A szerelem, sötét verem...

Ausztrál bennszülöttek szerves kultúráját tanulmányozva rájöhetünk joga, alapja, szokásrendszere van az idősebb nő fiatalabb férfi kapcsolatoknak. Ez persze beavatás. Simogatás, izgalom, vágyak fokozása. Csók és ölelés. Mi ez ha nem szerelem? Persze ez a fiú továbbáll, az idősebb nő csak beavatta. Most akkor mi a szerelem? Sötét verem...

Ez most valahogy divat
Jó, rendben, lehet olyan, hogy a nő idősebb, mint a férfi… Nagyon is lehet.
Most jelent meg egy könyv, ami hirtelen bestsellerré vált, és amit sajnos nem én írtam. Az a címe, hogy „Szex és nyugdíj”. Gondolom e frappáns címet a „ Szex és New York” című film után kapta, szabadon… Nos, igen.

Szóval minden lehet, és én ennek valék a szószólója éveken át, mivel hogy azt tapasztaltam, hogy tök buli sokkal fiatalabb fiúkat bevezetni a férfiúi és ez emberi lét alapkérdéseibe.

Tetszett ez a szerepkör nekem.

Az idősebb nő kicsit bevezeti a kivezetőt...
Ausztrál bennszülöttek szerves kultúráját tanulmányozva rá is leltem ilyen tradíciókra ott, melyet ők könnyűszerrel levezényelnek, mivel hogy évszázadok óta egy idősebb nő vezeti be a fiatalabb fiút az életbe, aztán, amikor ő szépen megtanulta a leckét, akkor már a saját korosztálya felé fordulhat, és párt onnan választhat magának.


Az idősebb nő pedig tovább végzi szolgálatait – gondolom én – és nem kötődik érzelmileg a fiúhoz, és nem akarja, hogy ott legyen a vasárnapi ebédeken, és menjenek moziba hetente legalább egyszer és így tovább. És az idősebb nő nem is fél semmitől az égegyadta nagy világon, mert ez így volt és így is lesz náluk ősidőktől fogva, míg a világ világ és két nap… És meg vannak a hagyományaik, és ott van a közösségi háló, és a lehető legtermészetesebben nézik ezt az ottan élők… Míg mi van itt nálunk?

Szexuális kultúra, szerelem-bölcsesség ma
Kimegyek az utcára a kis kedvesemmel (ki most éppen 26 évvel fiatalabb, mint én), és az emberek a szemünkbe bámulnak. Vannak, akik aztán gyorsan elkapják a tekintetüket, de másokból valami alapagressziót hoz fel maga a látvány és a hozzá kapcsolódó értetlen irigységük, látens féltékenységük és őrületük… Tüzelnek ránk a tekintetek olykor-olykor, és az én kis kedvesem ezektől  - érthetően – nagyon megretten…

HarmoNet tipp: Szexre éhes édesanyák - MILF = Mother I like to fuck (+18) >>

„Nem kell törődni azzal, hogy mit szólnak hozzátok, a nem szokványos kapcsolatotokhoz mások…” , mondta az indiai asztrológiával minket megvizsgáló látó ember. Ti csak azzal törődjetek, hogy szeretitek egymást, hogy jó nektek együtt a mindenféle különbség és a hatalmas korkülönbség ellenére is, és a többiek véleményével vagy rosszindulatával ne is törődjetek… Könnyű ezt mondani. De persze tényleg őrület, hogy egy kapcsolat attól függjön, hogy a külvilág hogyan ítéli meg! Fájdalmasan megalázó, hogy, ha leoltjuk a lámpát, akkor minden a legnagyobb rendben van, de a külvilágban, a fények nappali vagy éjszakai áradatában már elkapja tőlem a kezét a kedvesem, főleg, ha olyanokkal találkozik, akik  - szerinte – agresszíven néznek a szemébe…

