tehát itt minden van, csak erőszakmentesség nincs…

Egy igazi „bió” ember esetleg ezt mondaná: „igazán szép paradicsomok, nézd, én is hoztam a kertemből, hasonlítsuk össze!” A kóstolópróba kimenetele könnyen megjósolható… Esetleg össze lehet hozni egy közös főzőcskézést, ki-ki hozzon „hite szerint” jó alapanyagokat, lássuk mi sül ki belőle, szó szerint! Annyiféleképp meg lehet ezt oldani, hiszen például Indiában is egymás mellett él számtalanféle vallás, meggyőződés, szokás, népcsoport. Ha a cél közös: „minden érző lény legyen boldog!” – akkor talán nem kell vallásháborút szítani a barátaink között egy szem kétes eredetű paradicsom, sonkaszelet vagy fehérlisztből sütött zsömle miatt.

Mi a valóban fontos?
A világ tele van válság sújtotta területekkel – nem is kell messzire utazni, hogy ilyet találjunk. Aki önkéntes munkásként, vagy akár nyitott szemű turistaként járja a világot, netán böjtöt tart, hogy együttérzését fokozza az éhezők iránt (ez a ramadán böjt egyik fontos üzenete), az aligha bántja a (fele)barátait azért, mert azok mást esznek, mint ő. Hanem örül, hogy VAN mit enniük. Nem kis dolog ez! Aki pedig maga is élt már át nehéz időket, tisztában van vele: az étkezés megszentelt dolog. Szerencsés kisebbség ezen a bolygón az, aki még meg is választhatja, hogy mit eszik. Ha ezt szem előtt tartjuk, talán több lesz a hála, és talán kevesebb lesz a gőgös pillantás a tányér felett…

A vonatos történethez még annyit, hogy Kismarosig a két család békét kötött. Más témákra tértek át. Végül is, barátok voltak. De mire volt jó ez a veszekedés?


Halász Alexandra

www.morguefile.com
Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

Képforrás: Canva Pro adatbázis.




 
 
[ 4248 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot
 
 
x