Nem tudom, hogy hol vagyok otthon... - Gyökértelenül testben és lélekben

Az anya hűtlensége sokszor a gyermek terhe is. Mit tehet egy anya, ha saját és férje sötét bőre ellenére a gyermek hófehér? A nem várt babák könnyen válnak csomagokká napjainkban. Elajándékozható, feladható, vagy mégsem? Milyen, ha ehhez a gyermek afrikai? Nehéz sorsok, megható életutak. Súlyos múlttal is élhetsz boldogan? Gyökértelenül is egy próbát megér!

Nyílik a csomag, ó, egek, benne egy kacagó vidám gyerek…
Emlék Annytól – mondta a vidám dalocska az 50-es években. Szegény Anny, szegény John, aki feladta, és aki megkapta a szép kis csomagot. De ki fogja a babát felnevelni? Ki viszi orvoshoz, ha beteg lesz? Ki veszi meg a pelenkákat? John felesége? Vagy anyukája? Sajnos ez nem egyedi eset sem most, és nem volt egyedi a háborúból hazatérő katonák esetében sem. 
Az Angliában élő Clare Gee mesélte el történetét ott jártamkor. Az édesapja nem tudott még a létéről sem 15 hónapos koráig. Édesanyja csak ekkor fedezte fel, hogy Clara – addig még Mutumba – nem a férjének a gyereke. Az anya fekete volt, Zambiában élt, és egy fehér tanító házában volt szakács. A férje is fekete volt, s hiába várták, hogy a kislány bőre sötétüljön, a szépséges kislánynak világosbarna bőre volt. Döntött a férj.

Repülőgépen Angliába
A gyermeknek el kell tűnnie a házból. A tanító, aki 54 éves volt, éppen nyugdíjba vonult, s elképzelte, hogy színházba, hangversenyre, képtárakba jár londoni barátnőjével, levélben értesült arról, hogy nemsokára megérkezik a lánya. Angol felesége éppen azért hagyta el előzőleg, mert nem született közös gyerekük. Az afrikai anya tehát repülőre ültette a kislányt, meghagyva az utaskísérőknek, hogy milyen címre szállítsák a gyereket. Az apa ahelyett, hogy nyugdíját élvezte volna, kapott egy rasztáshajú, barna bőrű kislányt, aki reszketett az angliai időjárástól, kis vászon nyári ruhájában egyéb ruha vagy csomag nélkül. A Clara nevet már Angliában kapta. 

A tengerparti falu
Az örökké szeles Atlanti-óceán partjára költöztek egy kínai negyed közelében. Clara volt az egyetlen afrikai gyermek az iskolában. Sokáig élt a férfi távol Angliától, így egyáltalán nem élt társadalmi életet, nem voltak barátai. A gyermeket el kellett tartani, iskoláztatni, ruházni, így az apa visszatért a tanári pályára, így némileg közel lehetett a kislányhoz. Középiskolai tanár létére alsó tagozatban tanított. A gyermek állandóan félt, hogy egyszer csak apját is elvesztheti, az első tanítási napon hisztérikus rohama volt. Amint azonban telt az idő, megtanulta az angol nyelvet, barátkozni kezdett a többi gyermekkel. 

Kultúra
Lassanként a kislány lett az apa partnere; együtt jártak kiállításokra, hangversenyekre. Clara nagyon megszerette az operákat. A papa nemcsak a kislányt vitte magával, hanem még annak barátait is, kirándulásokat szervezett nekik. 

HarmoNet tipp: Látogass el Afrikába, egy vizilófogásra! >>

A mama
A papa soha nem beszélt az anyáról és a viszonyukról. Az anya azonban kétszer-háromszor egy évben levelet írt, fényképeket is küldött a családjáról. Ilyenkor a kislány titokban keservesen sírt: vágyott az anyja után. Anyák napján a papának mondott verset, neki adott virágot és üdvözlőkártyát. 


Kamaszkor
Tizenhárom évesen abbahagyta a zongoraleckéket, szembefordult apjával, nem ment többé templomba vele. Egyre erősebben gyűlöletbe fordult az anya iránti vágy. Nem sírt többet, de ordított, amikor megszólalt. Nem ölelte meg többé az apját, annak barátait, és legfőképpen maga se értette, mi történt vele. Karcsú, magas lány volt, körülzsongták a csavargó fiúk, elköltözött apjától egy 19 éves fiúhoz. Megismerte az alkoholmámort, a cigarettát, aztán a sötét érzések elvezették a drogokhoz. Újabb és újabb dealerekkel ismerkedett meg. Ritkán látta az apját, aki találkozott egy megfelelő partnerrel és megnősült. 

Felnőttkor
Eltelt egy évtized, és Clare még életben volt, ez számára is csoda volt. Kitekintett lázálmaiból, és megállapította, hogy ezt nem lehet folytatni. Jelentkezett egy 12 lépcsős tisztító programra. Előbb mindent leírt magáról, majd napokig siratta magát. Anyjáról nem érkezett többé hír, azt mondták neki, hogy meghalt. Megszabadult az alkoholtól, drogtól, de apját továbbra se merte megkérni, hogy meséljen az édesanyjáról. Az apa megbocsátotta botlásait, barátság alakult ki közöttük. Ismeretsége révén munkát szerzett a lánynak egy áruházban eladóként.

Tíz évig sötétségben élt, most reménykedik, hogy újra tiszta életet fog élni.

Dobosy Ildikó