A gésák titkos otthona - Tokió

Cseresznyevirágok között lépdelő szerelem, érzéki selymek közt, ragyogó piros ajkak, a modern kor csodái miniatűr végtelen sebességbe folynak. Tokió a hagyomány és technika határán.

A cseresznyevirágzás ünnepe a tokiói Ueno parkban
Ilyenkor áprilisban mindenki ünnepel Tokióban. A parkok megtelnek színes selyemruhákkal, melyek a fák virágainak színeit tükrözik. A sakura virág a cseresznyevirágzás ünnepének jelképe. A cseresznye Japánban sem egy időpontban virágzik, ezért a japán televíziók és rádiók időjárás-jelentéseiben igyekeznek előre közölni a virágnyílás várható idejét. Ilyenkor fesztiválokat készítenek elő, hogy a virágzás napjára minden tökéletes legyen.

A cseresznyevirágzás napjára hívták meg Évát Tokióba. Fiatal énekeseket kerestek, s a zenetanárok azt ajánlották, Évát hallgassa meg a küldöttség. Az eredmény csodás volt: immár másodszor jár Japánban előadóként, s visszavárják a továbbiakban is.

Éva magas karcsú gyönyörű énekesnő, a Zeneakadémián opera tanszakon végzett. Mindent énekel, de leginkább a musicaleket szereti. Ezért a világ minden táján örömmel fogadják. S most éppen cseresznyevirágzás ünnepén érkezett Japánba.

Tokio Bunka Kaikan
Mielőtt a hatalmas zenekomplexumban fellépett volna, vendéglátói az Ueno parkba vitték. Már teljes pompájukban virágzottak a cseresznyefák, mindenfelé kisebb színpadokat állítottak fel, ahol japán színjátékokat adtak elő, népi zenekarok játszottak. Mintha valami középkori vásárba csöppent volna bele, a legszebb kimonóikban sétáltak a párok: férfiak, nők egymásba karolva, minden felől kacagás hallatszott. Megállt egy színpad előtt, ahol többnyire csak férfiak nézték az előadást. Harcos Kabukit adtak elő, amit más alkalmakkor csak a Kabuki za színházban játszanak, s azt kizárólag férfiak látogatják. Az eredetileg 4-5 órás előadásból itt csak részleteket mutattak be, de Éva megértette, hogy ez valóban nem nőknek való. A másik színpad édes-romantikus előadásán viszont az asszonyok hullatták könnyeiket, és szokatlanul harsányan kacagtak.

Felkészültek az esti előadásra. A Tokio Bunka Kaikan a park egyik oldalát betöltő kivilágított hatalmas épületkomplexum. Szinte képviselhetné a modern Japánt. A legújabb technika varázsa japán díszítőelemekkel ötvözve. Több előadást tartanak az épületben egy időben: opera, balett, színjáték, Éva Kodály-dalokat adott elő a Székelyfonóból. A Japánok nagy tisztelői a Kodály-módszernek, minden évben eljönnek Kecskemétre a Kodály-szemináriumokra. A viszonylag kis (500 üléses) teremben nem volt üres hely, sok fiatal jött el meghallgatni a hangversenyt. Másnapra meghívták Évát a konzervatóriumba előadást tartani a Kodály-módszerről. Mivel maga is zenetagozaton tanult, s jelenleg zeneiskolai énektanár, szívesen elvállalta a váratlan felkérést. A kis japán zenészek már 4-5 éves korukban is 2-3 órát gyakorolnak naponta. Korán kezdenek nyelvet tanulni, és hihetetlen kitartásuk van.

HarmoNet tipp: Sorozatunk előző része: Bangkok >>

Bon
Ez egy étterem neve. Minthogy a Japánok csak maguktól és gyermekeiktől várják el a folytonos gyakorlást, gondoskodtak Éva számára a hangverseny után megfelelő vendéglátásról. A művészek együtt mentek át a Bon nevű étterembe, ahol meglepő vegetáriánus különlegességek vártak rájuk az éjszakában. Minden étel egy tájat vagy egy spirituális fogalmat ábrázolt a zen-buddhizmus gondolatvilágából. Japánban sok a buddhista, szép templomaik vannak, de minden vallás képviselteti magát. A legtöbben mégis szabadgondolkodók. Nevelésük, szokásaik, szórakozásaik még őrzik a múlt emlékeit, de valójában a legmodernebb technikai civilizációban élnek. Életformájuk nem sokban különbözik az amerikaiaktól. Ezért könnyen alkalmazkodnak minden helyzethez.

Gésák
A második nap reprezentatív fogadásra mentek. Éván kívül egyetlen hölgy volt jelen, egy gésa. A többiek férfivendégek voltak öltönyben, nyakkendőben. Éva délutáni kisestélyiben jelent meg a teaszertartáson. A tolmács előre közölte vele, hogy itt minden mozdulatnak jelentősége van, figyelje a vendéglátókat és a vendégeket, mert nagy kitüntetés, hogy részt vehet egy teaszertartáson. A tolmács se jöhetett velük. Angolul folyt a társalgás, így Éva is értett belőle valamit, de még hozzá kellett szoknia a japán kiejtéshez.

A gésát öt éves korában választották ki egy előkelő arisztokrata múltú családból. Ennek csak annyi jelentősége van manapság, hogy kiskorától engedelmességre és nemes viselkedésre tanították. Elválasztották szüleitől, gésák közé került, ahol naponta egy-egy mozdulatra tanították meg, mit tegyen, ha színpadra lép, vagy vendégek közé mehet. Tanuljon meg tökéletesen mosolyogni, bármi történik vele, semmilyen formában ne adja jelét érzelmeinek, indulatainak.

Már hét éves korában szerepelt színpadon drága kosztümben, mint egy kis gomba majdhogynem mozdulatlanul. Eközben táncolni tanult. A tánc volt a mindene egész életében. A tánc miatt vállalta hivatása próbatéteményeit. Ilyen például az, hogy a csinos gésa alig negyvennyolc kiló, míg a kimonója, ékszerei, kagylófésűi magas cipője húsz kilogrammos. Hajdíszeivel alszik, kíséret nélkül nem jár a városban.
Éva, mint reprezentatív vendég, megkérte a teaszertartást nyújtó gésát, hogy fogadja magánbeszélgetésre. Angol nyelven beszélgettek, s a fiatal művésznő szívesen mesélt, felajánlotta, hogy a továbbiakban is fenntarthatják a kapcsolatot, ha Éva már hazautazott.

Karaoke
Amikor nem volt hivatalos fellépésük, új barátai kíváncsian várták, hogy milyen műfajban járatos még Éva. Hosszú városnéző séták után egy Lovenet nevű bárban találkoztak, ahol felkérték, hogy énekeljen a kedvenc számaiból. Nem tudott olyan dalt mondani, amit néhány perc alatt meg nem találtak a vendéglátók. Számítógépes rendszerük előhoz mindent, amit keresnek.
A hét további napjain felváltva énekelt hangversenyteremben, iskolákban és mulatókban. Ez az utóbbi ugyan nem nevezhető beéneklésnek egy művész számára, annál inkább a barátságot pecsételte meg a magyarok és a japánok között.

HarmoNet tipp: Japán >>

Dobosy Ildikó

HarmoNet Könyvajánló: Tokió >>