Kreténeket nevelünk? - Oktatási reform kegyetlenül őszintén

Elnézést kell kérjek a tisztelt Olvasótól, hiszen erősen kezdem soraim, azonban az állapot szinte tűrhetetlen. Használhatatlan, akadémikus, száraz, tárgyi túltudományosított tudással tömjük csemetéink fejét, idegrendszerét, és a használható ismeretek elmaradnak. Létezik kiút? Filozófiai szócsavarás helyett konkrét ötletek!

1. Történelem és a magyar történelem kérdése
A hagyományos magyar oktatásban a gyermekek a történelem óra során saját nemzetük, hazájuk múltjáról, eseményeiről, történelméről és ezzel párhuzamosan, amolyan vegyes váltóban, más országok, vagyis a világ történelméről, s egyéb külső okokról is hallhatnak. A hagyományos oktatás egyik nagy hibája, hogy annyira akar összemosni, egységet elérni, liberális értékrendet elérni, mindenféle kérdésben, hogy nem képes kiragadni egy-egy részt, és jobban megvizsgálni. Ezért javaslat, hogy a gyermekek hazánkban tanulhassanak, külön tanórákon a világi és egységes, nemzetek közötti történelemről, illetve külön elsajátíthassák saját nemzetük történelmét is. Mélyebben elemezve, nagyobb részletességgel, megemlékezve a leghíresebb szereplőkről, résztvevőkről a történelem időfonalán. A részletesebb elemzés, részletesebb megismerést hoz, és a gyermek saját hazájának érdekeit is képes jobban szem előtt tartani, saját népének gondolkodását, miértjeit is megértheti.

Fontos ez azért is, mert a tanuló ezáltal tisztábban lát, jobban képes megérteni a hétköznapi politikát, a mindennapok működését, hazájának államformáját, szervezeti felépítését. A szélsőséges ideológiákkal szemben képes kialakítani egy megértést - helyes felfogást, kerüli ezzel kapcsolatban a tévképzeteket. Puszta hóbortos követés helyett megismeri azok előéletét, korábbi elképzeléseiket, s nem esik bele ideológiai csapdákba. Mindemellett megismeri saját népének korai hagyományait, akár az ősvallással összefonódó elemeit, amely a nemzet közös tudatának alapja.

A magyar történelemórák plusz időt követelnek a gyermekektől, ezért ezeket az óraszámba más tantárgyaktól való idő elcsípésével érdemes létrehozni.



2. Testnevelés helyett: választott sport

A testnevelési órákon elsajátított mozgásforma nagyon fontos alapját képezheti egy fiatal későbbi testgyakorlásának, és a folyamat végzése a legszükségesebb fejlesztéseket adja meg a testnek, az izomzatnak. Ennek ellenére teljesen értelmetlennek tartom a testnevelés görcsös végzését, a kötélmászás, vagy éppen a felülés számonkérését, s az ebből való osztályozást. A testnevelés ilyen irányú végeztetése kellemetlenségeket okozhat azon gyermekeknél, akik kevésbé aktívak, vagy csak nem szeretnek vezényszóra ugrálni. Ellenben a gyermek, kötelezővé tétel nélkül ellustulhat, ezért ösztönözni kell egyfajta mozgásformára.

Erre kiváló a kötelező sportóra, ami a mozgást kezdeményezi, de minőségét nem határozza meg. A gyermeknek minden iskolába különböző sportokra kell lehetőséget biztosítani, ha egy iskola nem tud kellő választékot nyújtani, érdemes környezetében lévő más iskolákkal összefogva, sport órákat tartani. Minden iskolában 2-3 féle mozgás legyen végezhető, a gyermek ez időre átlátogathat a (az általában fizikailag is közellévő) másik iskolába. Kisebbeknél a kíséretet meg kell oldani! A csoportos, és főként a labdajátékok a csapatmunkát, a kombinációs és szervezői készséget, valamint a kommunikációt is javítják.

HarmoNet tipp: A szülő vagy az iskola nevel? - Felelősségvállalás a gyermek körül >>

A kötelező testgyakorlatokat, mivel meg kell szerezni, el kell végezni, ezért mindig a sport óra elején 15 perces bemelegítéseket és kötelező - általános - testgyakorlatokat is érdemes végeztetni.

A sport végzéséhez nagyon fontos információk:
  1. Nem minden gyermek szeret reggel korán sportolni egyből ébredés után, s végképp nem szereti, ha egy kiadós izzadás után tovább kell állnia és még 6 órán keresztül figyelnie a tanár szavait. Tegyük a sportot a nap végére, amikor a koncentráció már alábbhagyott.
  2. Nem minden gyerek szereti a csoportos sportágakat, sem a küzdősportokat, ők a pingpongasztaltól kezdve a kertészkedésig bármit próbálhassanak ki.



3. Magyar nyelv és irodalom

Egy kedves barátom leánya nemrégiben az iskolában az alábbi feladatot kapta: Írni egy fogalmazást a télről, csak névmásokkal. A gyermek 12 esztendős volt. Faggattuk, kérdeztük, hogy mit kellene csinálnia, mert magunk is alig értettük a feladatot (két újságíró). Végezetül hárman közösen összeállítottunk egy fogalmazást a télről, melynek első mondata egy összetettebb kijelentő mondat volt, majd névmásokat használgattunk a mondatokban. Értelmetlen, használhatatlan és zavaros tudást kapott a gyermek. A pedagógus egy olyan feladattal küldte haza őt, amely több volt számára, mint kihívás és nem magyarázta el neki rendesen a feladatot sem, nem adta át a tudást, nem kérdezett vissza, hogy valóban értitek-e gyerekek?! Mikor a gyermek aggódva emelte fel fejét a fogalmazás fölött: Mi lesz, ha rossz jegyet kapok ezért? Csak ezt válaszoltam: Kérd meg a tanárnődet, hogy írjon be az ellenőrződbe, hogy nem készültél fel rendesen, s ehhez csak névmásokat használjon.

