Elhunyt Alexandr Szolzsenyicin

A Nobel-díjas író vasárnap este moszkvai lakásában örökre eltávozott. A kommunizmus és a nyugati demokráciák kegyetlen bírálója hosszú és nehéz élet után békésen távozott.

Alexandr Szolzsenyicin író, a fennálló társadalmi rendszerek kíméletlen kritikusa, a korrupt politikusok bátor vádlója, történelmi igazságtalanságok szószólója volt. Megjárta a második világháborús frontokat, a büntető táborokat, volt száműzött, kitaszított, és volt ünnepelt hős, kitüntetett állampolgár, elismert író. A poklokat megjárt orosz író soha nem állt az éppen uralmon lévő politikusok és sem a kommunizmus sem a kapitalizmus szolgálatába. Egyformán elítélte és élesen kritizálta mindkét társadalmi rendszer ellentmondásait, képmutatásait, a korrupciót, a hatalom éhes vezetők hazugságait, a kommunizmus elnyomását és a nyugati demokrácia hamis világát. 

Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin 1918. december 11-én Kiszlovodszkban született. Rosztovban járt egyetemre, a II. világháborúban tüzértisztként szolgált. Bátorságáért kitüntették, ám egy magánjellegű levele miatt, amelyben Sztálint bírálta, 1945-ben letartóztatták és a Gulágra száműzték, ahol 8 évig raboskodott. Ezután 11 évet tölt belső száműzetésben Kazahsztánban. 


Hazatérte után kezdett írással foglalkozni, első sorban a Gulágon szerzett élményeket és tapasztalatokat örökítette meg a Hruscsov vezetése alatti engedékenyebb években. 1962-ben jelent meg az Ivan Gyeniszovics egy napja című novellája. A témából íródott nagyregény, a Gulag-szigetcsoport lett egyik legjelentősebb műve, amiért hazájában árulónak nyilvánították, és kitiltották Szovjetunióból. Művei már előzőleg is csak külföldön jelentek meg, 1970-ben kapott Nobel-díját sem vehette át, mert félt, ha elhagyja az országot, többé nem engedik vissza. 1973-ben következett be, amitől tartott: ekkor kellett végleg elhagynia hazáját, állampolgárságától is megfosztották.

Svájcban, Németországban és az Egyesült Államokban élt 20 éven keresztül, két évvel a volt Szovjetunió felbomlása utánig. Ekkoriban már a nyugati világ romlott politikai erkölcsét és hamis demokráciáját kritizálta. Utolsó jelentős műve, az Együtt 2000-ben jelet meg. 2004-ben térhetett haza. 2007-ben Putyin elnöktől vehette át az Állami Díjat.