Hát én nem is tudom. Persze, igen, próbálom megérteni őt is, de magamat is, és ez piszkosul fáj nekem, és megaláz engem… Merthogy én nem látom ezen tekinteteket, és ha látom is, valóban már réges-régen nem érdekelnek. Talán csak a házmester-gondnok Rózsika és barátnői előtt engedtem el kedvesem kezét olykor-olykor, de csak hogy elejét vegyem a rosszindulatú pletykáknak. Aztán mivel láttam, hogy ezek a korombeli vénasszonyok akkor is rajtunk fogják köszörülni foghíjas fogsorukat, és az érdes nyelvüket, ha nem is provokáljuk ezt ki, ha csak egymás mellett megyünk, fél méter távolságra, de egy kapuból jövünk ki, szóval, hogy talán az esti kutyasétáltatás alatti fő téma és csemegézni való nyalánkság mi vagyunk a számukra, hát ezért egy ideje már még feltűnőbben és határozottabban ölelem meg a kedvesemet, ha arra járnak ők is, és fogom meg a kezét a kezemben, átkarolva őt rendesen… legalább van témájuk, nem unatkoznak.

A külső pletykánál rosszabb a belső félelem
Mitől fél a kedves maga, a Kisherceg? Ő - meséli - attól szokott félni, hogy én egyszer csak majd hirtelen megöregszem, és akkor ő nem fogja tudni kezelni ezt a dolgot, és a szeretet, az perszehogy megmarad, de a szex és a nyugdíj, akarom mondani, a  szex és a párkapcsolat hát akkor bizony nem igazán… Mert azért, ha abba gondol bele, hogy hetven éves leszek, akkor ez annyira már nem dobja fel, és azzal a számmal már nem tud mit kezdeni, holott, mint említettem fentebb a számokból jól áll…

De azzal a számmal, a hetven éves számmal, már nem fog tudni mit kezdeni. És akkor mondjuk azt, hogy a léleknek a kor nem számít, és hogy ha ennyire igazán szeret engem, ahogy 15 hónapja mindig mondja és írja meg-megállva, akkor hogyhogy majd már nem kellek neki mint pár vagy mint szex objektum….? Hm? Hát hogy is van ez? Akkor hogy szeret engem ez a gyerek? Mit anyját a gyerek?

Forever young - Örökké fiatal!
Huhh… na, én ilyenkor szembesülök szemlesütve a korommal, ami azért nem semmi. Egyébként is zavar néha már, hogy amikor a tükörbe nézek, az anyukám néz vissza rám, de amúgy mivel belül még abszolúte fiatal vagyok, rugalmas és nyitott lelkű, mindenre kész kalandozó, bulizó, de egyben magányában is alkotó, nagyszerű lélek az enyém- biztatom magam. Ugyanakkor a testemen, valóban látszanak már a széthullás jelei. A szerencsétlen ember az egyetlen az élővilágban, akinek tudomása van a saját teste elöregedésének borzalmas folyamatáról, hogy nap mint nap látnia kell, ahogyan fonnyadozik, és mállik szét… Hát perszehogy óriási piaca van a szépségiparnak, a plasztikai műtéteknek, a fiatalító csodaszereknek és szerkezeteknek! Mert ki ne szeretne örökké fiatal maradni és annak is látszani?
A fiatalos, az mindig azt jelentette, hogy öreg, de olyan fitten fiatalos… Ám én igazi fiatal vagyok, gyönyörű, huszonéveseket lepipáló nyitottságú, humorú energiájú lélekkel. Kiskedves szokta is volt mondani, hogy bárcsak hozzám fiatalodhatna…Hát akkor meg most minek jön itt elő azzal, hogy ha én hitelen megöregszem, akkor majd ő nem tudja kezelni ezt a dolgot, és akkor annyi meg egy bambi… Most át vagyok verve, csőbe vagyok húzva vagy mi van? Életem eddigi, azaz eddigi életem legszebbik kapcsolata, melynél szebbet és jobbat ember és nő nem kívánhat magának... aszongya, hogy ha hirtelen megöregszel, nem fogom tudni kezelni és annyi… sokkoló.

