Csodás napra virradt: Ünnepeljük együtt a megszállást!

A modern kor gyönyöre, hogy nem csak a legidiótább és legfeleslegesebb dolgoknak, hanem a legdurvább és legszentségtelenebb eseményeknek is képesek vagyunk ünnepnapot szentelni. Ahhoz hasonló ez, mint amikor egy híres személy születése, megjelenése, élete helyett halálára emlékezünk. Mit szólnánk, ha egy mészárlási eseményt nem fájó megemlékezésnek, hanem felszabadítási ünnepnek nyilvánítanák vezetőink?

A vélemények e kérdésben durván, cenzúrázatlanul csapnak össze fórumokon, blogokban, az Interneten. 1958. március 17-én elviselhetetlenné vált Tibet számára a Kína által való megszállás. Az évek óta tartó állapotok lázadásokhoz, gerillaharcokhoz, később pedig, durva megtorlásokhoz vezettek. Március 17-én a Dalai Láma távozni kényszerült országából 18-án pedig gyakorlatilag durva kínai diktatúra valósult meg Tibet szerte.



2008-ban, a békésnek titulált tibeti nép felkelt a kínai uralom ellen, ezt a felkelést szintén leverték, s feloszlatták, ám a pekingi olimpia kapcsán, Kína humánus bánásmódot ígért a tibetiek számára, demokráciai újdonságokkal kecsegetett.
Ezek a reformok nem valósultak meg a tavalyi év során, s egyelőre nem tudni mikor vezetik be őket. Ezzel szemben Kína szigorú lépésre szánta el magát, a megszállás dátumát ünnepé óhajtja nyilvánítani, méghozzá örömünneppé, a jobbágyság alól való felszabadítás ünnepévé.

Tibet miért nem kér ebből?

Tibet, helyzeténél és fekvésénél fogva, évszázadokon át viszonylag érinthetetlen terület volt - ám elsősorban nyugat számára. A mongolok Kínát és Tibetet egyaránt megszállták, ám a vallási hagyományokat, Tibet gyöngyszemét, meghagyták, sőt maguk is követték. Kína és Tibet helyzete később tisztázatlan volt, a helyi tibeti lakosságnak - talán mondhatjuk azt - még egyfajta stabilizálást is nyújtott, legalábbis kezdetben, a kínai katonák jelenléte.


Tibet valójában maga is óhajtotta a kínai megszállást, de koránt sem abban az értelemben, ahogy ez megvalósult. India angol uralom alatt, maga volt a virágzó Kánaán a nyugat számára, ám a helyi politikai állapotok miatt, illetve Tibet kecsegtető volta miatt, az angolok Tibetbe is átvonultak, s az ő kiűzésükre, Tibet valóban kérte Kína segítségét.

A történet pikáns fordulatot vett, amikor Kína, segítségével együtt, gyakorlatilag egyfajta megszállást hajtott végre az országban, s felségterületének ismertette el Tibetet az angolokkal szemben. Ez a szerződés gyakorlatilag egy árulás volt Tibet számára, egy nem várt fordulat. Az autonómia lehetősége természetesen fennállt. Egy gyakorlatilag vallási országnak nem esett nehezére a világi irányítás elengedése. Ugyanakkor nyilvánvaló volt, hogy egy ország nem pusztán autonóm terület, hanem csupa nagybetűvel értendő módon, állam az államban, hiszen a nyelv, az írás, a vallás összetartja a népet.

HarmoNet tipp: Vége a szabadságnak, Kína ismét blokkolja az internetet >>

Az iskolák, az oktatás, ezért kínai nyelvre váltott, a hivatalos ügyeket kínai nyelven lehetséges elintézni a vallás gyakorlása pedig, körülményes.
Az átlagembereknek, akik már nem vallást és hitet, hanem modern kort és élvezetet akartak világukba, ez egy átmeneti megkönnyebbülést is jelentett, egy fellélegzési időszak volt ez. Ugyanakkor bizonyos tartományokban, és különösen a vallási helyekkel és szentekkel szemben, durva és véres akciókat hajtottak végre.



Kína nem enged

Kína idővel világossá tette a nagyvilág számára, hogy nem engedi el Tibetet, nem hogy önálló államként, igazából az autonóm területet megillető kérdésekben sem óhajtja betartani azt a 17 pontos paktumot, amely egyfajta szellemi függetlenséget biztosítana a terület lakói számára.

Tibet megszállásának okáról számtalan elmélet látott már napvilágot. Mindközül a legvalószínűbb, hogy geostratégiai okokból óhajtja magának a területet Kína. Mások szerint atomtemetőnek használják a térséget, ami emberjogi szempontból elfogadhatatlan, s megint mások szerint Tibet, a maga népsűrűségével, Kína élelmezésében és a túlnépesedés lehetetlenné vált kezelésében segíti az államot.

HarmoNet tipp: A Dalai Láma 1957 óta imádkozik értünk  >>

A Dalai Láma az előbbi ellen szót is emelt.
Az ország ugyanis fekvésénél fogva viszonylag kis lélekszámú, ám ennek a népességnek elegendő táplálékkal szolgált. A helyben állomásozó katonák etetése és ellátása azonban komoly gondokat, helyenként éhezést váltott ki. Az utóbbiról inkább a helyben élő, gombamód szaporodó kínai családok tudnának mesélni. Mindenesetre igen tanulságos, hogy az autonómiát, és békés kulturális vezetést kért tibeti tartomány kérései olyannyira nem lettek figyelembe véve, hogy Tibet irodalma gyakorlatilag kínai nyelvű, s a nyugatról beáramló kultúra Kína által cenzúrázott.



Tisztább képet keletről

A teljesség kedvéért megemlítendő az is, hogy Kína fellépése Türkmenisztánban is hasonló, ahol a személyiségi jogok komoly csorbát szenvednek - időről időre.

Kína politikájával és a valamit valamiért felfogásával, a védelmet hatalomért elképzelésével, bizonyos feltételek mellett talán nem is lenne probléma, az egyezmények egyoldalú betartatása azonban már a súlyos hiba tárgykörébe esik. Mindezek után az a húzás, hogy Tibet örömünnepként tekintsen megszállásukra, és egyes honfitársaik meggyalázására, vezetőjük megszökésének szükségességére, egy groteszk, abszurd, mi több, pofátlan elképzelés! A hatalom eléréséhez, persze kiváló megoldás, hiszen néhány évtized alatt ezáltal megváltoztatható egy nemzet múltról alkotott képe, emlékezete, s ezáltal a még ellenállni kész tömegek hozzáállása. Egyet azonban az ünnep bevezetője, a tudatlan tervező elfeled: a fájdalom nem felejthető.

Fodor Kata