Ki az úr a házban? - Maradi férfiak

Előbb-utóbb a legtöbb házasságban felmerül nyíltan vagy hamu alatt: ki legyen az úr a házban. Valamikor törvénynek látszott, hogy a férfi az úr és parancsoló. Úgy érzem, nem isteni rendelésről van szó, amikor - a Biblia szerint - a paradicsomi bűnbeesés után az Úr kimondja, hogy az asszony felett a férje fog uralkodni. Nem előírás ez, hanem Éva büntetése. Éppen olyan büntetés, mint az, hogy fájdalommal fog szülni, hogy a föld tövissel és bojtorjánnal keseríti az ember életét és hogy izzadni fog a kenyérkereső munkában.



Előbb-utóbb a legtöbb házasságban felmerül nyíltan vagy hamu alatt: ki legyen az úr a házban. Valamikor törvénynek látszott, hogy a férfi az úr és parancsoló. Úgy érzem, nem isteni rendelésről van szó, amikor - a Biblia szerint – a paradicsomi bűnbeesés után az Úr kimondja, hogy az asszony felett a férje fog uralkodni. Nem előírás ez, hanem Éva büntetése. Éppen olyan büntetés, mint az, hogy fájdalommal fog szülni, hogy a föld tövissel és bojtorjánnal keseríti az ember életét és hogy izzadni fog a kenyérkereső munkában. Igen, mindez büntetés, nem erkölcsi parancs. Egyáltalán nem vétkezik az az ember, aki fájdalommentes szülésre törekszik, aki a munkából igyekszik kiküszöbölni a verejtéket és vitézül harcol a természet "rossz akarata" ellen. Ugyanígy jól teszik a házaspárok, ha egyetértő családkormányzásra törekszenek, olyan együttélésre, amelyben nincs úr és cseléd, csak két egészen egymásért élő ember.

Cseléddé alázott feleségek
Öreg hiba, ha a házasságban komoly kérdésként felmerül, ha nyílt vita tárgya, hogy ki parancsol. Sajnos, akadnak basáskodásra hajlamos férjek, akik körül lábujjhegyen kell közlekednie a családnak, akik csak utasítgatnak, akik csak kihasználják asszonyuk munkaerejét és feltétlen, egyoldalú alkalmazkodást, alázatot követelnek. Mint ahogy vannak harcias és uralkodásra termett nők, akik "papucskormány" megvalósítására törekednek. Mindkét családi "államforma" helytelen, elítélendő. A boldogságot ez meg szokta ölni, mert szeretni igazán az tud, aki felnézhet arra, akit szeret. Ámde hogy nézhet fel a férj cseléddé alázott feleségére, és hogyan nézhet fel a feleség papucs alá kényszerített urára? Nincs ott bensőséges szeretet, ahol bármelyik fél uralkodik.

Maradiság a férfiak ballépése
Létezik tipikusan férfiúi ballépés is. Ez a maradiság. Bizony, nagyon sok, magát roppant modernnek tartó fiatalember maradi a szó kétszeres értelmében is. Ez a maradiság abban mutatkozik meg, ha a férj jobban ragaszkodik barátjához, baráti köréhez, mint a feleségéhez. Miért maradiság ez? Először azért, mert megreked a lelki fejlődés egy korábbi fokán, hiszen neki mindennél drágább a "haver", őt a feleségénél, a gyermekeinél is jobban kedveli, vele több időt tölt. A gyerekeknek és legfeljebb a tizenéveseknek áll jól, ha a barátjuk a mindenük. Egy házasságra készülő vagy már nős férfi esetében ez már elmaradás a fejlődésben, tragikus maradiság.

A haverok és a család
Aztán maradiság a barátokhoz a házasság rovására történő ragaszkodás olyan szempontból is, hogy ez a régebbi századok divatja. Legutóbb a múlt században vagy e század elején élt olyan felfogás, hogy a nő alacsonyabb rendű lény, nem igazi partnere a férfinak, csak arra jó, hogy az ura kényelméről gondoskodjék, a gyerekeknek és az otthonának szentelje életét. A nő akkor nem volt teljes értékű társ, sem a vagyon kezelésében, sem a szellemiekben, sőt még a nemiségben sem, csak szülőgép és cseléd. Így aztán érthető volt, hogy a házassági hűségnek, szerelemnek, igazi párkapcsolatnak elébe helyezték a barátságot és a barátiasságot. Szégyen volt a feleséghez, gyerekhez jobban ragaszkodni, mint a baráti körhöz. Nőt megcsalni diadal volt, a gyerekekkel nem sokat vesződni természetes. Ugyanakkor a baráti körhöz hűtlenné válni nemtelenség.

Ne kísértsen a múlt század szelleme!
Te a jelen században élsz, sőt nemsokára a jövő században. Ne kövesd hát a gyakorlatban a múlt század szellemét és divatját! Jöjj rá arra Te is, amire a modern emberiség legjobbjai rádöbbentek! Arra, hogy a nő egészen ember, egyenrangú társa a férfinek, nem cseléd, nem csupán az otthon dísze, és nem kizárólag anya. Nem úgy kell őt szeretni, mint holmi csecsebecsét vagy mint megszokott bútort, hanem úgy, mint teljes értékű, egyenrangú partnert, társat. Azt kell felfedeznie minden férfinek, hogy a feleség tud igazi barát is lenni, jobb mint bármelyik férfi. Aki erre rájön, és eszerint cselekszik, az ízig-vérig modern ember.

Nem arról van szó természetesen, hogy a nős férfi egészen szakítson baráti körével, hiszen a nőknek is vannak barátnőik. Azt ne érezze sose a hitves, hogy ő valamiféle másodhegedűs a férje szívében, a "haverok" viszik a prímet. A férj ne maradozzon ki rendszeresen a barátokkal. Ez egyébként is veszélyes szokás, mert nagyon gyakran vezet az alkoholizmus kátyújába. A férfitársaság hajlamos az iszogatásra, és ki tudja, ez idővel mivé fajul.
A férfi elsőrangú, legbensőségesebb barátja legyen a felesége.

Szerencsés, ha a baráti kört közösen választják meg. Legyenek jóban más, hozzájuk korban illő házaspárokkal. Így a barátkozás nem elválasztja, hanem összeköti őket.

kép: flickr

Idézet Csögl János Házassági ABC című munkájából