Pallay Gyöngyi: A dal nem tudott...

Mi ott voltunk időben,
és láttuk, hogy valakit temetnek:
egy nagy sírgödör fölé hajolva
görnyedten állt egy kotta.

 


A dal nem tudott eljönni.

Először itt akart velünk találkozni,
aztán úgy gondolta,
jobb lesz a temetőben.

Mi ott voltunk időben,
és láttuk, hogy valakit temetnek:
egy nagy sírgödör fölé hajolva
görnyedten állt egy kotta.

Nézett csendben le a sírba,
mialatt a pap beszélt,
aztán iszonyú sírás vette kezdetét,
és a dal ott feküdt lenn,
hallgatta, hogy fenn
mindenki róla énekelt,

de hirtelen csend lett,
csak a föld kopogott,
ahogy az üregbe hullott.

A dal már nem tudott (f)eljönni.