HarmoNet tipp: Kortalan a szerelem?! Fiatalabb férfit - Idősebb nőt szeretni >>

Vissza-be-olvasás
Mondtam neki, de hát mit jelentsen ez? Nem értelek, én folyamatosan öregszem, ahogy te is és mindenki más is, aki megszületet erre a világra.
A test öregszik, de a lélek megmarad örök fiatalnak, csak közben tanul és tapasztal… A „Szex és nyugdíjról” mondták egy könyvismertetésen, hogy a léleknek nincsenek ősz hajszálai… Ja, ja, ez igaz mondat, de a kiskedves továbbra is aggódik, hogy akkor de mi lesz 10-15 év múlva…

Micsoda? Én talán még egy évben gondolkodtam, sőt már vagy háromszor-négyszer ki is akartam ugrani a kapcsolatunkból, és akkor ő itt egy évtizedről beszél és aggódik:.. Ez most jó nekem vagy rossz nekem? Mit tegyek, édes Istenem?
Hát menjen, ha menni akar, de nem biztos, hogy kibírom,.. úgyhogy addig arra kell gyúrnom és edzenem, hogy nekem egyedül is jó legyen, merthogy a kisebbik nagylányom is kirepül innen hamarosan, akivel szintén nem könnyű, de legalább még itt van…

Elgondolkodtam : azért vagyok velük, hogy ne legyek egyedül avagy azért, mert szeretem őket és ők engem? A kérdés eléggé bicegősre sikeredett, a sántító válaszokkal együtt.


Tükörbe nézés: Ki és miért van a másikkal? Miért kapcsolódunk e kapcsolatokban?
Erős a gyanúm, hogy a lányom azért, hogy hátteret adjak neki és a tárgyainak, de aztán ahogy azt egy veszekedésben mondta is, később egy nyugodtnak tűnő, racionális beszélgetésben is, hogy: 4-5 év múlva én leszek az utolsó ember akivel együtt akarna élni-lakni… Akkor meg mire várok én? Miért nem rúgom ki most azonnal őt innen?

Talán nem olyan kellene nekem, aki azt mondja, hogy Marika, veled akarom leélni az életemet most már örökre, és nem kell senkise… jaja… Ilyen ember kellene nekem. Igen. De a kiskedves nem ilyen, Ő ezt nem mondja… Akkor meg miért is nem rúgom ki azonnal? Ekkor indul a belső katarzis. Mert félek, hogy egyedül maradok? Mert nem hiszem el, hogy jöhet még jobb is? (pedig mindig csak jobb és jobb jött eddig is) Mert azt hiszem, hogy egyedül maradok és magamra húzok élőhalottként egy szobakonyhát, vagy egy tóparti kertes ház horrorisztikus rémületű koporsójának tetejét? S ezért inkább elviselem a megalázásokat, sokat-sokat, a bántásokat, sokat-sokat, a mellőzéseket, a semmibevevéseket, a kiszipolyozásokat. Hát hol van a hited édes egy Mariskám?!

Higgy, és minden rendbe fog jönni!
Páros lábbal rúgd ki őket MOST, és maradj meg magadnak, a magodnak…

Welcome Ausztrália! - Bolondoknak áll a világ?
Az ausztrál kultúra háza mesze van innen, nagyon messze, esetleg menj oda, és jelentsd be hogy beavatási szertartásokat vállalsz, de itten Nyugat-Európában ne tedd ezt! Ezt ne tedd!

Csak ha mazohista vagy, vagy hősnő, vagy már olyan szinten éled életed, hogy tudod, bármikor becsajozhat a kiskedvesed, bármikor kiröpülhet a lányod, hátrahagyva és magasról lebogyózva a méregdrága penellakásod, melyben neki adtál hátteret, eddig… és még meddig?

Sziget, melyen kiköthetsz: Elhatározás
De nem! Nem vagy ilyen szinten és szerintem nem is kell, hogy ezen legyél!

Mert ez már magad ellen elkövetett bűn. Most rúgd ki őket, amíg még nem késő, és evezz új vizekre kedves Mira! Ahol a hajódat te vezeted és a kormányzást soha többé nem engeded át másnak a te életed felett!

Bors Mari MIRA