Májusfa, szerelem, munka - mit is ünneplünk május elsején?

Viszonylag kevés embert találhatunk (a munkamániásokon kívül), akik igazán szeretnek dolgozni. Korán kelni, egész nap robotolni, ugrálni a főnöknek még akkor is fárasztó, ha egyébként szeretjük a munkánkat. A mai napon mégis a munkát ünnepeljük. Vagy mégsem?

Termékenységünnep

Mint csaknem minden modern kori ünnepnek, ennek is megtalálhatjuk a gyökereit a régmúltban. A kelták e napon ülték egyik legnagyobb ünnepüket, a Beltane-t, Bel, a Napisten, a Nagy Anya (természetanya) és szarvas alakban megjelenő párja egymásra találásának emlékére. E napon juhokat áldoztak, és májusfát állítottak. Tüzeket gyújtottak, az év fényes felét jelképezve, és a szerelmes párok jószerencse reményében átugrálták azokat. Utóbbi Európa-szerte elterjedt pogány hagyomány volt, melyet oly sok máshoz hasonlóan a keresztténység is magába épített. Május első napja a tavasz, a természet ébredése, és a termékenység ünnepe volt a régmúltban.


 
A katolikus Egyház egy ideig megpróbálta kiirtani a hagyományt, vagy legalább a májusfa helyébe a feszületet helyezni. E kísérletek kudarca után a sok más esetben is ismert „forgatókönyv” szerint a régi pogány ünnep idejére helyeztek egy keresztény ünnepet is. Így lett május elseje Szent József, a munkások védőszentjének napja.

Durvább megemlékezések

Lényegében ekkor került először kapcsolatba a mai nap és a munka fogalma. Évszázadokkal később, 1817-ben sem teljesen véletlenül épp május 1-én hozták nyilvánosságra a munkásmozgalom első követeléseit. E programban szerepelt a később világszerte baloldali jelszóvá, majd Magyarországon rockslágerré is avanzsált „8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás”. 1856 áprilisában Ausztráliában több ezer munkás követelte a 10-16 órás munkaidő csökkentését. A kormányzat engedett is nekik, és május 1-től ugyanannyi fizetésért már csak 8 órát kellett dolgozniuk. Ez volt a munkásmozgalom első békés úton elért sikere, évtizedeken át erre emlékeztek a világszerte hasonló követelések jegyében tartott gyűléseken.

1886. május elseje már nem volt ilyen békés: a tüntetők közé keveredett anarchisták bombákat dobtak a rendőrökre, akik azonnal tüzet nyitottak, és szétkergették a tüntetőket. A nap végén 11 ember maradt holtan a város utcáin. Sajátos módon épp e tragédia nyomán  indult világhódító útjára május 1. , amely világszerte a munkásmozgalom mártírjainak emléknapja lett, és a huszadik század elejére gyakorlatilag a világ minden országában megtartották.

A tüntetések korábban szinte mindenhol sztrájkkal is együtt jártak, így alakult ki az évtizedek folyamán, hogy, ahol a dolgozók kívánalmai valóra váltak, ott hivatalosan, munkaszüneti nap keretében emlékeznek meg erről.

A valódi ünnep

Május első napján tehát nem a munkát, magát ünnepeljük, épp ellenkezőleg: azt, hogy nem kell annyit dolgoznunk, mint dédszüleinknek, akik még reggel hattól este hatig robotoltak.
Mint láttuk, május 1. harcos ünnepnek indult, s csak a munkásmozgalmi követelések lassú teljesülése szelídítette vidám, virslis-vurstlis majálissá. A kommunista diktatúra éveiben Magyarországon hivatalos állami ünneppé vált a mai nap, amikor többé-kevésbé (de inkább többé) kötelező volt kimenni a Felvonulás térre (mai Ötvenhatosok tere) integetni a főelvtársaknak. Szerencsére ezek az idők is elmúltak, mára mindenki maga döntheti el, mivel tölti a munka ünnepét: otthon pihen, kirándul a családdal, majálisra megy valamelyik parkba – esetleg a klasszikus hagyományokhoz híven tüntet a szakszervezetek épp aktuális céljai mellett.