BBR: Ha félsz, félj...

Bízz és bíztass, higgy és hitess,
Féltsd és engedd neki, hogy féltsen

Ha félsz, fél! Rettegj remegve!
Vesd sötét árnyak közé magad.
Tévedj rémek és látomások közé,
És ne találd sehol a visszautat.

Ha fáj, fájjon, úgy mint még soha!
Parázs úton sétálj szilánk eső alatt,
Döfjed közben tested tűvel és pengével,
Amíg sértetlen terület nem marad.

Ha sírsz, sírj! Zokogj keservesen!
Kétségek között, sárban kúszva-mászva,
És ha már elsírtad utolsó könnyed is,
Üvölts bele az éjszakába.

De ha szeretsz, és viszont szeretnek
Engedd el magad és repülj a légben.
Fogd a kezét és legyetek együtt,
Osztozz vele a mindenségben.

Bízz és bíztass, higgy és hitess,
Féltsd és engedd neki, hogy féltsen
Tanulj tőle és tanítsd őt,
Ne csald, és ne legyél rá féltékeny.

Érintsd meg és élvezd, ha testedhez ér
Nézz a szemébe, hogy a szemedbe nézzen
Csókoljad őt, és szeresd a csókját,
Ahogy siklik ajkad a legédesebb mézen.

Legyél boldog és azon legyél,
Hogy melletted ő is boldog legyen,
És ha néha valami bánat ér,
Engedd neki, hogy boldoggá tegyen.

Mindig állj mellette, minden jóban, rosszban
Oszd meg vele minden örömödet,
S ha életed útja nehéz ponthoz ér,
Engedd és fogadd el a nyújtott segítséget.

Szaladj, ugorj, táncolj, nevess és énekelj!
Engedd, hogy a boldogság elfoglalja tested,
Elöntse tudatod, minden gondolatod.
Az égre a szivárványt mostantól Te fested,

Mert elvonult a vihar, maradt a szerelem.
Tudj neki örülni, fogadd el a jót,
Már régen elúsztak a félelmet, fájdalmat
És sírást szállító nagy, fekete hajók.

Ha szeretsz, és igazán szeretsz,
Megszűnik minden, ami rossz volt előtte,
Csak a kék ég alatt a nagy zöld rét marad,
Színes szép virágok nőnek ki belőle.

Merj álmodni, mert célt ad életednek,
Én melletted állok és nagyon szeretlek!