Amikor a gyerek a párodat tükrözi - korrekt bánásmód az almával, ha nem esett messze a fájától

Ezoterikus és spirituális tanulmányaim, valamint mélyenszántó tapasztalataim alapján arra gondolok, hogy a feladatot, amit az apja hozott elém, nem oldottam még meg, azért kapom újra, a lányom szemében és személyében. Ő persze egyéniség szeretne lenni, maradni. Mégis végzetesen hasonlít. Hogyan kezeld, amikor az alma túl közel esik a fájához?

Itt van az ősz, itt van újra,  érett almák potyognak a fákról sorba…
Hívtak is, hogy szedd magam, csak most még fázom, és a telek messze van…
De a lányom itt van, és néha Gyurinak szólítom, pedig Zsófinak hívják…


Tiszta apja - szegény lány
Nem mindig örül neki, csak, ha éppen dicséretnek szánom, mert azért olyan is van, csak ebben a konstellációban jóval kevesebb, mint a fájdalmas felismerések tucatja: Épp olyan vagy, mint az apád!

Huhh, ha ezt hallanák a pszichológusok, és főleg, ha tudnák, hogy én is valami olyasmi vagyok, mentálhigiénés pedagógus, egy igazi mentál hiéna, aki ki nem hagyna egy ilyen megjegyzést a világért sem, amikor annyira, de annyira evidencia, hogy a kisebbik lányom pontosan olyan, mint az apja… Apja minta… És hogy azért milyen érdekes is ez… Már a szülés-születés pillanatában is a gyerek olyan, amilyen majd lesz. Szinte minden jellemvonása meglátszik már rajta, kint és bent egyaránt. Nem nagyon alakul tovább. Kialakul és olyan marad egy kicsit másképp.

Amikor először tették mellém Zsófi lányomat, elképedve néztem rá, és csak ennyit szóltam, íme itt fekszik mellettem a kis Gyuri (apja, György ugyanis), csak lány és csecsemő.
Ma már a csecsemő egy csecse nő, kinek a csecse tényleg napról napra nő, de a kísérteties hasonlóság nem múlt el, csak átalakult…


A nagy gyümölcsök nyomában
És ki hitte volna? Ugyanis fél éves volt, amikor azzal a megdöbbentő ötlettel álltam az apja elé, hogy váljunk el, vagy legalábbis éljünk-lakjunk külön, de gyorsan és azonnal, mert nem bírom tovább… Ő, aki addig mindent megtett azért, hogy ezt a mondatot kimondjam, akkor nagyon bepipult, revolvert emlegetett, mármint, hogy ha lenne neki olyanja, akkor most lelőné magát és minket is…, gondolom minket előbb, mint magát, aztán persze ki tudja, hogy magát is lelőné-e, ha már látná, hogy milyen csúnya látványt is nyújtunk mi ottan a konyhakövön szétloccsant agyvelővel.

HarmoNet tipp: Boldog párkapcsolat és családi élet vár Rád? - Életed IV. szobájából megtudhatod! >>

Ha az olvasó eddig jól figyelt, akkor talán emlékszik arra a szokatlanul fájdalmas tényre, hogy fél éves kora óta egyedül nevelem a gyerekem. Nagy-nagy összekötöttség, már-már sokáig tartó szimbiózis és egymásra utaltság alakult ki a lányom és közöttem az évek során.
Olyan szoros volt ez a kötelék, melyből teenager lánykám csakis a legnagyobb robbanással tudta, akarta kitépni magát, tegyük hozzá sikeresen.

Érik a... szőlő, szilva, alma, meg a gyermek
Nyolcadikos kora óta lényegében nincs beleszólásom az életébe. Vízöntő jegyében születvén, egy nyilas aszcendenssel megspékelve (igen szabad, független jegypárosítás), amúgy se lehettet sok reményem abban, hogy majd egy csendes, rendes, alkalmazkodó, rám figyelő gyerek és fiatal lesz az én kislányomból, és a már három éves korától eredeti ötletekkel sziporkázó agyacskája, eleve elrendelte a valamikori leválás vulkanikus erejét.
De hogy közben hogyan és milyen eszközökhöz folyamodik, azt én magam se hittem volna.
Álmaimban se gondoltam volna, hogy egy az egyben az apja módszereit használja majd ellenem, amikor soha nem éltünk együtt az apukájával igazán - eljátszotta az ő szerepét.


