Chick Corea jazz, latin, rock és klasszikus között
Címlap / Boldog szülinapot / Chick Corea jazz, latin, rock és klasszikus között

Chick Corea jazz, latin, rock és klasszikus között

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2024-03-29

Néhai barátomnak egykor rendkívül muzikális spánielje volt. Az eb nemcsak úgy általában szerette a zenét, hanem különösen jól reagált a jazz-rockos muzsikákra. 

Kellemesen elnyúlva, élesen fülelve hallgatta Frank Zappát, Miles Davist, a korai Chicagót. De az abszolút kedvence Chick Corea volt. Ha őt hallotta, még akkor sem volt hajlandó kimenni a szobából, ha a gazdája éppen nemkívánatosnak próbálta nyilvánítani.

Spanyol-amerikai lélek, egyetemes befogadóképesség. Az ő feltűnése óta más értelme van a dzsessz-zongorának. Anthony Armando, vagyis Chick Corea 70 éves, 1941. június 12-én született a Massachusetts állambeli Chelsea városában.

A Puerto Ricó-i származású muzsikus, akinek az apja dixieland-trombitás volt, New York-i konzervatóriumi tanulmányai közben került be a dzsessz körforgásába, miközben azért latin zenét is hallgatott. A Juilliard-ban egyik tanára úgy jellemezte őt, mint a valaha volt legnyitottabb tanítványát. Már 1966-ban elkészítette első lemezét. Igazán nagy feltűnést azonban 1969-ben keltett állandó együttesével, a szcientológia által megihletett Circle-lel, amelyben Anthony Braxton szaxofonos és Dave Holland bőgős is játszott.

A Circling In című dupla albumát az egyházalapító L. Ron Hubbardnak ajánlotta, akivel Hubbard 1986-ban bekövetkezett haláláig levelezett. A mester néhány zenedarabját is feldolgozta, igazi „reneszánsz embernek” tartotta. Ezt követően a műfaj elektromos váltásán  munkálkodó Miles Davis beválogatta őt új csapatába a Bitches Brew és az In A Silent Way című albumokhoz, majd 1971-ben született meg az a  banda, amelyet Chick Corea pályája legfényesebb szakaszának  tekintenek: a Return To Forever.

Bár a név ugyancsak Hubbard filozófiáját és szellemiségét tükrözte Corea szerint, a Return To Forever igazi modern jazz-rock szupercsapat volt, fénykora a második felállás: Al Di  Meola gitárossal, Stanley Clarke basszusgitárossal, Lenny White  dobossal, amelyet a Mahavishnu Orchestra első számú riválisának tartottak akkoriban. Egyes lemezeken Joe Henderson szaxofonos, Airto Moreira ütős, valamint Flora Purim és Gayle Moran énekesnők (az utóbbi Chick felesége) is közreműködtek. A Return To Forever legkiválóbb lemeze a Where Have I Known You Before (1974) volt, amelyen Corea új dimenziót adott a szintetizátoroknak. A befejező darab, a Song for  the Pharoah Kings nemcsak az ő, hanem Al Di Meola későbbi koncertjén is állandóan visszatérő ráadás lett.
 
A muzsikust azonban már akkor is érdekelte a modern zene szinte minden ága. Készített meghökkentően avantgárd hangzású albumokat (The Mad Hatter, 1978, Secret Agent, 1979), de becsúsztak időnként egészen kommersz darabok is (Tap Step, 1980), kétzongorás koncerteket adott Herbie Hancock-kal (többek között Bartók Mikrokozmoszából dolgoztak fel 
részleteket), a német ECM cégnek több lemezt készített Gary Burton  vibrafonossal, valamint egy mitikus hangulatú trilógiát Delphi  címmel, és pályájának egyik fénypontja a My Spanish Heart (1976),  amelyen először kísérletezett nagyzenekari szvittel.

E sokoldalúság  jellemző maradt rá a későbbiek során is: a 80-as évektől  párhuzamosan működtetett egy akusztikus és egy elektromos együttest, fantáziát komponált Mozart zongoraműveiből, Gary Burtonnel "Lírai  szextettet" készített, kamaraegyüttes kíséretével (ennek élő előadását hallhattuk 1983 októberében a BS-ben, Corea első budapesti vendégszereplésekor), se szeri, se száma szóló, trió és  kvartett-lemezeinek.

Nagy feltűnést keltett 1996-ban a Bobby McFerrinnel készített Mozart Sessions. 1998-ban a Like Minds-ot Pat Metheny-vel közösen alkotta meg. 1999-ben a Londoni Szimfonikusokkal vette fel I. zongoraversenyét, valamint a My Spanish Heartból kibontott Spain-concertóját. A kerek 60-as évfordulót ismét a leghagyományosabb trió-muzsikával köszöntötte, de 2004-ben bemutatták I. vonósnégyesét, az első olyan művet, amelyben egyáltalán nincsenek billentyűk. Ugyanebben az évben adta ki a To The Stars című zenekölteményét, amelyet Hubbard azonos című sci-fi regénye ihletett.

Zenéjében szinte mindig megtalálta az igényesség és a közérthetőség, a fajsúlyosság és a természetes latin  könnyedség közötti középutat.  51-szer jelölték Grammy-díjra, amelyből 15-ször el is nyerte az arany gramofont, először 1976-ban a Return To Forever No Mystery-ével, utoljára pedig tavaly a Five Peace Band koncertlemezzel (Best jazz instrumental album), amelyen olyan társai voltak, mint John McLaughlin, Kenny Garrett, Christian McBride és Vinnie Colaiuta.

2008-ban összeállt a Return to Forever második verziója: Corea mellett Stanley Clarke volt a basszeros, Lenny White dobolt és Al Di Meola gitározott. Óriási ováció fogadta őket mindenfelé a világkörüli turnéjukon. A Montreux-i Jazz Fesztiválon adott koncertjüket 2009 májusában kiadták DVD-n.

Chick Corea, aki a korából éveket letagadhatna, nemcsak Bartók Béla iránti tisztelete miatt járt több ízben Budapesten, hanem azért is, mert Magyarországon már a 70-es években igen jelentős tábora alakult ki mind a szakma, mind a zenerajongók körében. Rokonszenves egyénisége, szerénysége, színpadi energiája még közelebb hozta híveihez.
 
Fotós cimborámmal Chicket csak úgy emlegetjük: „a világhírű gitárvirtuóz”. Történt ugyanis 1994-ben, hogy exkluzív interjút készíthettem vele a budapesti Hilton szállóban. Miután leadtam az anyagot, akkori szerkesztőm biztosított, hogy a beszélgetést, fotóstól a címlapról indítják. Meg is történt: másnap reggel első oldalon olvashattuk: „Exkluzív interjúnk a világhírű gitárvirtuózzal”...
Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

Képforrás: Canva Pro adatbázis.


 
 
[ 1802 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot
 
 
x