Tudat, káosz és rend

Cambride-i kutatók új bizonyítékokkal támasztották alá azt az elméletet, mi szerint az emberi agy "a káosz peremén", a véletlen és a rend átmeneti pontján működik. A kutatás kísérleti adatokat szolgáltat egy olyan elgondolásra melyet eddig pusztán elméleti síkon tárgyaltak.

Az önszervező kritikai képesség (mely során a rendszer spontán áll össze, hogy egy a véletlen és a rend közti ponton szabályozza önmaga működését), összetett kölcsönhatásokban nyilvánul meg és sok fizikai rendszer, úgy mint lavinák, erdőtüzek, földrengések és a szívritmusok részét képezi.

A tanulmányból kiderül, hogy van valami fontos közös vonás az emberi agy összeköttetéseinek dinamikájában és néhány felszínesen különböző természeti rendszerben. Ezen karakterisztikákat mutató számítógépes hálózatok működése optimális adattárolási és adatfeldolgozási képességeket mutat. Kiemelkedően fontos a kritikus rendszerek gyors és széleskörű válaszkészsége a bejövő információkban történő legcsekélyebb változásokra is.

„Ezen jellegzetességek teszik az önszervező kritikai képességet ösztönösen vonzó modellé az agyi funkciók szimulálására, mint például az érzékelés és a cselekvés, mivel ez lehetővé tenné számunkra az elmeállapot gyors változását válaszként a változó környezeti tényezőkre.” – mondta Manfred Kitzbichler a tanulmány társszerzője.

A kutatók korszerű agyi képalkotó technikákkal mérték az különböző funkciójú agyi területek aktivitásának szinkronizálására bekövetkező dinamikus változásokat. Az eredmények alapján az emberi agy az önszervező kritika állapotában működik. Ennek alátámasztására számítógépes rendszerek aktivitásának szinkronizálási képességét is vizsgálták és kimutatták, hogy a két rendszer dinamikai profilja megegyezik. 

Kitzbicher elmondása alapján a következő kérdés adott: „A mért dinamikai paraméterek miként függnek össze a kognitív képességekkel, vagy neuropszichiátriai rendellenességekkel és kezelésükkel?”

Medipress