Gyermeknevelés ezoterikus szemléletben

Mit jelent számodra ezoterikus szemléletű édesanyának lenni? Néha UFO-nak érzed magad a világban? Úgy érzed, hogy az intézményekben, rendelőkben, bölcsődékben, óvodákban és iskolákban nem értenek meg téged? Úgy érzed, furcsán néznek a gyermekedre, mert te elfogadod, hogy létezik a képzeletbeli barátjuk, és tudva tudod, hogy léteznek angyalok?

Előítéletek fogságában

Amivel az ezoterikus szemléletű édesanyák gyakran találkoznak, és ami miatt úgy érzik, hogy nem értik meg őket, nem más, mint a dogmák rendszere. A világ, melyben élünk, teli van szabályozásokkal, dogmákkal, faji, nemzetiségi, vallási, vagy kulturális közegből fakadó előítéletekkel. Azok az anyák, akik ezeket az előítéleteiket képesek voltak elhagyni, értetlenül szembesülnek azzal, hogy a világ nem azonos tempóban követi saját lelki fejélődésüket. Gyakori, hogy saját magukat furcsának, különcnek, „földön kívülinek” élik meg, és azt gondolják, hogy a világ nem érti meg őket. Sok olyan anyukával is találkoztam, aki egyenesen tetszelgett ebben a „különleges vagyok” szerepkörben.
 

Ezoterikus szellemben

Azt hiszem, először legjobb volna, ha tisztáznánk, mit is értek ez alatt a dolog alatt. Azokra a szülőkre gondolok, akik hisznek az anyagon túli világban, akik igyekeznek a gyermekeiket is ebben a nyitott szellemben nevelni, mentesen előítéletektől, dogmáktól. A világnézeti nyitottság nem csupán azt jelenti, hogy a gyermeknek joga van választani, és megismerni több vallási irányzatot, nem csak azt, amit a szülők követnek. Bár egyértelmű, hogy ha egy családban egy bizonyos irányzat uralkodó, a gyermek legfőképpen annak az irányzatnak a szokásaival fog találkozni, ám jó, ha módja nyílik megismerni más kultúrákat is.
A filozófiák közük is érdemes a gyermek számára emészthető, és felfogható módon, a saját kérdéseinek megfelelő szinten nyitottan válaszolni. Az ezoterikus szellemiségű nevelésben elfogadhatónak tartjuk, hogy egy adott véleményhez, vagy következtetéshez többféle úton lehet eljutni. A gyermeket ezoterikus szellemben nevelő szülő látja, tudja, érti, hogy a gyereknek önálló élete, önálló akarat van, és ezt tiszteletben is tartja. Egyenrangú társként, de nem „kis felnőttként” beszél vele.
 

A gyermek karakterét figyelembe kell venni

A spirituális szemléletű gyermeknevelésben szinte minden édesanya figyelembe veszi a gyermek horoszkópját, megnézeti, milyen jellemző vonások vannak gyermeke képletében. Azért különösen jó módszer az asztrológia, mert akár már az újszülött gyermek esetében látni lehet azokat a tipikus jellemzőket, melyekre akár néhány hónapos kortól meg kell tanuljon az édesanya okosan reagálni, hiszen a gyermek az anya reagálásáaiból tanulja meg a világot. Ezért valóban jó asztrológus csak a kisbaba horoszkópját nem is vizsgálja önállóan, csak az édesanya – vagy a gyermeket tartósan nevelő személy – horoszkópjával összevetve érdemes nézni ezeket a tulajdonságokat. A fő kérdés ilyenkor még az, mit tanul az anyától a gyermek, és az anya hogyan taníthatja a legjobban, hogyan adhatja a legjobb mintát az utánzáshoz.

