Transzcendentális uszoda: Sport és spiritualitás!

Az ember akkor kerülhet a legközelebb a repülés élményéhez, ha a víz alá merül. A testünk relatív sűrűsége eléggé megközelíti a vízét ahhoz, hogy úgy suhanjunk benne, ahogy a madarak vagy a pillangók a felszín feletti három teljes dimenzióban. Marcus Low, a Health24 szakújságírója saját bőrén tapasztalta meg, mit is jelent elkezdeni az úszást, mint sportot. Az alábbiakban az ő írását olvashatják.

Ez az a fajta értelmetlen absztrakció, amivel elkápráztathatom magam útban az uszoda felé, sok-sok áthenyélt év utáni első úszásom előtt. A kiábrándító igazság viszont az, hogy nem tudományos érdeklődésből választottam ezt a sportot, hanem hogy a középkorú férfiak rozsdásodó izületei ellen óvjam meg 29 esztendős porhüvelyemet.

Kezdésnek...
A Health24 600 métert 6 hét alatt című, kezdőknek szóló programja azt tanácsolja, hogy az első napon 250 métert ússzunk, mely egy 50 méteres versenymedencében 5 hosszt jelent. Az első hajnalon, pontban 7 órakor a Sea Pointi Pavilion uszoda bejárata előtt makacsul eltökéltem, hogy meg sem állok 400 méterig.


Az első néhány hosszt nehézségek nélkül megtettem. Ezután a fáradtság erőt vett rajtam, melyet minden, valamire való sport közben megtapasztalhat az ember. Ahogy a fáradt focista is egyre kevésbé pontosan céloz, úgy a kimerült úszó is inkább csak kínlódva csapkod össze-vissza. Elfelejtjük az úszók mondókáját: Egyik kar a másik fölé, egyik csukló a másik fölé, a fej a két felkar között, lábfejek leszorítva. Az energiatakarékosság hanyag pocsékolásba csap át. A mozdulataink egyre rövidebbek és sutábbak lesznek. A láb is elgyengül, és azt vesszük észre, hogy a medence közepén lélegezni is elfelejtünk, és elátkozzuk azt a percet, amikor a jó meleg ágyikót a hideg vízre cseréltük. Az úszóisteneknek hála azonban az állóképesség és a technika is fejleszthető.

A meditatív meg a macsó
Világéletemben azt hittem, hogy kétféle úszó létezik: az egyik a tesztoszterontól duzzadó macsó, aki sugárhajtású rakétának hiszi magát, mint pl. Michael Phelps és Ryk Neethling, akik úgy hasítják a vizet, mint a szteroidokon tartott cápák. Tinédzserként egy darabig magam is közéjük tartoztam, mikor megdöntöttem az iskolai rekordot mellúszásban. Sajnos ebben ki is merültek a sportsikereim.

HarmoNet tipp: Gyermekjóga: Spiritualitás és mozgás magzati kortól >>

Nagyon gyorsan a második kategóriában találtam magam. A sokkal lassabb és nyugodtabb, „bocsáss-meg-hogy-közben-meditálok” típus esetében a gyorsaság helyett inkább a ritmus és a teljesítmény számít. Ha a kissé különc japán író össze tudta hasonlítani a maratoni futást a regényírással, ugyanezt megtehetné az úszással is. Az íráshoz hasonlóan ez a fajta úszás is egyfajta magányos cselekvés. Ahogy le-föl úszkálunk, néha egy-egy pillantás vethetünk a szomszédos pályán úszókra. Ha egyszerre fordulunk, talán még a szemkontaktus is létrejöhet köztünk, de egy pillanattal később újra magunk maradunk a mindent felemésztő ritmussal és a továbbhaladás vágyával.

Kopp-kopp-kopp a billentyűzeten.



Mindez teljes egészében nyilvánvalóan fizikai: a belégzés a szájon át, a kilégzés az orron át, a gyengülő végtagok, de csak a végső cél lebeg a szemünk előtt. A harmincadik fordulónál már úgy érezzük, valami külső hatalom kényszerít bennünket arra, hogy folytassuk. Ekkor már nem pusztán úszunk, hanem mítikus eposzba illő cselekedetet hajtunk végre.

HarmoNet tipp: Fitness szakértőnktől: Függő vagy? - Legyen szenvedélyed a sport! >>

Medencében a szellemi tenger
Mindegy, minek nevezzük, sokan talán észre sem veszik, de van valami különleges abban, ha elérünk erre a pontra. Ha transzcendentális magyarázatot akarunk rá adni, talán a személyiség körül kell keresgélnünk. Teljesen mindegy, hogy csak az agyban lejátszódó kémiai reakciókról van szó, vagy a testünkkel való különös szembehelyezkedésről, ez az, amiért különösen vonzódom ehhez a sportághoz.

Ismét az öltözőben ülök egy fárasztó edzés után. A fejem a kezemben, reszketek, hányinger kerülget. A lábam ég a kimerültségtől. Utoljára öt éve úsztam magam ebbe a másik tudatállapotba. Ezt az árat kell fizetni azért, ha be akarunk lesni a mennyország kapuján. Nem tehetek mást, addig folytatom a fájdalmas küzdelmet a testemmel, míg a fáradtságtól újra meg nem tapasztalom ezt a transzcendentális jelenséget.

Medipress