Paranormális élmények és érzések - neked volt már?

Hogyan érzik meg egymástól távol élő ikertestvérek, ha a másikkal valami különös történik? Miként élhetnek meg hasonló élethelyzetet egypetéjű ikrek? És hogyan lehetséges az, hogy megérezzük közeli hozzátartozónk balesetét, esetleg halálát?

Transzperszonális paradigma

A paradigma világkép korunkban az általános tudományos tételek összessége. Amikor az egyén saját magáról való tudását értékként kezeli, az befolyásolja annak az értékét is, amit cselekedetével létrehoz. Minden elképzelés szubjektív vélemény, senki se kapcsolódhat bele teljesen más múltjába, tanulmányaiba, tapasztalataiba. Sőt, az atomi részecskék sem függetleníthetőek a megfigyelőtől, miként a pszichológia tudománya is éppen a pszichológus személyének függvénye. Az egón túli pszichológia is emberi találmány, csak éppen a szokások feletti világot kutatja.

A tudomány hosszú ideig elsősorban az ok-okozati összefüggéseket tárgyalta. A véletlen pedig  inkább mint kieső, elhaló termék szerepelt tárgykörében. Az objektívnak nevezett valóság megbízható alapot adott a kutatásra, ezért még a tudat és az elme funkcióit is igyekeztek anyagi alapon vizsgálni. Ám a kvantumok természetének megfigyelése magát a megfigyelőt helyezte középpontba. A megfigyelő maga megváltoztatja a megfigyelés tárgyát. Maga a vizsgálat változtat.

Tudattalanul?

A múltban a tudomány egyszerűen figyelmen kívül hagyta a tudatot. Nem látták annak a fontosságát, hogy szükséges magát a tudatot bevonni a kutatás körébe, hiszen a tudósok az anyagi világot tanulmányozták, nem az elmét. Mára ráébredt a tudomány, hogy tovább már nem tudja kívül rekeszteni a tudat vizsgálatát, ez pedig paradigmaváltást jelentett. Vannak gondolkodók, akik a kvantumfizikával próbálkoznak, mások az információelmélettel. De eddig még senki nem jutott messze ezeken a területeken. Ennek pedig az az oka, hogy a tudatot mindannyian a létező tér-idő-anyag paradigmán belül próbálják megmagyarázni.

Az a tény, hogy eddig semmi felmutatható eredményt nem produkáltak, arra enged következtetni, hogy valamennyien rossz nyomon járnak. Úgy tűnik, teljesen új valóságmodellre van szükségünk, olyanra, ami azt mondja, hogy a tudat a valóság alapvető tényezője, ugyanolyan alapvető tényező, mint a tér, az idő és az anyag – sőt, lehet, hogy rangsorban ezek előtt áll.

Segíthet a kvantum-modell

A következő lépcső egy radikálisan új modell létrehozása lesz, ami érdemi magyarázatot ad a rendhagyó jelenségekre. Csak azt látjuk, hogy a régi paradigma nem működik. Túl kell lépni a tér-idő-anyag modellen. Egy zárt szobában találkozhat egy világító testből származó foton és egy évmilliárdokkal korábban keletkezett (és esetleg régen kihalt) égitestről származó foton, s az egyik változásával (forgásával) a másik is változni kezd.

Halál-közeli tapasztalatok

Ha ehhez még hozzávesszük az emberi psziché világát is, és beszámítjuk a tapasztalás ezoterikusabb formáit – például azokat a transz¬perszonális és halál-közeli tapasztalatokat, akkor ismét változni fog a magyarázatok rendszere. Ekkora terület átlátásához még átfogóbb fogalmakat kell találnunk. A matematika lehet az a tudomány, amely a valóság nagyobb szeletét képes átfogni, amely az élővilág és a fizikai világegyetem mellett magában foglalja az emberi tudatot is. Az álom is olyan kérdéseket vet fel, melyek az idő fogalmát megváltoztatják. Lehetnek jövőre vonatkozó jósló álmaink, és gyakran azok be is. 

