Érdemes túlórázni? - Terítéken az őszinteség

Megéri-e akár a munkaadónak, akár a munkavállalónak, hogy megfejelje a napi 8 órányi munkát akár egy fél órával is? Mik a hatásai annak, ha valaki a kora reggeleket, ebédszüneteket, esti órákat is folyamatosan az irodában tölti? Hatékony-e a napi 8 órán túl végzett munka? Mit nevez egyáltalán a törvény túlórának, túlmunkának?

Definíció
A túlórát, vagyis rendkívüli munkavégzést a Munka Törvénykönyve ekképp definiálja: „Rendkívüli munkavégzésnek minősül a munkaidő-beosztástól eltérő, a munkaidőkereten felüli, illetve az ügyelet alatti munkavégzés, továbbá készenlét alatt elrendelt munkavégzés esetén a munkahelyre érkezéstől a munkavégzés befejezéséig - ha a munkavállalónak több helyen kell munkát végeznie, az első munkavégzési helyre érkezéstől az utolsó munkavégzési helyen történő munkavégzés befejezéséig - terjedő időtartam... A munkavállaló napi munkaideje a rendkívüli munkavégzéssel együtt a 12 órát, heti munkaideje a 48 órát nem haladhatja meg.”

Általános felvetések
Napi nyolc órát koncentrálni, aktívan teljesíteni bizony nem kevés energiát igényel. Zűrös időszakokban, záráskor, projektek befejezésekor, stb. a munkamennyiség megköveteli a megfeszített munkatempót, a túlmunkát. Ilyenkor az ember jobbnak látja valóban bent maradni, és amíg csak lehet, hajtani. Az ilyen időszakok végeztével aztán hátradőlhetünk. Ám mi van azokkal, akiknek szokásává vált az irodában maradni este 8-ig, 10-ig? Vagy azokkal, akik olykor ott is alszanak? Említhetném akár a hétvégén is munkába járókat.


Felmérések igazolják, hogy azok, akik sokat túlóráznak - és ezzel együtt sok stressz éri őket - előbb esnek depresszióba, kapnak infarktust, szenvednek álmatlanságban, vagy éppen a vérnyomásuk van folyton az egekben. A munkahelyi stressz okozta problémákat kutató 2007-es Világgazdaság - Hewitt Legjobb Munkahely Felmérésében említés esik még emésztési problémákról is! Hosszú távon ez lecsökkenti a dolgozó munkapotenciálját, kimerül, tudata is beszűkül, hiszen nem érik más impulzusok, csak az irodaiak.

Nézzük, hogy is indul – általában, és csupán teoretikusan – egy dolgozó napja! 9:00-kor még nincs az irodában, de 9:10-re beér. 9:30-ig megkávézik. A délelőtti munkavégzés alatt koncentrál, átgondolja a felmerülő új tennivalókat, gyorsan halad. 11:00 körül eszik egy falatot, ismét munkába merül, majd 13:00 és 14:00 között hosszan ebédel. Ebéd után kissé lelassul, nehezen összpontosít, így délután is kávézik, ezzel is elvéve némi időt a napi munkától, viszont a munkanap zárásáig ismét frissebb egy kicsivel. Sajnos ez nem elég, nem végez a teendőkkel időben, így 19:00-kor az órájára pillant, és még ráhúz egy félórát, de már igazán nyögvenyelősen. Összességében elmondható, hogy 4-5 órányit volt hatékony, a maradék 3-ban pedig átlagosan, vagy az alatt teljesített. Ezzel semmi gond, hiszen emberek vagyunk, viszont az egyértelműen kiviláglik, hogy míg a másfél órányi túlmunka kifárasztotta és igazán produktív sem volt, vagyis sem ő, sem a vállalat nem profitált a dologból.

HarmoNet tipp: Minden vigasza és öröme - a munka? Lehet, hogy munkaalkoholizmustól szenved?  >>

A helyes időbeosztás, kicsit rövidebb szünetek, viszont hazaérkezés időben sokkal produktívabb munkanapokat szülnek. Egyesek nehezen priorizálják feladataikat, így elaprózzák magukat, míg egyes vezetők, pedig külön örülnek a lelkiismeretes túlórázóknak. Pedig eredmények azt igazolják, hogy a rugalmasabb munkaidő és a rekreációra fordított órák hosszú távon eredményesebbé teszik a kollégákat…

Külföldön és idehaza
Amerikában, a Nyugat-Európai országokban a vállalatok már gondot fordítanak a rekreáció elősegítésére, és nem a munkában töltött órák a mérvadóak, hanem az eredmények, amiket a munkavállalók felmutatnak.


Ezekben az országokban a dolgozók nem tartják magukban, ha valami bántja őket, vagy frusztrációt okoz. Lehetőségük van nemcsak megvitatni problémáikat, hanem érdemben elérni is valamit. Így kevesebb feszültség éri őket, ami által teljesítményük javulhat, illetve nem alakulnak ki bennük munkával kapcsolatos pszichés vagy fizikai betegségek, vagy mégis?
Ma már nemcsak Japánban valósul meg a feszített munkatempó, hanem a Világ szinte minden táján társadalmi elismerésben részesül az, aki vérverejtékkel robotol. A szorgalom természetesen erény, de egyre többen viszik túlzásba a túlórázást, a legtöbbször eredmények nélkül.

