include("include/median_1.php"); ?>
A természet közeli népeknél ma is természetes velejárója az életnek a böjt, csakúgy mint ahogyan a ki,- és belégzés, az alvás és az ébrenlét, úgy a böjt és a táplálkozás is szorosan összefügg.
A vallási böjt célja mindig a benső magasztosság elérése, vagyis a böjtölőket nem egészségügyi szándék vezérli, hanem általában áldozatvállalás, vezeklés vagy elszakadás a testi síktól a mély lelkiség felé, az Istenhez vezető úton.
A böjt megtörése a vallásos hagyományokban mindig valamilyen szent dologhoz kötődött. Az újra befogadott ételből azonban nem lehetett sokat és mértéktelenül enni, így megóvták szervezetüket a hirtelen túlevéstől.
A régi vallásos népek, köztük a magyarok is, sokáig elfogadták a gyógyító embereket, kenőasszonyokat, hályogkovácsokat, a javasasszonyokat és a szent embereket, táltosokat, véleményüket, segítségüket kérték, amikor szükségük volt rá.