Hogy őrizd meg a buborékokat a pezsgőben?

Számos trükk létezik, amivel megőrizhető a buborék a pezsgőben. Mik ezek, és mi erre a magyarázat?

Kiskanalat teszünk az üveg szájába - ez a legősibb - és legtutibb módszer. Vagy mágsem?
Vajon városi legenda, vagy valóság? Elég, ha a kiskanál fém, vagy egyenesen ezüstnek kell lennie?

Többen is vizsgálták ezt a jelenséget. A francia Szakmaközi Pezsgőbor Bizottság (Comité Interprofessionnel du Vin de Champagne) 1987-ben tudományos igényű kísérletet végzett. Hat palack megegyező fajtájú, egyszerre erjesztett pezsgőt bontottak ki, és egy afrométer nevű szerkezettel megmérték bennük az oldott szénsavgáz nyomását.

Két pohárral kitöltöttek a palackokból, majd újra megmérték a nyomást. Ezután két palackot dugóval hermetikusan lezártak, kettőnek a szájába fém kiskanalat helyeztek, kettőt pedig nyitva hagytak. Mind a hat üveg pezsgőt 24 órán keresztül 11°C-os hűtőben tárolták, majd újra megmérték a szénsavgáz nyomását. Ekkor még egy pohárral kiöntöttek a palackokból, és további 24 órára visszahelyezték a hűtőbe. Végül harmadszor is megmérték a nyomást.

A kezdeti szénsavnyomás megegyezett a hat palackban, később azonban ez az érték jelentősen csökkent. A legkisebb mértékű nyomáscsökkenés a dugóval hermetikusan lezárt palackokban mutatkozott, a nyitott és a kiskanállal ellátott üvegekben lévő pezsgő szénsavtartalma között nem mutatkozott különbség.

A kiskanál legendája tehát valótlannak bizonyult, és ezt más vizsgálatok is megerősítették.

A (jó) pezsgő oldott szénsavtartalma igen magas, és aránylag lassan csökken. Ezért van az, hogy még egy-két nap elteltével is érezhető az ital „ereje”, marad benne jó néhány buborék.

A pezsgőhöz egyébként saját fémdugaszokat árulnak, amivel megőrizhető az ereje, de a legjobb, ha akkora üveggel bontunk ki, amekkora el is fogy!