Saját pisit injeciózott be a japán orvos – sikerrel gyógyított!

Pisigyógyászat; - hivatalos nevén urino-terápia. Az ősi magyar népgyógyászatban is használt eljárás, amit néha még ma is elővesznek egyes természetgyógyászok.

Az urinoterápia nem más, mint a vizelet gyógyászat, s mely addig működött csupán, míg táplálékaink nem voltak "megspékelve" ennyi mesterséges anyaggal. Mára egyértelműen kijelenthetjük, hogy kifejezetten káros ezt a gyógymódot alkalmazni, különösképpen belsőleg, vagyis "pisit inni" a maga természetes formájában.

Lehet, hogy első olvasatra megrökönyödést kelt ez a gyógymód.
Dr. John Armstrong könyvében kifejti, hogy a vizelet valójában nem a szervezet folyadék-ürüléke, hanem "a vér plazmás ultraszűrt mellékterméke" és tulajdonképpen steril vizes oldat.

A vesék nem kiválasztószervek, hanem a vér alkotóanyagainak szabályozói. A vér minden értékes eleme jelen van a vizeletben, amiket a szervezet az adott pillanatban nem kívánt felhasználni. Számos igen ritka és igen értékes elemet is tartalmaz, ilyen pl. a DHEA hormon (állítólag tumorellenes és fiatalító), melatonin (nyugtató), allantoin (napégés ellen jó - ez az aloe vera-ban is van), urokinase enzim (vérrög oldó), vitaminok, ásványi anyagok, szex hormonok, urea stb. Az urea például rendkívül hatásos baktériumölő, valamint megnöveli a bőr víz-kötő képességét, ezáltal a bőrkiszáradás ellen jó, ezenkívül tumorellenes hatását E. V. Danopoulos görög professzor is alkalmazta, és 1974-ben azt közzétette a Lancet-ben.

Japánban dr. Hasumi számolt be sikeres terápiáról, amikor is a beteg saját vizeletéből készített oltóanyagot használták fel. Természetesen ez csak akkor működhet, ha az immunrendszer elegendően aktív még és ha a veseműködés és a vér összetétele megfelelő. A páciensek minden káros szenvedélytől mentesnek kell lenniük és nem fogyaszthatnak fűszereket, sok sót, finomított és édesített ételeket, alkoholtartalmú italokat.

Dr. Armstrong szerint a vizelet fogyasztható is, mindenféle káros mellékhatás nélkül, de azok számára, akik erre nem hajlandóak, külsõleg is alkalmazható. A bőrre dörzsölve az könnyen felszívódik és igen hatásos immunerősítő, felveszi a harcot a bőrbetegséggel és bőrrákkal is. Ez utóbbiról egy ausztrál magazin számol be: egy magát ily módon, közvetlenül a bőrrákra helyezett vizeletes borogatással kigyógyító egyénről. Mivel a vizeletben fehérjék is vannak, amik könnyen bomlanak, ezért gyakran kell cserélni ezt a borogatást. Szerintük hatásos módszer lehet azoknak a betegeknek, akik nem idegenkednek az eljárás körülményitől és biztosítani tudják vizeletük minőségét megfelelő táplálkozással.

A módszert egyébként nagyanyáink is ismerték. A régiségben több olyan tanácsot adtak például a pattanásos bőrű ifjaknak, hogy mossanak arcot saját vizeletükkel, vagy ha a kapa megvágta a lábukat a földeken, akkor saját vizelettel fertőtlenítették azt.

A vízhiányos afrikai területeken az állatok vizeletét összegyűjtik és azt mosásra, mosdásra, fertőtlenítésre és más célokra használják. Számukra ez teljesen természetes.

A homeopátiában is ismerik a saját vizelet felhasználását a gyógyításban, de a homeopátiás szerben annyira felhigítják azt, hogy a potenciálás során maga az alap hatóanyag -vagyis a pisi - nem lesz kimutatható a globulikban, csupán a pisiben lévő személyes információt viszik vissza a harmóniáját elvesztett szervezetbe.

Révész Márta