Női dervisek - tánc, tudatállapot Isten színe előtt (Videóval!)

Perzsia, ma Irán, nehezen látogatható, mert olyan titkokat rejt, ami miatt hol a nyugati nagyhatalmak próbálják porig rombolni, hol pedig északi szomszédja próbálja "felszabadítani", mint egykor minket is. A történész azonban vállalja a nehézségeket, és előítélet nélkül megkeresi a kapcsolatokat, hogy megismerje a számára fontos titkokat - fegyverek nélkül - amint egykor Körösi Csoma Sándor behatolt a titokzatos Ázsiába magányosan, fegyvertelenül. A derviseket leginkább az Egri csillagokból ismerjük, most menjünk közelebb hozzájuk, hiszen számunkra is vannak hasznosítható titkaik. Talán magunk is dervisek vagyunk.

Ha moszlim nőkre gondolunk, mindig a kendő, a tetőtől talpig textilbe zárt világ sejlik fel, s nem is képzeljük mögötte a kislányok, majd fiatal nők életörömét, tánckészségét. Jobb is így, mert ahová a nyugati kamera, tévé bejutott, ott megszűnik a nemzeti jelleg, pénzzé válik a titkos tudás. Mindenki a Titok-ból szeretne gazdagabban élni, nem a belső harmóniát kutatja.

A női dervistánc a belső harmóniáról, az Istenséggel való egyesülésről szól nem a tankönyvek módszerével, hanem a hosszú erkölcsi önfegyelem által elsajátított gyakorlattal. Azt pedig nem lehet megvásárolni.


Szema
Iránban a nőknek nem szabad énekelni vagy táncolni mások előtt. Otthon persze, kis koruktól édesen ringatják a csípőjüket, sőt a nyugati diszkókban láthatunk párokat is, akik ugyan kis távolságban egymástól, de igen csak egy ütemre mozgatják karjukat, derekukat. 
Iránban azonban távoli, eldugott falvakban élnek, tanulják a hagyományt a dervisnők.

Az iráni nők évszázadokon keresztül gyakorolták ezt a rítust, a hétköznapi irániak számára titkos maradt. A Szema, a dervistánc a halál hangjával kezdődik, amikor a dervisnők Allah nevét kezdik el ismételgetni dob kíséretében.

A dervisek a Szemát azért gyakorolják, hogy a hétköznapi tudatállapoton túljutva magasabb tudatállapotba jussanak, túl az anyagi világon. A szívében minden dervis érzékeli Isten jelenlétét. Mikor visszakerülnek a hétköznapi tudatállapotba, bemennek a mauzóleumba, hogy ott csendben imádkozzanak.
Imádkozás után együtt esznek kint a szabadban.
A vezetőjük, Halifashana elmondta, hogy a dervisek világa a világi életről való lemondásról szól, Isten örökké való jelenlétéről.

HarmoNet tipp:
Táncőrület - vitustánc - táncmeditáció >>

Tökéletesedés

Azt mondják, e gyakorlat hétszáz éves múltra tekint vissza, bár egyes bizonyítékok szerint ennél sokkal régebbi. A dervisek gyakran esznek transz közben parazsat, és olykor meg is vágják magukat. Belső tűz ég bennük, és semmiféle fizikai fájdalom nem érheti őket. Nem sérülnek meg, ez a rítus a hitük megerősítését szolgálja. 

A vezetőjük egyszer csak fölállt, és parázson kezdett táncolni. A többiek ezen megbotránkoztak, mert európai idegen előtt ez tiltott, még akkor is, ha nő az illető.

Meditáció, ima, zene, tánc és szimbolikus mozdulatsorok a Szema elemei. Az Igazság felé fordulva a gyakorló a szereteten keresztül fejlődik, túljut saját egoján, megleli az igazságot s a Tökéletes trónusa elé érkezik.


Ám nem cél kilépni a világból. A dervisnő a tökéletesedés által fogja szolgálni az emberiséget a földön. Visszatér, mint megtisztult asszony. A lelki öröm készíti föl a gyakorlót az inspiráció, az áldás vagy a különböző erők befogadására. A fejlett szufi számára ez a megszakítatlan békesség állapota, amely minden bűntől megtisztít.

A szufi eksztázistechnika további fontos vonása, hogy ez nem öntudatlan állapot, közben teljesen tudatosan meg kell élni a környezetet, a testünket. A koncentráltság, egyensúly és a szilárd alapok olyan pilléreket jelentenek, amelyekre élete szerves részeként mindig támaszkodhat.

HarmoNet tipp:
Párhuzamos világok >>

A rítus

Hosszú ruhákba, fejkendőkkel takart asszonyok jönnek be, férfizenészek kíséretében. A vezetőjük leül szemben az asszonyokkal, akik háromszor körbejárják a teret, és közben folyamatosan hajlonganak. Felső ruhájukat levéve leteszik az egojukat, majd megcsókolják a vezető kezét. Megkezdődik a keringés. Ezt imádságok szakítják meg, óvatosan vigyáznak egymásra, nehogy elszédüljön valaki. Végén a ho szót recitálják, ami Isten összes nevét jelenti. Amikor leülnek, újra felveszik a felső ruhájukat is. A tanítvány (murid) s a Legfelsőbb Lény viszonyainak tudatosítása, elgondolása és meditációja segíti a szufi gyakorlót állhatatossága fenntartásában.

"Egy út létezik: a korlátozott én szembesítése a Végtelennel, ami a halandót halhatatlanná teszi. Ebben rejlik minden tökéletesség." (Hazrat Inayat Khan)



Kenyérsütés
Ezt is közösen csinálják, maguk készítik lepényszerű kenyereiket, közben kezükkel is körbeveszik a tüzet. A tűzzel való állandó kapcsolat hozzátartozik az életükhöz. Maga az étkezés is szertartás: itt a föld javaival egyesülnek. Úgy tartják, az eksztázis éppúgy az igaz gyakorló mellé szegődik szekuláris cselekedetei során, mint szakrális tetteiben, hiszen mindenben az imádott Teremtőt látja, s tudja, hogy az Egyetlenegy szerető és gondoskodó figyelemmel kíséri mindenki lépteit. Amennyiben a gyakorló tetteiből hiányzik az öröm, csak imitálja a szent cselekményeket és a lelki fejlődésnek éppen a legfontosabb mozzanatát szalasztja el.

Alázatos és szerény szolgái ők Istennek, a kinyilatkoztatásnak és a tanítóknak, sőt, az egész teremtésnek; a Békesség, a Szépség és Szeretet igaz hívei.

Dobosy Ildikó