Új király a sprintszámok trónján!

Jó lesz, ha megjegyeznek egy nevet. Elsőre nem tűnik olyannak, ami könnyen a nyelvére áll az embernek, de mégis kénytelenek leszünk megtanulni egy fiatal srác, Usain Bolt nevét. Jött... mégpedig Jamaicából. Látott... már egy-két nagy versenyt, de olimpiai döntőt még soha. Futott... két világrekordot. Győzött... álmélkodni saját teljesítményén.

Emlékszik még valaki Ben Johnsonra? A kanadaira, akitől 1988-ban Szöulban – húsz kerek esztendővel ezelőtt – nem is túl messze „innen” Pekingtől elvették a 100m-es síkfutásban szerzett aranyérmét és világcsúcsát, mert – állítása szerint – riválisa, a másik sprinter sztár, Carl Lewis egyik cimborája doppingszert csempészett az italába, és emiatt bukott meg a teszten. Vagy nézzük magát Lewist, a kilencszeres olimpiai bajnokot, az utolsó embert, aki egy olimpián képes volt győzni 100 és 200 méteres síkfutásban egyaránt. Dereng valami talán. Maurice Green neve már biztosan ismerősebb lesz, Sidney 100-as bajnoka sokáig uralta a gyorsabbik sprintszám mezőnyét. Vagy nézzük Michael Johnsont, a legendás aranycipős 200-ast, aki 12 évig volt a szám világrekordjának birtokosa. Volt, mert Pekingben volt egy futó, aki mindenkinél gyorsabb volt. Usain Bolt. 

Két szám, két világrekord. Usain Bolt leiskolázta a mezőnyt mind 100, mind 200 méteren, szinte állva hagyta ellenfeleit, esélyt sem adva az amerikai sprintereknek, hogy néhány aranyérmet begyűjtve megszorongassák Kínát az éremtáblázaton. Százon a végén már ki is engedhetett, mégis megvolt a világcsúcs. Emellett ő az első futó, aki képes volt egyazon olimpián világrekorddal megnyerni a két sprintszámot. Ez is elképesztő eredmény, de még javíthat is rajta, hiszen Jamaica immáron a 4x100-as váltó nagy esélyesévé lépett elő, és akár azt is nyerhetik világrekorddal. Hiszen Bolt mellett olyan nevek alkotják a csapatot, mint Asafa Powell, aki tavasszal még a százas világrekord őrzőjének számított. Meglátjuk mire viszik, mindenesetre bizonyosan többre, mint a híres Jamaicai bob csapat.