Péterfi Miklós László: Epigrammák

Nincs pénz, s nincs kiadó, mert nagy baj, hogyha ma élek;
Egyszer haljak meg, s lesz majd díszkiadás!


Ki tehet róla?

Bőszen hajt a tanár, mert űzi a zord követelmény;
Nincs más gond, mint hogy, egy tanuló se megy át!


Szószátyár kolléga

Két órája beszél már, vége se hossza a szónak;
Ám, amit elmondott, két sort töltene ki!


Erkölcsi világrend

Minden percben van, ki a jó mellett szabadon dönt;
És a világban rend, s erkölcs általa van!


Aranypolgár

Én is aranypolgár lennék örömest, ha tehetném;
Polgár tán lehetek, ám aranyam sose lesz!


Melodráma

Fennkölt versben az égbe ragadta a hölgyet a költő,
S fél év múlva a nő lódoktor neje lett!


Élő költő

Nincs pénz, s nincs kiadó, mert nagy baj, hogyha ma élek;
Egyszer haljak meg, s lesz majd díszkiadás!


Bizonyos mai költők

Belterjes körben egymással torzsalkodtok a díjon
Kár, hogy a sok kötetet senki se olvassa!


Hol a határ?

Mindenhonnan a pénz dala hallatszik, nyöszörög ránk;
Váltsuk a múltunkat aprópénzre talán?


Művészeti iskolák bezárása

Sok művészeti iskola nem kell, fő a csavargás;
Húsz év múlva talán lesz majd börtön elég!


Olcsó munkaerő

Vonzza az olcsó munkaerő, magyarázza a multi,
Tapsol a komprádor, hallgat a szív meg az ész.