Móritz Mátyás: Külön utakon

A vonat a sípszó után elindult. A férfi hosszan
integetett, majd egy pultnál megevett egy száraz szendvicset.
Hazafelé még betért egy körúti, olcsó sörözőbe




A nő felszállt a vonatra. Egy szót sem szóltak egymáshoz.
Talán féltek hogy a szavak újabb szavakhoz vezetnek.
De az ablakon át, azért hosszan megcsókolták egymást,
majd kerek szemmel egymásra néztek, fanyar vidámsággal.
A vonat a sípszó után elindult. A férfi hosszan
integetett, majd egy pultnál megevett egy száraz szendvicset.
Hazafelé még betért egy körúti, olcsó sörözőbe,
megkönnyebbülve, hogy végül elbúcsúzhatott a nőtől,
akivel jól érzi magát mégiscsak nemegyszer, aki
nem akadályozza semmiben, és igazán soha, egy szóval
sem firtatta vagy vitatta a szenvedély elégséges
voltát a kapcsolatukban. Azon törte a fejét hogy
Igazán kellenek-e ezek a találkozások, szükség
Van-e erre?... Vele vagy nélküle: nem maradhatna egyszerűen
Minden egyéb változatlan? Otthon kibontott egy konzervet,
Csendben megette éjfél és hajnal között. Óvakodott
minden mozdulattól. De a  kérdés kérdés marad: „Kellenek?...”
Amit csak magában ismételgetett, és még órák múlva is az üres szobát nézte.