Törhetetlen autók a XXI. század útjain

Amióta az ember feltalálta az automobilt, a motorok egyre erősebbek, járművek egyre nagyobbak, egyre gyorsabbak lettek, és egyre nagyobb kockázatot jelentett beleülni valamelyikbe. Később megjelentek a biztonsági berendezések, a balesti statisztikák mégis azt igazolták, hogy egyre veszélyesebb lett a közlekedés. Mit lehet mégis ez ellen tenni? Fel kell találni a törhetetlen autót!

Négykerekű fekete dobozok 
Sokan ismerik biztos a régi gyerekszáj-viccet, amikor a kissrác arról érdeklődik, hogy ha a repülőgépek fekete dobozát olyan anyagból készítik, amelyet nem lehet megsemmisíteni, akkor miért nem készítik ilyen anyagból az egész repülőgépet? Logikus kérdés, persze a válasz is az: technológiailag megoldhatatlan és aránytalanul drága lenne. Mégis hogyan lehet akkor törhetetlen autót építeni, ha repülőt sehogy? Természetesen nem az a követendő út, hogy mindenki vegyen páncélautót vagy tankot, sokkal inkább az aktív és passzív biztonsági rendszerekben van a megoldás kulcsa. A jövő autói nem azért lesznek törhetetlenek, mert olyan kemény anyagból készítik őket, hanem azért, mert a fedélzeti elektronikai rendszerek segítségével képesek lesznek elkerülni a baleseteket. Eleinte segítik majd a sofőröket a krízisszituációkban helyes döntést meghozni, később akár teljesen tehermentesíthetik is őket. Lássuk, hogyan is képzelték el a tervezők mindezt. 
 
 

Életmentő vészjelző fények 
Az egyik baleseteket megelőzni hivatott rendszert a Volvo autógyár már használja csúcsmodelljeiben, és a frontális ütközések elkerülésére szolgál. A szisztéma egy rendkívül egyszerű megfigyelésen alapul: az ember ösztönösen a fékre lép, ha az előtte lévő autó féklámpáját felvillanni látja. Mi a helyzet azonban akkor, ha a látási viszonyok miatt még a saját autónk motorháztetejét is nehezen látjuk? Félre kell állni persze, de akadhatnak olyan szituációk, amikor hirtelen nagy sebesség mellett – például autópályán haladva – ködbe kerülünk, ilyenkor jön jól ez a rendszer. A fedélzeti számítógéppel összeköttetésben lévő kamerákból és radarokból álló rendszer a jármű előtti területet pásztázza folyamatosan, és ha valamilyen akadályt észlel, azonnal felvillant egy vörös fényjelzést a vezető látóterében a szélvédőn. Ahogyan a berendezés tesztjeiből beigazolódott, ez egyértelmű jelzést ad a sofőrnek a fékezésre, ezzel elkerülhetőek lehetnek a rossz látási viszonyokból adódó ütközések. A készüléket még sohasem látott tesztvezetők azonnal „értették” a jelzést, és az elvártaknak megfelelően cselekedtek, így vélhetően a rendszer hatásos lehet a gyakorlatban is.  
HarmoNet tippLátszódj! program >>

A biztonsági övtől az automata pilótáig 
Az autógyártás fejlődése alatt sorra jelentek meg azok a módszerek a járművekben, amik működési elvüktől függetlenül arra hivatottak, hogy javítsák az utasok túlélési esélyeit. Az egyszerűbb megoldások a bekövetkezett baleset negatív hatásait igyekeznek tompítani, ilyen a lökhárító, a biztonsági öv, a fejtámla, a különféle gyűrődő zónák és ezek továbbfejlesztett változatai. A modern autókban már légzsákok tucatja veszi körbe az utasokat, a pedálok kiakadnak, nehogy beszoruljon alájuk az ember lába, az övet pirotechnika feszíti meg a becsapódás pillanatában, és szinte a teljes kasztnit úgy képezték ki, hogy elnyelje egy esetleges ütközés energiáját. Minderre persze semmi szükség nem lenne, ha az aktív rendszerek képesek lennének megelőzni magát az ütközést, és korunk biztonsági mérnökei éppen ezen dolgoznak nagy erőfeszítéssel. A legmodernebb autók már nem csak arra képesek, hogy az előre beállított sebességet tartsák az autópályán, hanem észlelik, ha „akadály” történetesen egy lassabb jármű kerül az utunkba, és lassítanak, majd annak eltűnése után újra felveszik a beállított sebességet. A rendszert kiegészítve a már említett radarokkal és kamerákkal képes mindezt a városi csúcsforgalomban is végrehajtani, az „araszolás-automatika” pontosan tudja, hogy az előttünk lévő kocsi mikor indul el és áll meg, és ehhez igazítja autónk mozgását. Egyre inkább terjed az a City Safety névre keresztelt technológia is, amely kis sebességnél magától megállítja az autót, ha túl közel kerül hozzá egy másik tárgy, az autópályákon pedig igénybe vehetjük a sávtartó automatikát, amely jelzi, vagy adott esetben korrigálja is, ha letértünk az útburkolati jelek által jelzett helyes irányról. A technológia jelenlegi csúcsát jelentő kísérletet pedig már 2007-ben elvégezték a californiai Victorville-ben, ahol teljesen önműködő járművek vettek részt sikeresen egy valósághű forgalmi szituációt modellező kísérletben. 
 
 

Automatizálás vagy emberi felelősség? 
Mit hoz vajon a jövő? Tehetnénk fel a kérdést végül, amit egyelőre nem tudunk megválaszolni. A mérnökök már az egymással kommunikáló autók kifejlesztésén dolgoznak, amelyek GPS berendezéssel és vezeték nélküli hálózatok segítségével biztosíthatnák azt, hogy sofőrjeik a horizont mögé is láthassanak. Persze bízhatunk-e valaha annyira az elektronikában, hogy bevállaljunk egy rizikós előzést egy beláthatatlan kanyarban pusztán azért, mert a számítógép szerint öt kilométeres körzetben nem jön szembe senki? És itt eljutottunk ismét az emberi tényezőhöz, hiszen nyilván két okból a legtöbben nem szeretnénk, ha az autónk passzív szemlélődésre kárhoztatna bennünket az utazás során. Az egyik maga a vezetés élménye, a másik pedig annak a veszélye, hogy a számítógép elromlik, és nem leszünk képesek megakadályozni egy balesetet. Marad tehát az ember, akinek fel kellene nőnie végre ahhoz a feladathoz, amit a járművezetés jelent, tudatosan és felelősen kellene meghozni azokat a döntéseket, amelyek saját és utastársaik életére lehetnek olykor fatális hatással. Ha mindezt kombináljuk azokkal az újításokkal, amelyek segítenek észlelni időben a veszélyeket, akkor talán biztonságosabbak lehetnek a jövő útjai a maiaknál.

Regele Tímea