Zarándokút születéstől a halálig: Medjugorje

Zarándokút hat busszal, telve magyarokkal, piros-fehér-zöld jelzésekkel, fájó, félbemaradt szerelmekkel, félig élt vagy leélt, vagy kiélt életekkel, egyszerű ételekkel… Ilyen egy zarándok társaság…

Suttogd: GOSPA MAJKA MOJA, KRALICA MIRA TI

Titkos, szent szavak ezek?
Igen, MIRA, aki én vagyok, azaz az írói nevem a Harmoneten.
Mária, Mira, Maríja…

Jó, a fenti mondat nem rólam szól, de óhatatlanul is mosolyt csalt az arcomra, valahányszor meghallottam Medjugorje indulóját, benne az én nevemmel. A valódi fordítás így hangzik persze: „Szűz Anyánk, Te a Béke Királynője vagy.” No és akkor jött Medjugorje a „Hegyek között-völgyek között” zakatolás helyetti béke szigete, népszerűen nyüzsgő horvát tengeren inneni csend tenger hegyeivel...

Miért zarándokolsz? - Mert kit és mi és miért visz oda?
Van, aki hallotta, hogy ez egy szép hely, van, akinek a szomszédja ajánlotta, van, kit a falu papja bíztatott az útra, és hát visszamondani már nem lehetett, akárhogy is sírt a gyerek, mert ment a falu apraja nagyja helyett az asszonyai és férfijai, akik vasárnaponta a templomban tesznek hitet arról, hogy Jézus-követő életet élnek. Aztán már csak az Isten tudja, hogy ezt megvalósítják-e a mindennapjaiban vagy se…

Van, aki azért ment, hogy erőt gyűjtsön egy nehéz feladatra, van, aki csodás gyógyulást kért magának vagy másoknak…

Engem az unokatestvérem hívott.
Tudta, hogy nehéz életszakaszomban vagyok éppen, és megértette, hiszen tavaly és előtte még ő is hasonló cipőben járt…
Minden évben kétszer is elmegy Medjugorjéba erőt gyűjteni, megtisztulni, tovább haladni rendületlenül és töretlenül a krisztusi úton.

Mert Mária ezt kéri tőlünk.
Nem önmagát sztárolja a Béke Királynője, hanem a fiát szeretné közelebb hozni hozzánk… A fiát? Aki megígérte, hogy itt lesz velünk minden nap a végsőkig, és nem hagy el soha? Aki szenvedéseivel megváltotta a világot, vagy legalábbis egy példát adott és mutatott arról, hogy így is lehetne?  Egy követendő és követhető példát, melynek lényege: Szeresd az Istent és szeresd az embereket (felebarátodat, tenmagadat, ellenségedet egyaránt tudd szívből és igazán szeretni). Valamint: - Atyám! Legyen meg a TE akaratod, ámen…

Ki az, aki ezt szívből szeretné?
Ki merné őszintén azt mondani, amit Szűz Mária mondott Gábriel arkangyalnak, hogy: Let it be! Legyen!
Amit aztán a fia megismételt a kereszten, hogy „Múljék el tőlem ez a keserű pohár. Mindazonáltal, legyen meg a Te akaratod. Ámen…” IGEN-t mondtak mind a ketten; egyikük a születésre, másikuk a halálra…

Idős (96 éves) keresztanyámat látogatom a szeretetotthonban, ahol már három éve lakik és él… Csillog a szeme, sugárzik az egész lénye, boldogságot, tisztaságot sugárzik, gyermeki ártatlanságot és bizalmat közvetít felénk, megtört fiatalok és középkorúak felé…

Azt mondja, csak a szédülés zavarja egy kicsit, meg az, hogy romlik a hallása… De a vallása megmarad, már bocsánat a profán szóviccért. A hite életben tartja, és folyamatos bizalommal tölti el őt. Elfogadja, amit az élet ad neki, és ha elvesz tőle, azt is elfogadja. Rövid átalakulási idők után máris az újban éled újjá, születik újra és újra évek óta… Valamit én is örököltem ebből a túlélő kedvből. Valamit én is érzek magamban a hitből, hogy valami több van, mint születés és halál közötti néhány évtizednyi nyűglődés, órákig tartó örömökkel és bánatokkal egyetemben… Valami több van ennél…

A cikk itt folytatódik>>>

HarmoNet tipp: Mi a zarándoklat?>>>

Bors Mari, MIRA