Kínaiban, ahogy a kínaiak - evőpálcikával!

Nagy divat kínai étterembe járni, a legtöbb városlakónak meg is van a saját favorit kínai büféje, vagy étterme. Magyarországon is egyre többen megtanulják, hogy a kínai ételeket ne késsel-villával, hanem a tradíciók szerint, pálcikával fogyasszák el. Utána jártunk a kínai evőpálcika tradíciójának.

Pálcikával esznek, amióta világ a világ...
Kínában már több mint 3000 évvel ezelőtt, a Shang dinasztia idején már pálcikával fogyasztották el az ételeket. Abban az időben az evőpálcikát nem kuainak, hanem zhunak hívták. Kr.u. 6. és a 7. század környékén kezdték el az evőpálcikát kuaizinek nevezni, mivel Délkelet-Kínában, ahol az emberek sokat hajóztak a tengereken a zhu írásjegyet a horgonyzás műszavaként használták. Akkoriban úgy gondolták, hogy ez az elnevezés nem megfelelő az evőpálcikára. Újév alkalmával tabunak számít az evőpálcikát zhu néven emlegetni, mert az, egy másik írásjeggyel írva megállni jelentéssel is bír, ez pedig rossz előjel lenne a jövőre nézve.
A 10. században, a Song-dinasztia idején az evőpálcikák nagy többsége bambuszból készült, és teljesen úgy néztek ki, mint a napjainkban is használatos evőpálcikák.

Noha az evőpálcikák első látásra nagyon egyszerű kivitelezésűnek tűnnek, elkészítésük mégsem annyira egyszerű. Kínában a régészek körülbelül 2000 évvel ezelőtti elefántcsont evőpálcikát is találtak. A 6. és a 7. században a gazdagabb családok aranyból, ezüstből és jádéből készült evőpálcikákat használtak. Érdekes történelmi adalék, hogy a régebbi korokban az ezüst evőpálcikák azért is terjedtek el széles körben, mert használatukkor, ha az étel mérgezett volt az ezüst azonnal befeketedett. 

Folklór, illem és babona az evőpálcikák körül
Az evőpálcika fontos szerepet játszik a kínai folklórban is. Mint ismeretes a kuai eredeti jelentése gyors, ezért a menyegzőkkor a hozzátartozók evőpálcikát ajándékoztak az ifjú házasoknak, abban a reményben, hogy minél előbb gyermekáldásban legyen részük. A fiatal lányok esetében, ha valaki minél távolabb fogja meg a pálcikát a végétől, annál távolabb talál otthonától férjet magának. Az evőpálcikák eltörése szintén szerencsétlenséget jelent, ha pedig elejti valaki, akkor biztos, hogy fizetnie kell az ebédért. Konfuciusz maga is az evőpálcikák értékessége mellett érvelt: szerinte az étkezőasztalnál nem jelenhet meg gyilkolásra alkalmas eszköz, mint például egy kés.
Evőpálcikát nem szabad kölcsönadni, és az étkezés befejeztével illetlenség a tányérba vagy a csészére helyezni. Az étkezés végeztével az evőpálcikát ugyanúgy visszateszik a tartójára, ahogy terítéskor feküdt vagy manapság visszadugják az éttermi papírzacskójába. Nem illik továbbá az evőpálcikával mutogatni, a levegőbe rajzolgatni, az ételt kevergetni, vagy az edényeket mozgatni vele. Nem illik lenyalogatni, a szánkban felejteni. Nem illik felszúrni vele a falatokat, és nem illik marokra fogni. Durva illetlenségnek számít, ha a rizzsel teli evőcsészébe szúrjuk, mert ilyet csak halotti szertartások alkalmával tesznek. Illetlenségük mellet, ezen udvariatlanságok többsége még rossz előjelnek is számít.

Evőpálcával egészségesebb!
A kínai evőpálcika használata felkeltette a külföldi tanintézmények, és szakértők érdeklődését is. Ugyanis léteznek olyan nyugati országok, ahol külön intézményekben lehet elsajátítani az evőpálcika használatát. A szakértők pedig arra a következtetésre jutottak, hogy az evőpálcika használatakor harminc ízületet használunk, és ez kedvezően hat a motoros funkciókra. Önnek, kedves HarmoNet olvasó, nem kell ilyen bonyolult tanfolyamra mennie, elegendő, ha megnézi a képet, és máris gyakorolhatja a pálcával történő evést!

Játsszon kínai evőpálcikákkal!
Egy flash játék, ahol legyeket kell fogdosni!

Tudta Ön?
Világszerte az emberek sokféle és változatosan elkészített ételeket esznek, és ezeket az ételeket háromféleképpen szokták általában elfogyasztani. Vannak olyan részei a világnak, ahol kézzel esznek (40%), van, ahol késsel és villával esznek (30%), és az emberiség 30% pedig pálcikával eszik.
A kínai gyermekek már kétévesen önállóan esznek pálcikával, ez egy európai kisgyermek számára még bonyolult dolognak tűnik! A kínai kutatók

A pálcák anyaga
"Uram, én nem kérek bambusz evőpálcát - mondja egy trendi szingli a kínai étteremben a pincérnek - mivel én környezetvédő vagyok és tiltakozom a bambuszerdők kiirtása ellen. Inkább a sajátomat használom. Mire a pincér: -Hölgyem, az Ön pálcikái gyönyörűek. Ha jól látom, elefántcsont ...."
Nos, az eldobható evőpálcikák divatja inkább csak a nyugaton hódít, sajnos Kína az eldobható pálcák iparát még csak vissza sem kívánja szorítani, mivel számukra ez biztosítja, hogy kevesebb betegség terjed a pálcák által. Évente több hektárnyi bambuszerdő pusztul ki az eldobható pálcikák miatt és sajnos a kínai kormány még csak jelét sem adja a környezettudatos magatartásnak (Bővebben a bambuszerdők irtásáról )

A japán és a kínai evőpálcika formájában és méretében is jól elkülöníthető egymástól; a japán hashi a négyszögletű kínai kauzitól eltérően sima kör keresztmetszetű, és annál általában rövidebb. Manapság az evőpálcikák alapanyagául a bambusz mellett egyéb fát, ezüstöt, elefántcsontot vagy akár műanyagot is használnak. A kínai bóvli-ipar pedig nem ismer határokat, így a gyerekeknek gyártott műanyag cicafejes evőpálcikától kezdve a különleges, drágakő berakásokkal díszített pálcákig, mindenféle kapható a piacokon.

G. K.