Még a főiskolai éveim alatt találkoztam egy valaha az iskolámban végzett lánnyal, aki péntek este egy közös programot hagyott ott, mondván, még vissza kell szaladnia az irodába egy órácskára, mert nem végzett mindennel. Meghökkenve bámultunk rá, hogy komolyan gondolja-e. Komolyan gondolta. Ez a lány tökéletes megtestesítője a munka-alkoholistának, a napjainkban lassan népbetegséggé váló kórnak.
Maga a munkaalkoholizmus elnevezés Wayne Oates amerikai kutatótól származik; de a jelenséget először Ferenczi Sándor pszichoanalitikus ismertette a nagyérdeművel, igaz akkor még „vasárnapi neurózisnak” nevezve a munkamegvonás tüneteit.
A munkaalkoholizmus elkerülése nemcsak a munkavállaló, hanem a munkáltató számára is fontos, hiszen a kimerültség, az alvászavar, az elmagányosodás mellett olyan stressz betegségek is megjelenthetnek, amelyek jelentősen csökkenthetik a teljesítményt. Az olyan végletes, illetve végzetes betegségekről nem is szólva, mint a magas vérnyomás, az elhízás, a szívinfarktus vagy az agyvérzés.
Barbara Killinger kanadai pszichológus Munkamániások című tanulmányában ekképp ír a munkamániáról és a mániásokról: „Életforma, vagy életforma-betegség, netán szenvedély. Ők azok, akiknek nem elég a 8 óra munka, 8 óra pihenés és 8 óra szórakozás, hanem tizenöt órát dolgoznak. Számukra a munka olyan, mint rosszabb társaiknak a kokain.”


A csapda
Mi is a gond a munka-alkoholistával, ha egyszer annyi időt tölt szorgalommal az irodában? Az igazi különbséget az határozza meg a sokat dolgozó emberek között, hogy az illető csúcsteljesítő, vagy gyengén teljesítő-e. A csúcsteljesítők jól teljesítenek, szeretik munkájukat, de nem megszállottak. Van családi életük, barátaik tudják, hogyan kell kihasználni a rendelkezésre álló időt, mikor szükséges szüntet tartani, és hogyan élvezzék az életet. El tudják viselni azt, ha a dolgok egy kicsit kicsúsznak a kezük közül és nem megszállottjai a tökéletességnek. Mentálisan egészségesek; keményen dolgoznak, mivel ez elégedettséggel tölti el őket.

Ezzel szemben a gyengén teljesítők sokat foglalkoznak a részletekkel, és maguk függenek a munkától, nem pedig a munka tőlük. Gyakorlatilag mindent ellentétesen végeznek, mint a csúcsteljesítők: feláldozzák ismerősi, baráti kapcsolataikat, sőt családi hátterüket is munkájuk érdekében, és rosszul tűrik a bizonytalanságot, ingerlékennyé válnak, ha a dolgok nem kiszámítottan mennek.
A két csoport között a legfontosabb különbség a motiváció forrása: a csúcsteljesítőknél a munkájuk iránt érzett elkötelezettség, míg a munka-alkoholistáknál a hibázástól való félelem a motivátora a rengeteg robotnak.

HarmoNet tipp: 5 hasznos tipp a hatékony irodai munkavégzéshez >>

A megoldás
A munkamániásnak magának kell beismernie, hogy mi a problémája. Amíg ez nem történik meg, folyton orvoshoz fog járni, ilyen-olyan panaszokkal, mint hasfájás, vagy állandó fejfájás, esetleg gyakori szívdobogás, és a tüneteket a doktor sorra kezeli majd. Szerencsés esetben az orvos rádöbben, a fizikai tünetek mögött lelki panaszok állnak. Azt olvastam, hogy ha valaki fel is ismeri magán, hogy munka-alkoholista, sokszor inkább átvált egy másik kényszerre, például mániás sportoló válik belőle.



Gyakorlati lépések a gyógyulás felé
Az amerikai Workaholics Anonymous szervezet szerint igen egyszerű eszközökkel fel lehet lépni a függőség ellen:
  1. Csak szépen sorban! Az elvégzendő feladatok között sorrendet kell felállítani. Kihagyni azt, ami nem ránk tartozik, és akár szembenézni azzal, hogy éppen nincs semmi teendőnk.
  2. A helyettesítés elve, vagyis új tevékenységet csak úgy végezhetünk, ha régieket már elhagyunk.
  3. Koncentráljunk! Egyszerre csak egy dolgot szabad végezni, viszont azt sok energiát megmozgatva.
  4. Ütemezés. Határozzuk meg előre a munka tempóját. Mielőtt egy új feladatba kezdünk, ellenőrizzük le, hogy elegendő energiánk van-e az elvégzésére.
  5. Elfogadás. A munka minden, vagyis bármilyen kimenetelű eredményét el kell fogadni. A türelmetlenség, a rohanás és a tökéletes munka hajszolása hátráltatja a felgyógyulást.
  6. Pihenni emberi dolog. Kötelező időt szakítani a feltöltődésre: mozira, színházra, családra és természetesen az alvásra! Segíthet a sport, a jóga, a természetjárás egyaránt.

Mesterházy Fruzsina
Job-Center Személyzeti Tanácsadó
www.job-center.hu