Hajmeresztő kalandok a Tajga Rémével

Az indiai eladók bővelkednek önbizalomban. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy a beluri biciklikereskedő közel húsz percen keresztül próbált eladni nekem egy görbe rozsdás biciklivázat ezer rupiért.

Ha csak feleannyi önbizalmam van, mint neki, azzal vágok neki a Dekkán-fennsíknak. Végül egy vadonatúj mellett tettem le voksom.

Bicikli extrák
A biciklikhez vásárolható extra tartozékok listája hosszú. Lehet például pedálvédőt venni, több színben. Kedvencem a „divatos kiegészítők” kategória, ahol különböző kormányra erősíthető zászlók, szines csengők, vázvédő asztalterítők és szivárványszínű kefék vásárolhatók. Az egyetlen extra, amit választottam, egy másfélkilós csengő, aminek decibelérteke az indiai forgalomban csak egy mérges légyfinghoz hasonlítható.
Az eladó távozás előtt egy hasznos jó tanáccsal ellátott, miszerint a bicikli jobban tartja az értékét, ha nem csomagolom ki teljesen.

Ród Atlasz
A sötétzöld biciklim, mintha orosz vérvonalú lett volna, Atlas márkajelzése Rollys-Rollys szerűen magasodott az első sárvédőn. A névadás viszonylag egyszerű volt: Ród Atlasz, a Tajga réme. Egyébként Moszkvánál a német páncélosok ellen is hasonló típusú biciklikkel lendült ellentámadásba hős szovjet nép. Sőt a legújabb kutatások bizonyítják, hogy a kurszki ütközetben is sorsdöntő volt, ahol a lelki hadviselés eszközeként tankágyúcsövekre kötözték.
Mindezen tények ismertében büszkén és jókedvűen vágtunk neki a félig becsomagolt Tajga rémével Karnataka dombjainak egy hűvös reggelen.

Az első két kilométeren széles mosollyal élveztem a lejtő, a vas és a gravitáció jó haveri viszonyát. Ám ezt egy nyolc kilométeres emelkedő követte, aminek kétharmadánál úgy éreztem, hogy kellőképpen kiemelkedtem magam. Hogy ezt valahogy Ród Atlasz tudomásara hozzam, lepattantam róla, és jobb lábbal izomból beküldtem az út menti árok mélyére.
Miután elmúlt a fájdalom jobb lábamból, kikotortam kétkerekűm az árokból, aminek persze semmi baja sem lett, hiszen torkolattűzre tervezték, és békésen folytattuk utunk több száz kilométeren át.
 
Nemlevél

Másnap kétezres csúcsok magasodtak előttünk. A Dekkán-fennsíkon ilyennek elméletileg helye nincs, de eltekintek attól, hogy nyílt levélben vonjam kérdőre a regionális természetföldrajz tanáromat leginkább azért, mert nem emlékszem rá, hogy egyetlen óráján is megjelentem volna.

Bike Stop
Az egyik reggelen Ród Atlasznak nem volt kedve tovább menni. Egész egyszerűen hajthatatlan volt. Gondoltam jó kedvre derítem, és feldobom egy kicsit. Miután találtam olyan buszt, ami elbírja, harmadmagammal fel is dobtam rá. A következő városkáig így utaztunk. Másnap úgy éreztem, hogy ha valamihez nem lesz kedvem a hátralévő életemben, akkor az a biciklizés, ezért elhatároztam, hogy a közösen megtett hatszáz kilométer után megválok a Tajga Rémétől.

Mivel egyetlen kereskedő sem kínált többet ezer rupinal, úgy döntöttem, hogy bicikliáldozatot mutatok be az isteneknek. A kérdés csak az volt, hogyan áldozhatnám fel Ród Atlaszt, hiszen nincs az a benzin, ami elég magas hőfokon ég, nincs az a kalapács, amivel szét lehetne verni, a tengerbe pedig mégsem vethetem - már csak egy tankerkatasztrófa hiányozna az indiai partoknak.

Végül csak teljes néven bemutattam az isteneknek, és hosszas alkudozás végén 1215 rupiért adtam tovább.

Karnataka, India délnyugati része
2006 decembere

Goldi sorozata a jövő héten folytatódik!

Ha kíváncsi vagy Goldi kalandjaira, nézz szét Mágikus helyek rovatunkban >>