Vigyázz a kutyákra! Petárdaveszély!

Minden évben hangos a sajtó, - televízió, rádió, internet - attól, hogy a kutyákra vigyázni kell. Mégis, sok ostoba ember semmit nem tesz azért, hogy kutyáját megnyugtassa! Segítünk, hogyan vigyázz jól a kedvencedre!

A városi és vidéki környezetben egyaránt a kertben tartott kutyák vannak nagyobb veszélyben - bár látszólag őket védi a kerítés. Ilyenkor gyakori, hogy félelmükben kiássák magukat, világgá futnak, felkötik magukat a kikötésre szolgáló láncra, vagy éppen pajkosan felkapják a kertbe behajított petárdát.

Miért fél még egy erős idegzetű kutya is a petárdától?
A fegyverdördüléshez, a szokásos városi zajokhoz (fékcsikorgás, defekt, konyhai csörömpölések) fokozatosan hozzászoknak ebeink, azok legtöbbje nem folyamatos, és egy irányból jön, a kutya számára betájolható, kezelhető. De a tűzijáték sivító hangja más, a kutya számára szokatlan, érthetetlen és félelmetesen erős fényhatás kíséri, ami körülveszi őt, úgy érzi, nincs menekvés. Ugyanez a helyzet a petárdával - általában több irányból is jön robbanás, és nem csak hanginger, hanem légnyomás változás is kíséri, amit kutyáink érzékelnek és nem értenek. Sajnos még azokat a kutyákat sem érezhetünk teljesen biztonságban, amelyek abszolút szilárd idegrendszerűek és tapasztaltak a hasonló rendkívüli helyzetekben: még mindig ki vannak téve ostoba "humanoidok" tréfájának, akik esetleg hozzávágják a petárdát a kutyához, vagy a házához, stb.

Mit tehetünk? A kutyánk megóvásának 7 pontja
- A kertben lakó kutyákat Szilveszter délutántól (vagy amikortól az idióták petárdázni kezdnek) zárják be garázsba, pincébe, valami olyan helyre, ahova lehetőleg a hang csökkentett mértékben szűrődik be, és ami minden oldalról- fölülről tökéletesen zárt és kívülről se dobható be semmi. A kutya kapja meg itt egy ismerős "gazdiszagú" tárgyát, és figyeljünk arra, hogy ne tudjon kárt tenni semmiben, például ne ugorhasson fel az autóra, stb.

- Hívjuk fel az állatorvost, és bódítsuk el enyhén a kutyát, ha rettegése ezt indokolja. (Vannak kutyák, amelyek extrém erősen félnek, ez elsősorban rájuk vonatkozik.)

- Vigyük át a kutyánkat olyan baráthoz, rokonhoz, aki Szilveszterkor nem megy bulizni és végig vigyázni tud a kutyára, vagy maradjunk a kutyánkkal, és menjünk később „pótszilvesztert” tartani. Szervezhetünk kutyás házibulit is, ahová a kutyákat is hozhatják a haverok, így sokkal kevesebb a veszély.

- Még a legbátrabb kutyát, a legcsendesebb környéken is csak pórázon, csak bilétával a nyakában sétáltassuk.

- Ha más kutyás nem hallotta ezeket az intelmeket, nyomtassuk ki ezt a cikket, dobjuk be a levélládájába, vagy adjuk oda neki, esetleg beszéljünk a témáról a kutyasétáltató helyeken! (Ha kutyasétáltató helyre petárdázók mennek be, célszerű valamelyik nagyobb kutyával sarokba szorítva őket, reprezentatív kiselőadás formájában ismertetni velük, hogy a félelemtől elfutni nem is annyira nagyon jó poén. Hiszen amit ők éreznek, sarokba szorítva, patthelyzetben, azt érzi a kutya is, csak ő nem tud visszafutni anyucihoz!)

- Ha pánikban rohanó kutyát találunk, fogjuk be, hirdessük meg az Internetes gyűjtőoldalakon, tartsuk magunknál, amíg a gazdája érte nem jön. Készítsünk a kutyáról plakátokat, helyezzük ki a környéken, jelezzük minden nagyobb állatvédő egyesületnél, hogy kutyát találtunk. Gondoljunk arra, hogy a ha a mi kutyánk futna riadtan az utcán, mi milyen magatartást várnánk el a többi embertől vele szemben, és cselekedjünk úgy!

A petárdázó személyek pedig bűncselekményt követnek el.