Tökéletes társadalom: a Nagy-korallzátony

Látott már valaki kétméteres krokodilt érdeklődve benézni egy babakocsiba? De még a városok utcáin se szoktak megjelenni ezek a széles mosolyú állatok, legfeljebb a rajzfilmekben. Egyetlen állat se veszélyezteti az ember életterét, csak a fehér ember és annak "kultúrája" szereti az állatokat rács mögött vagy kitömve látni. A Föld legveszedelmesebb faja az ember. Ahová eljut, ott századokon át csak pusztítja a környezetét. Képtelen elviselni csendben, nyugalomban, hogy rajta kívül még millió faj szeretne helyet foglalni a Földön. Ausztrália őslakossága szépen megfért a környezetével mindaddig, amíg meg nem jelent a fehér ember fura elképzeléseivel.

A Nagy-korallzátony mentén a tengerfenék hihetetlenül gazdag ásványi kincsekben, gázban és kőolajban. A huszadik században a kőolaj kiaknázásának jogát a nagyvállalatok vették át. Az Oceanic Grandeur nevű tankhajó nekiütközött egy korallszigetnek, és az olaj elkezdett kiömleni. Ez volt az a pillanat, ami még a pénzéhes ausztrál kormányt is cselekvésre serkentette: megszületett a Great Reef Barrier Marina Park nevű törvény, melynek értelmében csak néhány helyen engedélyeznek búvárkodást és víz alatti halászatot, más helyeken még a tudományos kutatást is megtiltották, hogy a zátony megmaradjon eredeti állapotában.

Hasonló módon az alig százezres őslakosság és a kipusztulásra ítélt krokodilok számára is csak rezervátumok maradtak, mert a fehér lakosság saját jószántából mindent kipusztítandó ellenségnek tartott. 

HarmoNet tipp: Elképesztő látvány a világ legnagyobb akváriuma >>

A Kakadu Nemzeti Park
A parkot 1979-ben hozták létre. A védett terület széles folyosót alkotva követi az East Alligátor folyását egészen a folyótorkolatig. Ezen a torkolatvidéken a sóval átitatott talajon él a mangrove erdő. A vízhez közel vörös mangrovét találunk, beljebb a léggyökeres mangrovék, majd pedig a szárazságot jól tűrő fajták. Itt élnek a krokodilok is társasan a rákokkal és halakkal. 


A Föld legnagyobb hüllője a hét méteres bordás krokodil. Az árapállyal együtt felúszik a folyón, és kimerészkedik a nyílt tengerre is. A Kakadu Park belső édesvizű folyóiban a két méteres, ártalmatlan Johnson krokodilok élnek, ámde ezeket is óvni kell az embertől, mert őket is irtani kezdték. Ma már a veszélyeztetett állatok közé tartoznak. 
Áradás után igen termékennyé válik a talaj a legelésző állatok számára. Itt laknak a kenguruk és a vadászó dingó kutyák. 

Magasföld
A sziklákkal borított magasföld több mint 5000 méter a tengerszint fölött. Ezeket szirtek kapcsolják az alacsonyabb részekhez, s a magasból leárad a vízeséseken át a víz. A sziklabarlangokban megtaláljuk az őslakosság életéről készült csodás ábrázolásokat. Ismerték már a tüzet, figyelembe vették az évszakok váltakozásait. A „kakadui mozaikon” láthatjuk a szárazság és az esőtől elárasztott vidék bezárt korszakának képeit. Okkerfestékkel színezték a hőseikről szóló ábrázolásokat, ábrázolták az állatok életét, szaporodását. Innen ismerhetjük meg a már kihalt erszényes farkast és a hangyászsünt.

A sziklarajzok épségben maradtak, csak a mohák, zuzmók színezik őket egy kevéssé. Ennél nagyobb kárt okoznak a terepjárók, melyek felverik a port, s az betemetik a karcolásokat. 

HarmoNet tipp: Ökológiai luxus >>

Korallzátonyok
A Nagy korallzátonyt parányi húsevő állatok, korallpolipok hozták létre. Az egy centiméteres állatkák szaporodáskor magukhoz hasonló lényeket hoznak létre, melyek nem válnak le róluk. Az állaton külső mészváz keletkezik, mely védelmet nyújt. Ausztrália tengerének hőmérséklete mindig 21 (C) foknál magasabb, ezért tudnak itt megfelelően szaporodni. A mozgás következtében bőségesen telítve van oxigénnel, és megfelelő a kalciumtartalma is. A moszatok teremtik meg a fotoszintézis feltételeit. Mint tudjuk azonban, a fotoszintézishez fényre van szükség, a korallok élete tehát a tenger tisztaságának függvénye, csak a tiszta tengerben képesek az élőlények szimbiózisban élni. 


Caye
A caye korallsziget, melynek kőzetanyaga gránit. A Heron-sziget is nemzeti park. A szigetekre repülő madarak ott hagyják ürüléküket, ezen pedig megjelenik a szél által hozott fű. Itt él gólyalábakon a Pandanus fa, a kazuárfa. Ezeken a szigeteken ezernyi madár lakik. A sziget legmagasabb fáján leselkedik a fehér mellényű tengeri sas. 

A szirtek között teknősök élnek. A sirályok, gémek, cápák éppen a tojásból kikelt kis teknőcökre lesnek, s mielőtt beérnének a vízbe, a vadászállatok táplálékává válnak. 
A tengernek ez a vidéke halak, madarak, korallok, moszatok együttes világa, életük bonyolult és szoros egységet alkot.

Dobosy Ildikó