Együtt kacagtunk.

A magyar nyelv és irodalom rendkívül fontos tantárgy. Viszont annyira kevesen tanítják hatékonyan. Emlékszem középiskolában egy unalmas, kiégett és mechanikus magyartanárunkat egy fergeteges, lelkes, konstruktív személyre cserélték. Láss csodát, a teljes osztály átlaga - kb. 30 fő – 2 egészt javult!

Magyarórán a gyerekek ma megtanulják a nyelvtant. Mechanikusan, szerkezetekre bontva. Nehéz tudomány, és nagyon kell érteni, hogy ezt a nehéz száraz anyagot, amit a pedagógus, az egyetemen már felnőtt fejjel sajátított el, át tudjuk adni a gyermekeknek. A nyelvtan ma valamiféle táblázatok sora, az irodalom pedig, a híres személyek történelme, nem ösztönző tantárgyak.

(A cikk a második oldalon folytatódik!)
Mit kellene megtanulni a gyermeknek a magyar nyelv óráin?
  1. Jegyzetelni - hosszan, röviden, mert megtanulja kiemelni a lényeget, és képes jól dolgozni később
  2. Fogalmazni - nem csak írásban, szóban is - egy kultúrembert megismerhetünk a nyelvhasználatáról, megnyilvánulásairól, ettől csak több lesz a gyermek.
  3. Életrajzukat elkészíteni, kicsit a nyelv által önmenedzselni, és kifejezni magukat
  4. Irodalmi műveket elemezni, érzelmek, szimbólumok és rejtett jelentések felismerésére ösztönözni, tehát használni a nyelvet!!!

Ehhez a gyermeket olvasásra kell biztatni. A köztelező olvasmányok számát csökkenteni. Évente 4-5 helyett 2 kötelező és 3 szabadon választott mondjuk alkalmanként egy 10 db.-os listából, hogy mindenki találjon kedvére valót. A gyermek tanuljon meg rímelni, verset írni, hogy fejlődjön zenei és ritmusérzéke, tanuljon meg játszani a szavakkal. Olvasson el minden negyedévben egy könyvet, és meséljen róla társainak. Szóljon erről a magyar oktatás. Akkor akár - ha kell, több időt is igénybe vehet a magyar nyelv és irodalmi óra - mert érdekesebb lesz. Legyenek dupla órák, ha kell. A kettő között alternatív szünet legyen, ha akar, a gyermek kimegy, ha nem nem, ehessen, ihasson a lazább beszélgetős órákon! De tanítsuk meg arra, hogy a szükségletein kívül ne zavarja az órát semmilyen módon, s ha bizalmat ébresztünk, akkor ilyen irányú kéréseinket komolyan is fogja venni.

HarmoNet tipp: Valódi eredmény: Diploma, amely ma már nem csak papír >>

A száraz műelemzések helyett vizsgáljuk azt, ő maga mit vesz észre, neki mit mond egy alkotás
. Az életrajzok részletes bemagoltatása helyett tanítsunk meg a gyermeknek rövid 5-10 soros életrajzokat, jelöljük meg számukra, hogy részletesebben hol olvashatnak egy íróról, költőről, s ezen túl, már csak történeteket, anekdotákat meséljük róluk, mert az érdekességek maradnak meg leginkább a fejben!



4. Biológia és környezettan - a tudományos használhatatlan

A biológia és kémia tudományköre nagyon felkapott tantárgyak, és nagyon különlegesnek tűnhet egy gyermek, akinek a szájából röpködnek a vegyjelek, és tudja mi az az atom, illetve mik azok a receptorok. Fontos, hogy a gyermek egyfajta élettani ismeretet szerezzen, tudja hogy melyik oldalon található a szíve, és hogy a veséje feljebb van, mint a medencecsontjának íve. Vagyis anatómiai, szervezet felépítési, működési ismereteket. Nem árt, ha ismeri a rendszertani kategóriákat, a növény részeit, és az állatok szerkezetét. Akár a sejtbiológiában és az atomfizikában is elmélyedhetnek.

Ugyanakkor látni kell, hogy az ismeretek nagyon tudományosak, de kevéssé gyakorlatiak. A legtöbb gyermek beseggeli a mechanikus tudást, de fogalma sincs arról, hogyan kell paradicsomot termelni, vagy paprikát, hogyan kell kiszedni a gazt a földből, vagy megetetni egy kis bocit. Fogalma sincs mi az a környezetvédelem, és hogyan lehetne kevésbé kártékony a természetre. A környezettani ismeretei szólnak csillámsejtekről a madár tojásának nagyságáról, a tojós szaporaságáról, de a tojáshéj színe alapján már nem tudja megkülönböztetni, melyik mamának kellene visszaadnia a kikelt fiókákat!

Gyakorlati megvalósításra is szükség van, bármilyen kivitelezhetetlennek is tűnik. A gyermek ápolja, gondozza a kertet, éljen egészségesés - tudja, mi valóban egészséges számára! -, környezetére kevésbé ártalmas életet!

Fodor Kata

Természetes módszerek a gyermeknevelésben >>
Képek: Piqs.de