Vasárnapi apuka volt Gyuri, megfűszerezve a láthatásokat férfi hisztériákkal, teljes meg nem értéssel és az én folyamatos bűnbakolásommal. És most itt áll előttem ez a valamikor aranyos kisgyerekem, és ugyanazt mondom, mint, amikor megszületett: íme, itt van a Gyuri, csak egy tizenéves lány formájában.
Hát kérdem én, hogy lehet ez?
Ezoterikus és spirituális tanulmányaim, valamint mélyenszántó tapasztalataim alapján arra gondolok, hogy a feladatot, amit az apja hozott elém, nem oldottam még meg, azért kapom újra, a lányom szemében és személyében… De hogy ő hogy lehet ennyire genetikusan meghatározott, azt nem is értem. Amikor nem nevelődött bele ez az egoista viselkedés, a másik ember, ezesetben én, a gyengébb semmibe vevése, lenézése, és pszichikai terror alatt tartása…

Ha a szavakkal ölni lehetne, akkor a Gyurika már régen többszörös gyilkos és anyagyilkos is lenne, mondotta volt párom édesanyja, aki azt állítja, nem vesznek össze soha máskor a fiával, csak és kizárólag akkor, ha beszélnek egymással vagy ha találkoznak… Jó vicc.


Én azért szerencsére nem mindig veszem össze a lányommal, ha beszélek vagy találkozom vele. Talán azért is, mert én nem vagyok egy veszekedős típus, és a halak jegyében inkább a csendes, sírós mártíromságra vagyok hajlamos, mint az agresszív kirohanásokra, bár apám ágán én is beszerezetem ilyes tulajdonságokat. Jé! Nahát! Én sem estem messze a fámtól.

A fa, mint szimbólum
Az apa, a fa… Egy jólismert pszichológiai rajzos tesztben, a fa jelképezi az apát… Kell még rajzolni mezőt, házat, kerítést, ösvényt, kígyót, napot, és mindnek van szimbolikája. A fa az apa (többekközött) Nézd meg milyen fát rajzol a gyereked vagy akár te magad… 

HarmoNet tipp: Nem tudom, hogy hol vagyok otthon... - Gyökértelenül testben és lélekben >>

Szép nagy? Van gyökere, levele, virága? Árnyat adó nyugodt fa, vagy rád zuhanó, törött ágú rozzanat csupán… 
Nem tudom, milyen fát rajzolna a lányom, de az biztos, hogy nagy hatással van az apja az életére, az életünkre. Hiába a válás, kicsiben még mindig itt van velem az exem a lányom személyében és vele együtt a speciális megoldandó feladat, az agresszor, diktátor  és a mártír, elnyomott, bűnbakká kikiáltott ember lehetetlen helyzete.

Így aztán, ha úgy szól, olyat tesz, azt mondja, vagy írja, vagy gondolja, amit és ahogy az apja, amiről neki fogalma sincs, akkor én egyszerűen csak Gyurikámnak szólítom vagy néha Irénke néninek is, ha az apja anyja, azaz az ő nagyanyja viselkedése jön elém...


Bibék és porzók - avagy minden alma két fa terménye
Magamat csak akkor látom benne, ha őszintén elkeseredve sír, és ha igazságtalan bántások és sérelmek következtében összetörik a szíve…

De akkor annyira szép és igaz lesz, hogy nem szólítom az én saját nevemen, nehogy azt higgye, ki akarom sajátítani a jó oldalait és a magaménak akarom betudni mindazt, ami szép és jó benne, és az apjának betudni mindazt, ami csúnya és rossz benne. Mert ha így tennék, akkor én is nagyon igazságtalan lennék és alapvetően hamis. Van ugyanis sok jó abban, hogy olyan, mint az apja, csak ne velem és ne rajtam gyakorolná. A nagyvilágban kell is, hogy meg tudja magát védeni, és szót emeljen magáért, hogy határozottságot és erőt sugározzon.

Az agressziót változtassa át olyan erővé, amivel ki tud állni magáért és másokért egyaránt, főleg a gyengébbekért. A diktátorságot pedig vezető erénnyé alakítsa, és vezesse a saját életét elsősorban, aztán azokét, akik hagyják.

Az alma tehát akkor is ugyanolyan, mint a fája, ha térben és időben messze esik tőle, de a gyökerük ugyanaz. Azonban, ha a rothadás jeleit észleljük rajta, idejében mentsük meg, hogy ízletes, élvezhető gyümölccsé váljon a saját és mindenki más örömére. Már ha meg lehet változtatni egyáltalán egy földre esett gyümölcsöt...

Bors Mari MIRA