Kedves Tara! Nemrégiben bukkantam rá az Ön adatlapjára a Harmonet oldalán,és mivel láttam,hogy mivel foglalkozik,felkeltette az érdeklődésemet.
Egy számomra nagyon fontos és mostmár kellemetlen ügyben szeretném a segítségét kérni. 10 hónapja vagyunk együtt a barátommal,és nemrég kialakult köztünk egy elég furcsa helyzet,ami számos feszültséget okoz mindkettőnknek,és szenvedünk tőle. Ebben szeretném a segítségét kérni.Akkor kezdődött az egész,amikor két hete vasárnap nála voltam Pesten,és elhagytam a táskámat. Akkor vettem észre,hogy nincs meg,amikor a vasútállomásra értünk.Amikor megkérdezte,hogy emlékszem e ,hol hagytam el,nem tudtam neki mit mondani,csak hebegtem habogtam mindenfélét,és csak utólag mondtam meg neki,hogy nem emlékszem,mert annyira meg voltam zavarodva a helyzettől,hogy nem sok mindent tudtam mondani.A barátom minden szemetesbe belenézett,én pedig közben édesanyámmal telefonáltam,mert aggódott,és próbált tanácsokat adni nekem.Ezt a barátom személyes sértésnek vette,és kijelentette,hogy én biztos csak bájcsevegek édesanyámmal.Utólag megkerült a pénztárcám,de a kulcsaimnak,és a táskámnak lőttek,hiába kerestük egész délután.Kora este visszamentünk a kollégiumába,ahol egész este meg volt rám sértődve,és nem szólt hozzám.Hajnaltájt megkérdeztem,hogy mi baja van velem,erre kifakadt az egész délutáni sztori miatt,és a szememre vetette,hogy biztos csak terelem a dolgokat,és ha ennyire nem bízom meg benne,akkor ezentúl ő se fog bennem,majd tovább duzzogott,és egészen a reggeli vonatom indulásáig nem szólt hozzám.Fél órával a vonat indulása előtt értünk a pályaudvarra.Megkerestük a helyemet,és megkérdezte,hogy felszálljon e velem,mondtam neki:ahogy gondolod.Felszálltunk,odamentünk a helyemhez,és leültünk.Eltelt két perc,egymásra néztünk és mindketten elkezdtünk sírni,ekkor odalépett hozzám,átölelt,megpuszilta az arcom,és mondta hogy ő most akkor megy.Nemsokára elindult a vonatom,végigaludtam az egész utat,és a végállomásnál ébredtem fel.Egy hétig nem beszéltünk egymással,míg végül nem bírtam tovább,és egyik nap írtam neki egy üzenetetet :
Sanyi!!!
Képzeld,veled álmodtam,erre megböksz.Bocsáss meg,de én ezt nem tudom mire vélni,se azt,hogy megöleltél,és megpusziltál ott a vonaton,azok után,hogy előző este kijelentetted,hogy vége. Elvileg szakítottunk,és tisztában vagyok azzal is,hogy amit mondasz,az úgy is van,de nem tudom,hogy merjek e még reménykedni,se azt,hogy most mi van.Szerintem,ha egy kapcsolatnak vége,akkor az érzelmek kihűltek.Ha meg még nem hűltek ki,és egy elég nagy veszekedés alatt,a félreértések előbukkanása,a zhkra való készülés izgalma ,és a fáradtság miatt besokallva kijelentjük a másiknak,hogy vége,és közben ugyanúgy szeretjük,akkor meg miért szakítunk vele,ahelyett,hogy tisztáznánk a dolgokat?
Ezért nem értem a mostani helyzetet
mert most ez van legalábbis szerintem,én így érzem,és szeretném,ha elmondanád,hogy te mit gondolsz.
Erre visszaírt:
Ha visszaemlékszel akkor kb egy hete megböktél, erre most volt érkezésem válaszolni. Nem tudom miért kell egy ilyen kis dolgot annyira felnagyítani. Ha én szakítottam valakivel akkor az úgy is marad.
Mire én:Nem emlékszem vissza.2.Nyilvánvalóan nem várom el,hogy fogadj vissza,és könyörögni se fogok.3.Csak érted,nem értettem,hogy miért puszilsz meg, amikor szakítottunk.
Ekkor úgy döntöttem,más megoldást választok,és elkezdtünk beszélgetni chaten,Így zajlott a beszélgetésünK:
szia
most szeretném elmondani,hogy mi van bennem
jólvan
nem igazán érdekel
meghallgattam már 1 párszor
én azt hittem,az ölelés meg a bökés jelek
és nem tudom,hogy merejek e még remélninem tudom,hogy ez után az üzenet után merjek e még remélni
tudomn,hogy neked is szar,és azt is,hogy még mindig szeretsz,és én is téged,,de ez így kurva szar és utálom magam.hogy ez
és ennek talán nem ez lenne a legmegfelelőbb fórum
áááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá
de máshol nem tudom megírni.a telefonomon nincs pénz,msnem nem működik,más megoldást meg nem tudok
szóval leírtam ide
miért,mi lenne?
tudsz más megoldást?
hová írjam meg neked,ami megfelelő fórum lenne?
Utána még írtam neki egy üzenetet:
Kedves Sanyi!
A fennálló helyzet jelentős mértékben befolyásolja jelenlegi hangulatállapotomat.Egészen mostanáig bírtam a strapát,de most kész,összerogytam,mint egy rongybaba.Gondolom,és érzem,hogy ez így egyikünknek se jó,mert mindketten szenvedünk ebben a helyzetben.Hogy tudd,hogy mire gondolok: én még mindig szeretlek.
erre megint beszélgettünk chaten:szia
írtam neked,majd olvasd el
elmentem vizsgázni
már válaszoltam is
de azóta küldtem még egyet
fél ötkor
délután
majd nézd meg
én elmentem,mindjárt kezdődik a vizsga
még nem jött meg
erre még nem.az a másik volt. a hosszabb
ezt tegnap írtam.délután
az előzőt meg vasárnap
Utána megint írtam neki üzenetet:
Sanyi! Sajnálom, hogy így alakult a dolog. Azért írogatok éjjel nappal, mert szerelmes vagyok Beléd, és nem akarlak elveszíteni. A mi szerelmünk nekem megér még egy esélyt, és ha Neked is, kérlek találkozzunk valamikor!
Errre ő visszaírt:
Már a többedik utolsó esélyedet is eljátszottad nálam. Értem, hogy te még szeretsz engem, de én már nem karok tőled semmit sem. Igyekszem minél hamarabb túltenni magam rajta és neked is csak ezt tudom ajánlani.
Nem tudom,hogy merjek e még reménykedni,kérem,segítsen nekem! Ön hogy látja ,mit lehetne még tennem? Köszönöm segítségét!
Tisztelettel: Egy szerelmes lány
Hétfői hold horoszkóp 2012-05-28
