A pszichológia tudományának megjelenése kezdetén Freud egyedülálló megközelítést dolgozott ki a gyermek lelkének fejlődésével kapcsolatosan. Teóriája szerint három szakasz különíthető el a gyermekkorban:

1. Az orális szakasz, mikor a csecsemőnek a szopás okoz örömöt.
2. Az anális szakasz, mikor a gyermek a széklet megtartását és elengedését gyakorolja.
3. A fallikus szakaszt a saját nemi szervekkel való játék jellemzi.

A harmadik szakaszban jelenik meg a tudatalatti szinten a fiúknál az Ödipusz- illetve a lányok esetében az Elektra-komplekszus.

Az Ödipusz komplekszus
A teória szerint a fiúgyermek vonzódik édesanyjához. Freud azt állítja, hogy ilyenkor az apa az útjában áll, ezért agresszivitást mutat apja irányában és riválist lát benne. Egyben attól is fél, hogy az apa felveszi a harcot, és visszavág. Arra is számít, hogy az apa megbünteti az anyára irányuló vágyakozása miatt, és ezért kasztrálja. A kasztrációs szorongás csak növekszik, mikor a kisfiú ráébred, hogy a lányoknak nincs pénisze, úgy gondolják, hogy büntetésből lett eltávolítva. Idővel a fiú rájön, hogy anyja nem lehet az övé, és nem lehet az apja riválisa, ehelyett megtanulja, hogy egy másik nőt kell találnia, és az apjával azonosulni – így tudja feloldani a konfliktust.


Az Elektra komplekszus
Az Ödipusz komplekszus női megfelelője. A kislány is épp úgy ragaszkodik anyjához, mivel ő az elsődleges gondozó, természetes, ha a kislány is vágyik társaságára, ölelésére. Mikor rájön a nemek különbözőségére, azaz, hogy nincs pénisze, fellép a pénisz irigység. Mint a fiú az Ödipusz komplekszus esetében, a lány is megtanulja szerepét azáltal, hogy az anyjával azonosul, az apát csak „másodhegedűsként” kísérli meg birtokolni.

A fixáció Freud fejlődéselméletében
Freud úgy vélte, bizonyos problémák az egyes szakaszokban feltartóztathatják (fixálhatják) a személyiség fejlődését. Ilyen probléma lehet pl. a korai elválasztás, mivel így a baba nem élheti át elég ideig a szopás örömét, és ezért fixálódhat ebben a stádiumban. Az ilyen személyt orális személyiségnek nevezhetjük. Jellemzőjük a túlzott kötődés másokhoz, valamint a szájjal kapcsolatos cselekvésekhez, pl. evés, ivás, toll rágcsálása, dohányzás. Az anális személyiség abnormálisan tisztaságszerető, rendmániás és takarékos, míg a fallikus szakaszban fixálódó egyén (fallikus személyiség, aki nem oldotta meg az ödipális konfliktust) gyenge erkölcsű és a tekintélyt képviselőkkel szemben kötekedő.

Tehát mint a gyermekkori fejlődés többi szakaszában, a fixáció a fallikus szakaszban is megjelenik, mely bizonyos jellemvonásokhoz vezethet, mint: vakmerőség, eltökéltség, magabiztosság, nárcizmus – mérhetetlenül hiú és büszke. Ha a konfliktus kezeletlen marad az ellenkező nemű szülővel, ahhoz is vezethet, hogy az illető félénkké válik vagy képtelen lesz meghitt szeretetre.

Freud azt is kijelentette, hogy a fixáció a fallikus szakaszban a homoszexualitás gyökere lehet.

Az Ödipusz- és Elektra komplekszus mai szemlélete
Igaz, hogy mindkét elméletet ma már éles kritika illeti, különösen a feministák támadják, mivel szerintük a fraudi hatások nem mutatkoznak meg a felnőtt életben, sem a női, sem a férfi személyiségjegyekben és viselkedésben sem. 

A fiúk az apjuk mintáját követik, mely sztereotipikusan agresszív, ambiciózus, erőteljes. Az anya ezzel szemben sztereotipikusan passzív, engedelmes, kötelességtudó, biztosítja a ház melegét.

Ahogy a fiú az apa viselkedését követi, úgy a lány az anyát tekinti másolandó mintának. Ha nem is az Ödipusz és az Elektra komplekszus, de a minta mindenképpen befolyásolja és meghatározza későbbi viselkedésüket, emberi kapcsolataikat, értékrendjüket, reakcióikat bizonyos élethelyzetekben.

Dékány Márta
Képek: piqs.de