A gyermek soha nem kis felnőtt, mindig egyedi és megismételhetetlen csodája a világnak. Ebből ered, hogy különbözik társaitól, testvéreitől, és szüleitől. Ezek a különbségek előnyök, s a különbségből fakadó előny kibontakoztatása a legfontosabb feladat. A gyerek felé azt kommunikáljuk, hogy nem kell mindenképpen választani, nem kell jó és rossz skatulyákat gyártani, nem kell polaritásban gondolkodni. Akár arra is módja lehet, hogy ezt ÉS azt válassza, vagy ne válasszon egyáltalán, hanem valami egész más döntést hozzon. Ez néha igen nehéz.
 

Keretekre szükség van! 

Az egyenrangúság nem jelenti a keretek és határok nélküliséget. A tökéletesen ráhagyó szülő ugyanannyi kárt okoz, mint az, aki szigorú retorziókat alkalmaz. A keretek szabályozzák a világot, de nem korlátoznak. Ha az adott helyzet olyan, a kereteket újra és újra meg lehet rajzolni, de biztonságot kell hogy adjanak a gyermek számára a világban való eligazodásban. A gyerekkel mindig lehet megállapodásokat kötni, és kötelező azokat megtartani, vagy ha az valamiért nem lehetséges, akkor arról a gyermeket ugyanúgy értesítenünk kell, mintha ő lenne a milliárdos vevőnk. A gyermek ilyenkor biztonságban érzi magát és éti, hogy ő alakítja környezetét, van választása, és hatással lehet saját világára. Ugyanakkor megtanulja, hogy figyelmesnek kell lennie másokra is.
 

A gyermek képességei

Sok gyermek születik különféle képességekkel. Egyikük már igen korán vonzódást mutat a szép, színes kártyák iránt, akár meg is tanulja a nevüket, míg a másik imádja a csillagokat, és vonzódik akár már óvodás korában az asztrológia iránt. Van aki angyalokkal kommunikál, vagy éppen látja az aurát. Ez a kisgyermeknél természetes dolog lehet, és egyáltalán nem kell ezeket a képességeket túldimenzionálni. Ahogy a matematikát is lépésenként tanítjuk a gyermeknek, és egy folyamat végén jutunk csak el az integrál számításig, ugyanúgy a spirituális tanokat is lépésről lépésre igazíthatjuk tudatosságához. A nem tudatos képességek egy idő után elmúlnak, és ezért nem kell ezeknek túl nagy figyelmet szentelni, sem tiltani, sem dicsérni nem fontos.

"Én is vegi-te is vegi, aki nem vegi, menjen ki!"

A szülők gyakran követnek valamely hitrendszren alapuló szokást, melyet előszeretettel kényszerítenek gyermekükre. A vegán étrend megfelelő lehet akár egy gyermeknek, de ha az nem a gyermek választása, akkor bizony kárt okozhatunk vele. Voltam már olyan óvodában, ahol "ezoterikus óvónéni" dolgozott, és a földre szigetelőszalaggal voltak jelölve a Hartmann vonalak, és a gyereknek nem volt szabad ott ülni és feküdni. Olyan helyet is láttam, ahol nem volt választási lehetőség, csak és kizárólag vegetáriánus étkezés volt a gyermekek számára. Az ide járó kisfiú rendszeresen könyörgött egy kis gyrosért a nagymamának, a szülők tiltották ugyanis a hús fogyasztását.

Csodáltam azt a Krisna tudatú családot, akik egyszer a Bazilikában mesélték a Biblia történetét a gyermeküknek. Ők valóban élték azt, amiről sokan csak álmodnak. Az ezoterikus, vagyis belső szemléletű gyermeknevelést. 

Nagyon sajnálom azokat a gyermekeket, akiket édesanyjuk arra használ, hogy ezeket a képességeiket idegenek számára is mutogassák.  Ezek az édesanyák -vagy nagymamák - saját csodálatosságukat vetítik rá gyermekükre és semmivel nem jobbak annál, mintha nem engednék meg számára az önálló pályaválasztást, vagy rájuk eröltetnénke bármi olyan dolgot, amit a gyermek nem akar.