Tudatmódosító szerek

Pszichedelikus szerekkel is lehet dolgozni, és holotropikus légzőgyakorlatokat is végezhetünk. (Ez az utóbbi azt jelenti, hogy a gyakorlatot végző a normálisnál gyorsabb ritmusban veszi a levegőt, miközben evokatív zenét hallgat.) Számtalanszor tapasztaltuk, hogy különleges tudatállapotban a megfigyelt személy a világ mitológiájának egészét bejárja, találkozik archetipikus személyekkel, és eljut a legkülönbözőbb kultúrák birodalmába. Olyan élményekről is beszámol, amelyek nem a saját faji, kulturális, földrajzi vagy történelmi hátteréhez tartoznak.

[kapcsolodo_cikkek]
Szinkronicitások- a véletlen műve?

Légző-gyakorlatok során gyakran megtörténik, hogy az emberek ugyanazt az élményt élik át, vagy élményeik tökéletesen kiegészítik egymást, még akkor is, ha a hagyományos kommunikációs csatornák útján semmi kapcsolatuk nincs egymással. Sokszor előfordul, hogy a kísérleti személyek szerepelnek egymás élményeiben, és az ülés végeztével gyakorlatilag azonos mandalát rajzolnak. Ilyen szinkronicitások gyakrabban fordulnak elő, ha tiszta, összpontosított tudatállapotban vagyunk. Olyan, mintha az egész világegyetem együtt állna, minden tökéletesen működik – sokkal jobban, mint ahogy valaha is tervezhetnénk. Az ilyen kapcsolat tehát bizonyos mértékig a tudatállapot függvénye. Ebből pedig az az érdekes dolog következik, hogy valamennyire irányítani lehet a szinkronicitások gyakoriságát azzal, ha igyekszünk megőrizni a belső harmóniát.

A mostani paradigmán belül nem könnyű megérteni ezeket a kapcsolatokat. Mindazonáltal elegendő tapasztalat áll már rendelkezésre ahhoz, hogy azt érezzük: ez a jelenség valóban létezik, tehát nyilvánvalóan a mostani paradigmával van valami baj. El kellene végre fogadnunk, hogy egyrészt ezek a szinkronikus hatások és élmények valóban léteznek, másrészt, hogy függetlenek a hagyományos értelemben vett ok-okozati viszonyoktól.

Prenatális állapot

Gyakran megtörténik, hogy ha valaki újra átéli a biológiai születést, megnyílik előtte a kollektív tudatalatti, és olyan képeket és eseményeket lát, illetve él át, amelyek rettenetes erőszakról, kegyetlenségről és vérontásról beszélnek. Ezek az emberek a sok évszázados tör¬ténelem minden rémtettét megtapasztalják: háborúkat, forradalmakat, az inkvizíció kínzókamráit és a koncentrációs táborokat. Ha az önfelfedezés elér erre a szintre, az élmény transz¬perszonálissá válik: az egyes ember története összefonódik az egész emberi faj történelmével.

Nyelvben ma még kifejezhetetlen az az élmény, amit valóságban átél, megtapasztalhatja az evolúciót. Lehet kutya, lehet fa, sőt eljuthat az ősrobbanásig. Ennek csúcsa a sámánizmus, olyan szellemélmények, ahol bármivel, bármikor lehet kapcsolatunk mintegy világhálón keresztül.

Arra volna tehát szükség, hogy valaki teljesen új rendszer szerint rakja össze a darabokat, és létrehozzon egy olyan elméleti modellt, amely képes arra, hogy az anyag világa mellett a szellem világára is magyarázatot adjon. Előbb vagy utóbb el kell majd fogadnunk, hogy a tudat a világegyetem önálló, alapvető része, nem pusztán az anyagi működés eredménye.